Ez a játékos, kedves szó sokáig nem jelentett nekem semmit, így nehezen ment a fejembe, de mostani finnországi látogatásunk után már biztos, hogy kitörülhetetlenül az emlékezetemben marad. Uusikaupunki, „új város”, Szentendre finn testvérvárosa, Helsinkitől 230 km-re, az ország délnyugati tengerpartján található 17 000 fős település, ahol Szentendre város ötfős küldöttsége négynapos finn meghívásnak tett eleget július végén. A meghívás célja Uusikaupunki nevezetességeinek megismerése, a finnek Crusell zenei fesztiváljának megtekintése, és nem utolsósorban a mi, szentendrei vendéglátásunk viszonzása volt.
A Szentendréről Uusikaupunkiba érkező delegáció tagjai voltak dr. Dietz Ferenc, városunk polgármestere, dr. Szántó Csilla, a polgármester úr felesége, a Nemzetközi Kapcsolatok Egyesület két tagja: Havasi Ida és Willemse Jolanda, valamint jómagam a képviselő-testület nevében. Mindnyájan önköltségen utaztunk, de a finn vendégszeretet remek programokkal, kiváló szállással és finomabbnál finomabb finn ételekkel örvendeztetett meg bennünket. Esténként az 1700-as években élt finn zeneszerző, Crusell emlékére rendezett egyhetes fesztivál keretében hallhattunk koncerteket az egyedülálló, hajót formáló régi templomban. A templomi és a piactéri koncerteken felcsendültek Beethoventől, Brahmstól, Rahmanyinovtól klasszikus dallamok, de dzsesszből, mai zenéből is kaptunk ízelítőt. Napközben a csodás kisvárost jártuk be keresztül-kasul. Megtudtuk, hogy Uusikaupunki nem csak faházairól, kikötőjéről, hajógyártásáról, kosárlabda-csapatáról és arról híres, hogy a nagy északi háború után, 1721-ben itt kötöttek békét az oroszok és a svédek, hanem híres iparáról, a most újrainduló autógyártásról és a leendő szójagyárról is. Utóbbiakat szájtátva hallgattuk! Tudvalevő, hogy Finnország az utóbbi 10 évben erősödött meg gazdaságilag, és ez alól Uusikaupunki sem kivétel. Testvérvárosunk már előre lakásokat épített a leendő betelepülők számára, a lakosságszám- növekedés nem csak pezsgőbb városi életet, hanem az adóbevételek emelkedését jelenti a finn településeknek, így Uusikaupunkinak is, hiszen a jövedelem után fizetett személyi jövedelemadó teljes összege helyben marad, melyet a finn városok fejlesztésére fordíthatnak, ezért a finnek, állítólag, szeretnek adót fizetni.
Fontos megbeszélések zajlottak Uusikaupunki és Szentendre polgármestere és delegációi között a két város kapcsolatának szorosabbá tételéről. Többek között elhangzott, hogy a két város három fő irányban szeretné kapcsolatát fejleszteni a jövőben. Egyrészt közösen indulhatunk testvérvárosokként EU-s pályázatokon.
Másodsorban a finn-magyar fiatalok találkozóit kellene el-, illetve újraindítani nyelvgyakorlás, egymás kultúrájának megismerése céljából sporteseményekkel, fesztiválokkal. Erre, mint kiderült, már a ’80-as években volt példa, amikor finn gyerekek jöhettek Szentendrére, és tanulhattak két héten keresztül a Templomdombi Általános Iskolában, utána pedig a magyar gyerekek mehettek Uusikaupunkiba ismerkedni a finn kultúrával. A finn testvérvárosi egyesület meghívásának is eleget tehettünk, és egyik vendéglátónk, Tuuli, finn tanárnő csillogó szemekkel mesélt a korábbi finn-magyar, Szentendre – Uusikaupunki közötti élénk kapcsolatról, melyet szeretnénk feleleveníteni. A két város közötti harmadik együttműködési lehetőség pedig közös kulturális programok megszervezése Finnországban, illetve nálunk. A Szentendrén évről évre megrendezésre kerülő fesztiválokon finn kórus, zenekar léphetne fel, finn képzőművész kiállításában gyönyörködhetnénk akár „szentendrei finn napok” keretében.
A lámpások estje programmal vettünk búcsút Uusikaupunkitól, mely után valamennyien szinte egyszerre mondtuk ki: „Ezt Szentendrén is meg kell rendezni!” A lámpások estjén testvérvárosunk központjában a Vallenmaki domboldalon összegyűlik a város apraja-nagyja, és könnyű- és népzenei koncertek mellett, a füvön, pokrócokon ülve, kis, Hófehérke törpéi kezébe illő lámpásokkal világítva piknikeznek, beszélgetnek, együtt vannak a város lakói. Lenyűgözően kedves program.
Kiitos, vagyis köszönet mindenért! Köszönet illeti vendéglátóinkat: Atso Vainio polgármestert, Heikki Wala képviselőt, Kristiina Salo nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatót és a finn-magyar kapcsolatokat ápoló egyesület tagjait. Köszönet Willemse Jolandának, aki nem először töltötte be a tolmács szerepét, tegyük hozzá, igen magas szakmai szinten, korábbi testvérvárosi találkozókhoz hasonlóan Uusikaupunkiban is. A közös nyelv az angol volt, idősebbekkel a német, de néhány finn szót is próbáltunk elsajátítani, pl. „Nakemiin!” – a mielőbbi viszontlátásra! Reméljük, finn barátainkkal többen fognak találkozni, amikor városunkba látogatnak, és a tervek szerint a közeljövőben megvalósuló finn programok kapcsán bepillantást kapnak majd a finn kultúrába is.
Zakar Ágnes
önkormányzati képviselő
