Zaszlavik Jenő iskolaalapító, grafikusművész, rajz-, művészettörténet szakos tanár hosszan tartó betegség után, 72 éves korában, 2017. október 24-én elhunyt. Búcsúztatója 2017. december 18-án, 13 órakor lesz a Sztaravodai úti Köztemetőben. Hamvait a szertartás után, a Pásztor-révnél adják vissza a természetnek, a Dunának. 

Az alábbiakban B. Szabó Veronika írását olvashatják.

Van egy mappa a számítógépemen. Csak annyi a címe, így csupa nagybetűvel: „ZASZLAVIK”.
Azok az anyagokat tárolom ebben a mappában, ami Jenő bácsival köt össze: a kiállítás-megnyitók képei, fotói, az AGY iskolával kapcsolatos tervek, írásos anyagok, kiállítási katalógusok mások által írt egyéb szövegei. Talán ez lesz az utolsó dokumentum, ami ebbe a mappába bekerül.
Rajztanárként került Szentendrére, majd néhány kollégájával megalapította a Kreatív Gyermekműhelyt, ahol szombat délelőttönként művészek és lelkes pedagógusok közreműködésével „Nyitott napok” keretében kézműves műhelyek és játékos foglalkozások voltak. Ebből fejlődött ki az AGY (Alkotó Gyermekműhely és Kulturális Iskolaegyesület). Az Agy Iskola lelkes támogatója voltam én is, mint oly sokan ebben a városban. Talán ez volt Jenő legnagyobb dobása, hogy kitalálta ezt az iskolát, ahol a művészeti képzés, a művészetet értő látásmód kialakítása az órarend részét képezte. A művészet, mint alaptantárgy. Tanultak itt a gyermekeink – az alapismereti tárgyak mellett – grafikát, fafaragást, agyagszobrászatot, festési technikákat, de tanultak mitológiát is játékos formában, és persze mindennek tetejébe néptáncoltak is. Ezzel a komplex képzéssel sikerült a művészeti pályán elindítania jó néhány környékbeli fiatalt, akik – ha Ő és a művészeti iskolája nincs – talán máshová sodródtak volna az életben.
Együtt álmodoztunk egy, az AGY iskolára, mint alapfokú művészeti nevelést biztosító intézményre támaszkodó alap-, közép-, és felsőfokú művészeti képzésről, amihez épp ebben a városban adottak a az igazi művészegyéniségek, akiktől meg lehet tanulni látni, és érteni a kortárs műveket is. Mint ahogy Tőle magától is. Azt hiszem, ez volt az Ő küldetése. Értőn látni és értőn láttatni.
De közbejött Jenő betegsége, megtört a lendület. Más irányt vett a történet. A mi gyermekeink is ekkor kerültek el az AGY-ból. De Jenő bácsival nem szűnt meg a kapcsolatunk, és nagyon örültem, amikor súlyos betegsége ellenére alkotó lendülete új erőre kapott, és mint a nagy művészelődök – Bálint Endre vagy Vajda Lajos –, a kollázstechnikát választotta önkifejezésül. És tudott számunkra újat, vidámat, meglepőt, mélyet és örömkeltőt alkotni. Képeit őrizni fogom nem csak a falakon, de a lelkemben is!
Nyugodj békében Jenő!

„Minden gyerek művésznek születik. A probléma művésznek maradni, miközben felnövünk.” – Pablo Picasso