November 29-én, a Művésztea-sorozat téli beszélgetésére Ezüst Gy. Zoltán, Szabó Tamás és Szakács Imre képzőművészeket hívta meg városunk polgármestere, Verseghi-Nagy Miklós és kulturális alpolgármestere, Gyürk Dorottya. A beszélgetés  háziasszonya, moderátora Musza Györgyi, a Lakástárlat Alapítvány elnöke volt. Ezúttal is a művészek minikiállítása társult a barátságos hangulatú teázáshoz, s a művek egy hónapig láthatók a polgármesteri és alpolgármesteri irodában. 

Szabó Tamás szobrász, grafikus, festő a Magyar Iparművészeti Főiskola üvegszakán végzett 1979-ben. 2005 óta tagja a MORPH szobrászcsoportnak.  Kezdetben kisplasztikákat, rajzokat készített, a nyolcvanas évek közepétől azonban számos köztéri szoborra, emlékműre kap megbízást. Olajképei, grafikái vagy vegyes technikájú kompozíciói gyakran szobraihoz készült előtanulmányok. Műveinek központi motívuma az emberalak, különösen a fej, az arc. Szobrászatában az anyag tisztelete, a kivételes mesterségbeli tudás olyan érzékenységgel párosul, amely kisplasztikáit „érzelmekkel telített mágikus objektumokká” transzformálja.  2005 óta készíti úgynevezett „szegecses” szobrait, melyeket színez is.

Ezüst Gy. Zoltán grafikusművész a Képzőművészeti Főiskolán többek között Raszler Károly, Kocsis Imre tanítványa volt. 1987­ben három évre elnyerte a Szőnyi István ösztöndíjat. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Grafikus Művészek Szövetségének, valamint a Galéria 12 Egyesületnek és a Békéstáji Művészeti Társaságnak. 1989-es mexikói és 2008-as, egy éves bécsi tanulmányútjainak élményei grafikai sorozataiban jelennek meg.  Munkáiban az inspiráció sokszor szürreális kapcsolódásokkal társul. Ragaszkodik a figurális közléshez, rézkarcaiban sokszor nyúlik vissza a tanulmányai alatt igen megkedvelt anatómiai ismeretekhez. Fontosak számára a kontrasztok, a téri áthatások, a rajzolt vonalak, a textúrák és a színek is. A konstruktív és az organikus formák, a statika és a dinamika egyaránt nyomon követhető alkotásaiban.

Szakács Imre festőművész  képzőművészeti tanulmányait Budapesten és Hamburgban végezte. Mesterei Udo Philokat, Erdős Géza, Szalai Zoltán voltak. 1995-től a szentendrei Régi Művésztelepen dolgozik. A nagy múltú művésztelep aktív tagjaként évtizedeken át dolgozott a közösségért. Országos és nemzetközi jelentőségű művészeti szervezetek vezetőségi tagja, alapítója, nemzetközi és hazai kiállítások szervezője. Tevékenységét Szentendre városa előbb Pro urbe díjjal (2004), majd Díszpolgári címmel (2013) jutalmazta. Festészetének központi figurája a vészhelyzetben vergődő madár, az örvénylő fényben álló fák. Az árnyalt részletek és az élettelen természet formáinak aprólékos kidolgozása különös ritmust teremt képein. Műveit egyaránt jellemzi a tárgyszerűség, a szürreális átírás, a lírai absztrakt formagazdagság. Az utóbbi évek Szent András-sorozatában a szakralitás és az ősi motívumok alkotnak szintézist. Nagyméretű kompozíciói Magyarországon és Kanadában, táblaképei pedig Európán kívül az Egyesült Államokban, Kubában és Indiában találhatók.

Fotók: Botos Karolina