90. születésnapja alkalmából köszöntötte Fülöp Zsolt polgármester Flettner Gyula szentendrei lakost otthonában, amit Gyula bácsi feleségével, Zsuzsa nénivel oszt meg, aki négy évvel fiatalabb férjénél. Az élet nehézségeivel derűs nyugalommal szembenéző házaspár tagjai több mint 65 éve esküdtek örök hűséget egymásnak.
Az időtlen harmóniát árasztó Duna-parti otthont néhány éve kerekesszékkel való mozgáshoz alakították át. Gyula bácsit egy combnyaktörés után sikeresen műtötték meg, ennek eredményeként évekig aktívan közlekedett, még vezetett is, de egy idő után a beépített csavarok nyomni kezdték a medencecsontot, és egy újabb műtétet követően már kerekesszékre lett szükség. Azt azonban nem hagyták, hogy ez kedvüket szegje: a házaspár derűs békében tölti mindennapjait. Bár a család távol él tőlük, mindenütt bekeretezett képekről mosolyognak szeretteik, akiknek egy szoba mindig rendelkezésükre áll, ha látogatóba jönnek. A napi kapcsolattartás érdekében pedig az internetet is bevezettették és aktívan használják a videótelefonos alkalmazásokat.
A Tisza mentéről a Duna-korzóra
A köszöntés után a polgármestert a nappaliban kínálták hellyel, ott folyt a szó a családról, múltról, a közösen bejárt hosszú, boldog útról. A falon díszes közlekedésmérnöki oklevél hirdeti Gyula bácsi hivatását, alapot szolgáltatva az ünnepelt pályáját firtató kérdésre. Flettner Gyula Budapesten született, majd – miután édesapját az erdészet oda helyezte – szüleivel Szegeden élt. Onnan költözött később Szentendrére, mint mondta, egészen pontosan 1969. január 6-án.
Iskoláit azonban még Szegeden végezte, az érettségi után közlekedésműszaki tanulmányokat folytatott az egyetem mellett. A vasútnál helyezkedett el, biztosítóberendezéseket gyártottak és szereltek országszerte, de még Csehszlovákiában és Jugoszláviában is. Gyula bácsi Szegeden műhelyvezető lett, több mint száz ember munkájáért felelt, majd Budapestre, a központba hívták az anyagellátási vonal rendbetételére. 1993-ban vállalati osztályvezetőként ment nyugdíjba.
Szentendrére lakáscsere révén kerültek. „Sokat gondolkodtam a költözésen, de hát a Margit hídtól csak egy óra az út és szép a hely”. Zsuzsa nénivel vígan idézik a hármas lakáscserét, amit olyan precízen szerveztek, hogy egy fuvarral tudták lebonyolítani az összes szereplő költözését, még a hatalmas, régi bútorok lakásba helyezését is megoldották egyetlen karcolás nélkül: „Papp Lajos szentendrei kőfaragó édesapja, aki a házban lakott, segített az erkélyen keresztül behúzni” a tekintélyes darabokat, melyek a mai napig a nappaliban és a hálóban állnak. „Öten, azaz hatan költöztünk ide: szüleim, lányunk, Magdolna, no és hatodikként Pityuka, a papagáj. Volt sírás, amikor egy reggel a gyerek a kalitka alján találta az élettelen Pityukát.”
A nagy távolság nem szakította szét a családot
Jóideje már csak ketten lakják a lakást, az idős nagyszülők rég nincsenek velük, Magdolna pedig San Diegoban él. Magyar férjével két unokával ajándékozták meg őket, sőt egy dédunokájuk is született. Magdolna zongorázni tanult, majd orgonán szeretett volna játszani, de Magyarországon erre csak templomban volt lehetőség, azt viszont a rendszer nem nézte jó szemmel. Alig múlt húsz éves, amikor élve egy adódó lehetőséggel, Amerikába utazott zenét tanulni, majd le is telepedett ott. Zenetanárként dolgozott és 42 évig orgonált egy templomban. A gyülekezet megbecsült tagja lett, amikor Gyula bácsiék látogatóba mentek, őket is nagy szeretettel fogadták. A nagy távolság nem szakította szét a családot: az unokák, akik ma már Phoenixben élnek, gyerekként gyakran töltötték Szentendrén a nyarakat: volt, hogy a tanévzárót sem várták meg, repülőre ültek, hogy mielőbb itteni barátaikkal bandázhassanak a városban és nagy palacsintapartikat tartsanak a szomszéd gyerekekkel. Ma is jól beszélnek magyarul, amit a dédunokának is igyekeznek átadni, bár neki már, ahogy mondani szokta, nehéz a nyelv. A zenetanulást a 12 éves Áron is folytatja, de ő igazán focizni szeret.
De hogyan ismerkedtek meg? – téríti vissza az emlékezőket a kezdetekre a polgármester. Fülöp Zsolt kérdésére, mint a beszélgetés során annyiszor, az idős házaspár huncutul összenéz. Gyula bácsi évfolyamtársa volt Zsuzsa néni bátyjának, s egy alkalommal a fiútestvér barátja gondjaira bízta húgát. „Nézz rá a húgomra, míg nem vagyok itthon, ezt kérte a barátom, hát, ránéztem – foglalja össze közös történetük kezdetét Gyula bácsi. Az ismeretségből szerelem, majd házasság lett. Ma már a 65. házassági évfordulón vannak túl.
„…tudtam békén hagyni a másikat, amíg a feszültség elmúlik”
Az évek alatt volt néhány párnapos mosolyszünet, de ajtócsapkodás, komolyabb összeveszés sosem. „Hagyni kell, hogy csillapodjanak a kedélyek, tudtam békén hagyni a másikat, amíg a feszültség elmúlik” – mondta Zsuzsa néni – és ami fontos: „ez kölcsönös”. Mi a legszebb emlékük? Sok van, a legszebb talán maga a házasságkötés. Siklóson, a menyasszony szülővárosában történt. A taxiállomás akkor egyetlen kocsiján érkeztek esküvőjükre, amit a vasárnapi szentmise után tartottak, sokak részvételével. Az ara szülei ismert tanítók voltak, a családot mindenki szerette, ezért az esküvő nagy szenzáció volt, s azóta is szép emlék.
De melegszívvel emlékeznek a hatvanas évek népszámlálására is, amikor Zsuzsa néni még ifjú tanító volt Zsombón, s a Szeged környéki tanyavilágba osztották be kérdezőbiztosnak. Nagy hóban gyalogoltak egyik tanyától a másikig, együtt, mert Gyula bácsi végig vele tartott, hogy megvédje párját a tanyavilágban rá leselkedő veszélyektől.
Zsombóról aztán Szegedre került Zsuzsa néni matematika-fizika szakos tanárnak, majd Leányfalun tanított 35 évet. Ugyanitt kérték fel, hogy vállalja el a képviselő-testület vezetését, így Flettner Gyuláné pályáját végül öt év polgármesteri megbízatás zárta.
Zsuzsa néni és Gyula bácsi nyugdíjasként csendes nyugalomban töltik napjaikat, a felmerülő nehézségeket méltósággal, nyugodtan kezelik. Ha nem tudnak elmenni bevásárolni, online rendelnek házhoz, ha a családtagokkal szeretnének beszélni, akkor is a számítógép elé ülnek. S hogy mi a hosszú, derűs élet titka? Zsuzsa néni fogalmazza meg, neki pedig 104 évet megélt édesanyja mondta: „nagyon egyszerű: bármit csináltam, szeretettel tettem”. „Szerető családban nőttünk fel mindketten, és a közös életünkben is ezt vittük tovább” – teszi hozzá az anyai útravalóhoz a maga tapasztalatát.
Még sok boldog születésnapot kívánunk mindkettőjüknek, Isten éltesse Zsuzsa nénit és Gyula bácsit!
