A Pest Megyei Könyvtár Zsíros kenyér extrákkal című sorozatának következő vendége Fábián Janka írónő lesz, akivel Móricz János, a PMK munkatársa beszélget. Szeretettel várnak mindenkit december 2-án, szerdán 18 órakor a könyvtár olvasótermébe (Pátriárka u. 7.), ahol szokás szerint zsíros kenyérrel és teával vendégelik meg a látogatókat. A rendezvényre a belépés ingyenes.

Fábián Janka egy Pest megyei községben nőtt fel. Az érettségi vizsgát követően a Miskolci Egyetem angol–történelem szakát végezte el, majd pár évvel később az Eötvös Loránd Tudományegyetem francia szakán szerzett oklevelet. Az írás mellett angol–francia nyelvtanárként és fordítóként dolgozik. Ismertebb művei: Emma szerelme, Emma fiai, Emma lánya, A német lány, Virágszál, Az angyalos ház, Lotti öröksége, Adél és Aliz, A francia nő, Koszorúfonat. Az írónővel a történelemszeretetéről és a regények történelmi hátteréről beszélgettünk.

Regényeit melyik kategóriába tudná sorolni: történelmi-, család-, kaland- vagy inkább lélektani regényeknek nevezné őket?

Nehéz ügy. Leginkább romantikus regényeknek nevezném őket, történelmi háttérrel. És mindkettő egyformán fontos: a történelem és a romantika – vagyis az érzelmek is. Ezen kívül persze szeretném bemutatni, hogy az akkor élt családoknak vagy egyéneknek a sorsára milyen hatással voltak a híres, vagy nem annyira ismert történelmi események.

Könyveit – a kritikusok szerint is – a populárisan művelő-tanítói jelleg jellemzi. Pontos korhűségre törekszik, a nagy történelmi regények miliőjét megidézve. Egyetért ezzel a megállapítással?

Nagyrészt egyetértek, bár ezek a könyvek tényleg populáris, azaz szórakoztató regények. Azon belül viszont szeretnének valami maradandó értéket is közvetíteni – akár észrevétlenül is. A korhűségre tőlem telhetően törekszem, és rengeteget, lelkesen kutatok a műveimhez. Persze, egy időgép néha jól jönne!

Mennyi kutatómunka van egy-egy történet történelmi hátterének kidolgozásában?

Rengeteg. Ez nem is mindig látszik a könyveken, hiszen nem használok fel minden adatot, tényt, amit kikutattam, hanem csak azokat, amelyeket hihetően bele tudok szőni a cselekménybe. De nem is szeretném túlterhelni tudományos fejtegetésekkel vagy adatok felsorolásával az olvasókat – megint csak hangsúlyozom, hogy ezek elsősorban szórakoztató regények akarnak lenni.

Odafigyel tehát arra, hogy történetei nehogy „túlcsorduljanak” a történelemtől…

A történelem szerintem roppant érdekes és izgalmas dolog. Így ha van is egy kis „túlcsordulás”, az engem nem zavar, és remélem, az olvasókat sem.

Történelemtanárként melyik korszak áll Önhöz a legközelebb?

Minden kort egyformán szeretek, de íróként azért vannak kedvenceim. Ezek a tizenkilencedik-huszadik század fordulója, a tizennyolcadik és huszadik század. Ezek közül mindegyikben játszódik már történetem, és vannak olyan korszakok is, amelyekhez már többször is visszatértem.

Van kedvenc regénye?

A sajátjaim közül nincsen. Mindegyik nagyon közel áll hozzám, hiszen mindegyikkel rengeteg időt töltöttem, és szívem-lelkem beleadtam. De azért mindig a legutolsó a legkedvesebb – most például a Búzavirág, ami csak mostanában kerül az olvasók kezébe, és hát nagyon izgulok, hogyan fogják „őt” fogadni.