Szépen teltek az évei, összetűzései soha nem voltak a környezetével. Mindenkivel igyekezett szót érteni – így összegzi az elmúlt kilencven évet a szentendrei Tóth László, akit születésnapja alkalmából Fülöp Zsolt polgármester köszöntött otthonában. 

Ott fogadta az ünnepi köszöntést Tóth László, ahol 1931. október 28-án meglátta a napvilágot. A szentendrei telek a régi, csak a ház újult meg időközben. Itt él lányával, Hajnalkával, és unokájával, Klaudiával. Felesége 20, maga 23 éves volt, amikor összeházasodtak. Egyetlen gyermekükre 18 évet vártak. Több mint 60 évet éltek házasságban, felesége 2018-ban elhunyt.

Református család az övék, édesapja Tóth Árpád presbiter volt, nagybátyja Tóth Lajos presbiter, a református templomban emléktábla örökítette meg nevüket. Fivéreivel és nővérével négyen voltak testvérek. Eredetileg a szomszéd telek is a családé volt, majd azt eladták, hogy a testvérek önálló életet kezdhessenek. Laci bácsi otthon maradt, a részéből új házat épített a régi telekre. Tetőszerkezetet édesapja ácsolt a házra, egy évvel azelőtt, hogy 76 évesen meghalt.

Laci bácsi szikár, sportos alkat volt mindig, szerette a futballt, fiatalon tehetséges védőként játszott, és később is sokáig focizott.

Egész életében dolgos volt, napjai idős korában is tevékenyen telnek. Nagy bögre tejeskávéval indítja a napot, és azután csak este étkezik, ahogy mondja, aktív éveiben így szokta meg, azóta sem ebédel soha. Gyógyszert nem szed, orvos csak lábtörés miatt látta. Nagyokat sétál kutyáival, biciklizik, bevásárol, horgászni jár, megjavítja a ház körül, ami elromlik, tartja a kapcsolatot régi munkatársaival és követi a híreket.

Gyerekkora is munkával telt, szüleinek őszibarackosa volt, segített a családi gazdaságban. A termést szamaruk segítségével szállították le a hegyről, és állandó partnereiknek értékesítették. – Akkor még a Daru-piac piac volt – idézi emlékeit Laci bácsi. Ott árulták a barackot, de vitték távolabbra, például a Lehel piacra is. A csacsi nem csak a család számára képviselt komoly értéket: miután egy Szentendrén forgatott filmben szerepelt, a filmesek körében elterjedt a híre. Rövidesen olyan keresett lett a filmszakmában, hogy gyakran a ház körüli munkáknál kellett nélkülözni a forgatások miatt. Neki köszönhető a család ismeretsége mások mellett Várkonyi Zoltán filmrendezővel.

Laci bácsi Budakalászon, a Gyapjúgyárban, és annak utódüzemeiben dolgozott, a lakatosműhely csoportvezetője volt. Kiállt a beosztottjaiért, ha kellett, szót emelt érdekükben. Ott volt, amikor segíteni kellett a kalákában épülő családi házaknál, ahogy az ő épülő házánál is ott voltak a munkatársai. Szerette az embereket és őt is szerették. Így lett szakszervezeti bizalmi, majd – közkívánatra – párttitkár a munkahelyén. Nem akart tisztségeket vállalni, de ha el nem kerülhette, igyekezett tisztességesen helyt állni ezekben is. – Ha csinálni kell, csináljuk rendesen – ez volt az elve, meg az, hogy ha használni esetleg nem is tud, ártani ne ártson senkinek. 1956-ban csitította az embereket.

– Ahogy lehetett, a pártból kiléptem – teszi hozzá. Nem úgy a munkából: nyugdíjas korában is évekig dolgozott még.

A munka mellett kutyatenyésztéssel nyert díjakat, a csau csau volt a kedvence. Nívódíjas állatai voltak. A tenyésztést a ’90-es évek végén abbahagyta, de ha elhagyott, kirakott kutyákat talált, azokat hazavitte, gondozta. Így került hozzá az első Szuszi kutyája is, aki tíz év után kezei között szenderedett jobblétre. Már másnap a családnál volt egy kölyökkutya, a második Szuszi, aki tizenhat éve Laci bácsi első számú kedvence. A három éves Jázmin kutyust az Árvácskánál fogadták örökbe.

Laci bácsi sosem politizált, a XX. század fordulatai így is nyomot hagytak az életén. A katonaságnál vadászpilóta kiképzést kapott, MIG-15-ön repült volna, ha időközben megbízhatatlannak nem nyilvánítják. Ahogy ezt nem indokolták, úgy azt sem, hogy miért ajánlották fel később, hogy kérheti rehabilitációját. Nem kérte.

A levéltárból sem kérte ki az anyagát, nem akarja tudni, ki és mit jelentett róla. Kereshetné, pontosan mi szabott gátat a vadászrepülői pályának és a futballkarriernek, de nem teszi. Békében él múlttal, jelennel és jövővel.

Családja férfi tagjai közül többen hunytak el 76 évesen – meséli. Maga sem számított különösebben hosszú életre. Hogy minek köszönheti, hogy kilencven felett is aktív, ép, egészséges? – Az embereknek, akik jók voltak hozzám, és a Jóistennek – mondja, és a már vak, öreg Szuszi kutya után indul, akit orra még mindig csavargásra csábít.