Március 27. a színházak világnapja, ez alkalomból kettős interjút készített a Szentendre és Vidéke című lap a várost érintő aktualitásokról Lőrinczy Györggyel, a Teátrum igazgatójával, valamint Lakatos Judittal, a Szentendrei Kulturális Központ ügyvezetőjével.
Cikkünkben az interjúból közlünk részleteket. Az eredeti írás a lap március 9-i számában és weboldalán is megjelent. Zimre Zsuzsa, a szerző az interjú kezdetén arról kérdezte interjúalanyait, mi az oka annak, hogy kettős vezetés alatt működik a város kulturális élete?
Lőrinczy György (L. Gy.): Egy kulturális szervezet vagy intézmény ma jelentős pályázati forrás nélkül nem nagyon tud működni. Sok esetben feltétel, hogy a vezető az előadó-művészeti törvénynek megfelelő kompetenciákkal, végzettséggel rendelkezzen. Jelen pillanatban ez lennék én, és tulajdonképpen ez az oka a kettős vezetésnek. Judit az általános ügyvezető, aki a közművelődési területért és még sok másért is felel. Mi nem egyszerűen „csak” közművelődési intézmény vagyunk, hanem regisztrált előadó-művészeti szervezet – ezért tudunk a Teátrumra, a Tavaszi Fesztiválra, vagy más művészeti programra kiírt pályázatokon indulni. Sok szempontból egyszerűbb, hatékonyabb – például közös adminisztratív, kiszolgáló hátterünk van – így nagyon sok város választja mostanában ezt a megoldást.
A kettős irányítási modellt mindkét vezető működőképesnek találta az interjú tanúsága szerint.
Lakatos Judit (L. J.): Az elején, különösen a pályázati időszakban nem volt egyszerű az átállás. De aztán hamar összecsiszolódtunk, és ma már gördülékenyen mennek a dolgok. Egymást segítve tudunk együttműködni.
L. Gy.: Nyilván sokan kételkedtek bennem: miért akarok idejönni, mit akarok itt egy olyan szakmai múlttal, amilyen az enyém? Először is: amikor pályáztam, pontosan tudtam, hogy milyen feltételek között kell majd dolgoznom. Nem volt bennem kétség, hiszen – ezt kevesen tudták rólam – minden körülmény között hiszek az együttműködésben, az meg külön öröm, hogy így a szakmával tudok foglalkozni, nem terhelnek az intézményvezetői feladatok. Amikor már nem a pletykák meg a feltételezések uralták a közbeszédet, hanem leültünk szemtől-szembe, és elkezdtünk dolgozni, akkor hamar kialakult a bizalom, és ma már jól tudjuk egymást segíteni.
Az interjú további részében a Tavaszi Fesztivál részleteiről, valamint a Kulturális Központ és a Teátrum idei költségvetéséről esett szó.
L. J.: Tavaly és tavaly előtt a Kulturális Központ nagyon szűk keretek közt dolgozhatott, ezt még súlyosbította a pandémia, ami miatt a terveink egy részét nem tudtuk megvalósítani. Ezzel együtt úgy érzem, a vállalásainkat maximálisan teljesítettük – főleg, ha hasonló intézmények aktivitását nézem –, mindig kitaláltunk valamit, amivel kikerülhettük a vírushelyzet-adta kényszert. Ha úgy adódott, az online térbe költöztünk. Ezek a nehézségek csak tovább erősítették a csapat összetartozását. Idén tudtuk, hogy ha annyi pénz kapunk, mint amennyiből tavaly működtünk, akkor nem leszünk képesek fennmaradni.
Érdemes tudni, hogy a költségvetési döntés előtt munkatervet kell készíteni. Azt kértem a kollégáktól, hogy ebben az anyagban mutassuk meg, hogy milyen programokat szerveznénk akkor, ha megfelelő anyagi támogatást kapnánk. Szerettem volna megmutatni kreativitásunkat, ötleteinket. Nagyon-nagyon jó anyag állt össze!
Aztán kiderült, hogy mekkora összeg áll rendelkezésre, és onnantól elkezdődött a terv módosítása, racionalizálása. Megvizsgáltuk, melyek azok a rendezvények, amelyeket meg tudunk tartani, s melyek azok, amiket nem.
Ha kíváncsi arra, hogy alakul a programterv, milyen rendezvények maradnak el, mekkora összegből működtethetők a Kulturális Központ intézményei, olvassa el a SzeVi interjúját! Az anyagban választ talál arra is, hol kap helyet idén a Teátrum, hogy alakul az együttműködés a város többi szervezetével és hogyan alakultak a szezonon kívüli programok. A teljes interjút ITT találja.
A cikk a Szentendre és Vidéke március 9-i számában jelent meg.
A borítókép Deim Balázs munkája.
