A találkozás során az idős mester rengeteg emléket idézett fel a Szentendrén töltött gyermek- és ifjú korából. Édesapja tanítóként és iskola igazgatóként kereste kenyerét, szolgálati lakásuk a mai Czóbel Múzeumban volt. Amikor a gimnáziumi évek végén előtérbe került a pályaválasztás kérdése, Balogh László még nem tudta mivel szeretne foglalkozni. Érdekes módon a matematika és fizika szakos tanára figyelt fel tehetségére és jelezte a rajztanár, Bánáti Sverák József felé, aki ezután külön foglalkozott Laci bácsival. Bánáti egyike volt a szentendrei művésztelep alapítóinak. Mivel édesapja katolikus iskola igazgató volt, nem nyerhetett felvételt a felsőoktatába, ezért gyári segédmunkásként dolgozott, ahonnan végül ajánlással kezdhette meg festészeti és grafikai tanulmányait. 1951 és 1957 között végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, mestere Konecsni György volt, de tanította a Szentendréről már jól ismert Barcsay Jenő is, akivel életre szóló szoros barátságot kötöttek.

A szentendrei festők már gyermekkorában nagy hatással voltak rá, látta őket alkotás közben, hiszen hozzátartoztak az utcaképhez és a város családias légköréhez. A Régi Művésztelephez való csatlakozásakor sok kiváló művész megbecsülését élvezte, befogadták és egyenrangú alkotóként kezelték a fiatal festőt. Balogh László úgy érzi, hogy az alatt a 8 év alatt nemcsak mesterséget tanult, hanem példaként állt előtte egyfajta művészi magatartás és a művészet iránti feltétlen odaadás.

Később több külföldi tanulmányút is gazdagította művészetét. Nagyon fontosnak tartotta, hogy az alkotók lehetőséget kapjanak az utazásra, mivel az életművek számára hatalmas inspirációs forrást jelent az új környezetben és művészeti hagyományokban való  megmerítkezés. 

Szentendre festészetével kapcsolatban fontosnak tartotta kiemelni az Ilosvai Varga István által „őstémáknak” nevezett jelenséget. A városban tevékenykedő művészek sokan megfestették ugyanazokat a témákat, de két egyforma szemléletet nem találunk. Balogh László korán megismerkedett ezekkel a Szentendre által tálcán kínált témákkal, mivel ezek között nőtt fel. 

Alkotói szemlélete Barcsay konstruktivizmusa, építkező szelleme mellett Paizs Goebel Jenő lényeglátó festészetéből is merítkezett. Munkáiban a színek és a modulálás jut kiemelkedő szerephez, tulajdonképpen a színekkel érzékeltetett térmélység, és a látványelemző gondolkodásmód jellemzi az életművet, ezért nevezik stílusát dekoratív konstruktivizmusnak, vagy más néven lírai konstruktivizmusnak. Balogh László szerint stílust lehet utánozni, de a szín mindig személyiség függő. Véleménye szerint a műalkotás az ember belső világának a tükörképe, maga a téma csak ürügy, az ember mindig magát, az akkori lelki állapotát vetíti ki.