Zöld Szentendre aloldalunkon a város környezetbarát fejlesztéseiről, akcióiról szóló hírek mellett teret biztosítunk bemutatkozásra a helyi termelőknek is.
A környezettudatosabb életmódra való törekvést számos módon tudjuk elkezdeni: akár úgy is, hogy a helyi kertészetek, gazdaságok, kézművesek termékeit választjuk az importcikkek helyett. Ezzel nem csak egy fenntarthatóbb életmód útjára lépünk, hanem segítjük a helyi vállalkozásokat is életben tartani. Ismerjék meg dr. Imre Csabát, a Kőhegyi sárgabarack-ültetvény tulajdonosát! Az alábbiakban a tőle kapott bemutatkozó szöveget közöljük változtatások nélkül.
„Szentendrén szinte mindenki ismeri Pismány leghosszabb utcáit, a Barackos és a Cseresznyés utcát, de van még Barackvirág és Egres utcánk is. A Pomázi út Kő-hegy felé eső oldalában a mai napig jól kivehetők a műholdfelvételeken az egykori őszibarackosok fáinak sorai. De hová lett városunk hajdani virágzó gyümölcskultúrája? Emlékét ma már tényleg csak az utcanevek őrzik? Bármennyire is büszke vagyok rá, valahol mégis rendkívül szomorú, hogy egy rangos kertészeti múlttal rendelkező, közel 30 ezer fős város közigazgatási határán belül jelenleg mindösszesen egy (!) gyümölcsültetvény található: a Kőhegyi sárgabarack.
Feleségemmel, Andreával a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen végeztünk. A kutatásban, az oktatásban és a közigazgatásban eltöltött évtizedek után újabb szakmai kihívást keresve vásároltunk a Kő-hegy szoknyáján egy megfelelő talajminőségű és égtáji kitettségű, 1,5 hektáros „bozótost”, melyet rendbe tettünk, bekerítettünk és barackfákkal, no meg egy kis szőlő fajtagyűjteménnyel betelepítettünk. Igyekeztünk több, minél későbbi, elhúzódó virágzású fajtát telepíteni, hogy ha már jönnek a kora tavaszi fagyok, ne egyszerre legyen minden fa épp teljes virágzásban. A betakarítási időszak ennek megfelelően szintén széthúzódik június közepétől egészen augusztus elejéig. Így a családom is meg tud birkózni a szedéssel, ill. a háziasszonyok is a befőzéssel.
Nagy termőképességű, nem szálkásodó, ellenálló amerikai és francia nemesítésű fajtákat termesztünk. A nagyméretű, aranysárga Jumbó és a pirosas fedőszínű, rendkívül aromás Rúzs név törzsvásárlóink számára talán már ismerős is. A hagyományos magyar fajták – a barack esetében is – lassan kikopnak a termesztésből. Az almánál pedig már fel sem tűnik, hogy a szabolcsinak nevezett Jonathan, a Starking és a Golden is eredetileg Amerikából került hazánkba. A szőlő fajtagyűjteményem egyik jellegzetes, piacra is kerülő, kedvelt fajtája pedig a fekete Kecskecsöcsű.
Az elmúlt 2020-as és ’21-es szűkös esztendő után idén egy átlagos terméshozamú év előtt állunk. A népi megfigyelésen alapuló bölcsesség teljes mértékben beigazolódott, miszerint: A sárgabarack-termesztés olyan, mint a huszonegyezés a kártyában. Egyszer bejön, de kétszer nem. Tehát tényleg igaz a mondás, hogy úgy kell lekvárt eltenni, no meg pálinkát főzni, hogy az két évig biztosan kitartson.
Ahogyan a népmesékben is szerepel: Csengő barackkal és szóló szőlővel várjuk kedves vásárlóinkat a szentendrei piacon, illetve a Vasúti villasoron.”
