A Városház Galérián nyílt meg szeptemberben Zaszlavik Jenő grafikusművész, az AGY iskola alapítója „Átutazó” című kiállítása. A kiállítás-megnyitón köszöntőt mondott Gyürk Dorottya kulturális alpolgármester, a tárlatot B. Szabó Veronika építész nyitotta meg.

Jenő bácsival évtizedek óta nagy barátságban vagyunk. Ő, és Kata lánya az akkor még óvodás elsőszülött fiunkat varázsolta el a vizualitás csodájával. Ennek köszönhető, hogy ma sikeres tárgy- és formatervező, és köszöni szépen, jól érzi magát a bőrében. És persze sorolhatnánk vég nélkül a tehetséges és sikeres fiatal alkotókat, akik a Jenő által kitalált és vezetett AGY iskola tanulói voltak valamikor. Szentendre a művészetek városa, de Szentendrének ma nincs a vizuális nevelést elsődlegesnek tartó iskolája. Pedig mennyit álmodoztunk erről: egy, az AGY iskolára, mint alapfokú művészeti nevelést biztosító intézményre támaszkodó alap-, közép-, és felsőfokú művészeti képzésről, amihez adottak a városban a művészegyéniségek, akiktől meg lehet tanulni látni és érteni a kortárs műveket is. Közbejött Jenő betegsége, megtört a lendület. Más irányt vett a történet. Jenő kikerült az iskola irányításából, de szerencsére a betegsége ellenére művészi lendülete új erőre kapott, és mint a nagy művészelődök – Bálint Endre, vagy Vajda Lajos – a kollázstechnikát választotta önkifejezésül. Ennek köszönhetően évek óta jutalmaz bennünket újabbnál újabb, vidám, vagy komor, vicces, vagy pajzán alkotással, melyek annak idején még Deim Pál – a nagy kritikus és barát – tetszését is elnyerték. Hiszem, hogy egyszer lesz itt a városban valaki, aki újraálmodja és megvalósítja Jenő eredeti – ma már azt mondhatjuk hiánypótló – álmát, addig pedig kívánom, hogy Jenő bácsi, még ha remegő kézzel is, vagy netán lassabban, mint máskor, mindannyiunk örömére alkosson még sokáig!

Legutoljára pedig egy Pablo Picasso idézettel zárom megnyitó beszédemet:

„Minden gyerek művésznek születik. A probléma művésznek maradni, miközben felnövünk.”