Február negyedike délutánja új korszak kezdetét jelenti a szentendrei múzeumügyben. Ekkor került sor ugyanis a felújított Czóbel Múzeum ünnepélyes felavatására és az Újragondolt Czóbel című kiállítás megnyitására. Ennek a gondolatnak a jegyében adta át a közönségnek az új állandó kiállítást L. Simon László, a Miniszterelnökség államtitkára. Verseghi-Nagy Miklós, a város polgármestere köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy ezzel Szentendre visszakerül a nemzetközi művészeti élet térképére.
A legfranciásabb magyar festőnek tartott Czóbel Béla (1883–1976) a modern magyar képzőművészet meghatározó, nemzetközileg is elismert képviselője. Művei nemcsak a legjelentősebb magyar köz- és magángyűjteményekben találhatók meg, de a világ több nagy múzeumában is.
Czóbel az európai modernizmus legjelentősebb helyszínein élt és alkotott. A nagybányai indulás, majd a müncheni akadémián töltött rövid idő után Párizsba ment. Itt a Függetlenek Szalonjában állított ki a legprogresszívebb francia festőkkel együtt, de alapító tagja volt a magyarországi Nyolcak csoportjának, s részt vett a berlini Brücke csoport munkájában is. 1940-ben házasságot kötött Modok Mária festőművésszel, akivel Szentendrén telepedtek le. 1966-tól a teleket Budapesten, a Kelenhegyi úti Művészházban töltötte, de nyarait továbbra is Szentendrén.
Czóbel Béla a magyar festők közül elsőként már életében múzeumot kapott: természetesen Szentendrén, ahol díszpolgárrá avatták, s ahol Párizs mellett talán a legtöbb időt töltötte. A Templomdombon lévő, a római katolikus fiúiskolának épült, 19. századi földszintes épületben nyílt meg 1975-ben az életmű javát bemutató Czóbel Múzeum. Az épület azóta erősen leromlott állapota szükségessé tette felújítását, s egyúttal a benne látható kiállítás felfrissítését is.
A kívül-belül megújult épületben került megrendezésre az Újragondolt Czóbel című állandó kiállítás. A minden részletében átgondolt, látványosan elegáns, szépen kivitelezett tárlat méltó a megszépült épülethez. Barki Gergely, a kiállítás kurátora a festői életpálya kronologikus bemutatására törekedett. A nagybányai indulástól a párizsi fauve-korszakon át a Nyolcakhoz való csatlakozáson, a hollandiai éveken és a berlini perióduson keresztül a Párizsba való visszatérésig követi Czóbel művészetét. A Párizs és Szentendre közötti ingázás évei, az életmű csúcsát jelentő időszak zárja a tárlatot. Az oeuvre-ben való tájékozódást magyarázó szövegek is segítik. Az „újragondolt” állandó kiállításon a festmények mellett nagyobb hangsúlyt kapnak Czóbel kevéssé ismert grafikái is. Ezek tudományos feldolgozására a Ferenczy Múzeumi Centrum a jövőben önálló programot indít.
A tervek szerint az állandó kiállítás egy része időről időre megújul. Hiszen mindig új adatok bukkannak fel, s eddig ismeretlen képek kerülnek elő, amelyek árnyalják a lezártnak tűnő életművet.
A most megnyitott tárlaton olyan alkotásokkal is találkozhatunk, amelyek eddig raktárban hevertek, s most kerültek először a látogatók szeme elé. Újdonságnak számít például egy nemrég felfedezett és frissen restaurált kétoldalas festmény, a Váza széken és a Férfiportré.
A Ferenczy Múzeumi Centrum több száz darabos, Czóbel-gyűjteményére épülő kiállítására a Magyar Nemzeti Galéria, a kecskeméti Katona József Múzeum és a párizsi Julian Akadémia is kölcsönzött festményeket és grafikákat. Magángyűjtemények képei is gazdagítják a tárlatot.
A festmények és grafikák mellett a látogatók interaktív pult segítségével megismerhetik az elveszett Czóbel-műveket is. A festőművészről készült riport- és dokumentumfilmek is segítenek az életmű jobb megismerésében.
Rappai Zsuzsa
