Szentendrén az utóbbi négy évben a kiválasztott közterületeken évente csak egyszer kaszálnak. Bár többen visszatérően kifogásolják ezt a döntést, az eredmény szembetűnő: a kaszálatlan területen nyolcszor több virág nőtt.

Miközben a növényvilág mintegy négyötödének szaporodása, a terméshozam és a magképzés a beporzó rovarokon múlik, a méhek, vadméhek, pillangók, légyfélék és más beporzó rovarok száma drámaian csökken, ahogy más fajok, fajták száma és egyedszáma is egyre csak fogyatkozik. Ezért minden talpalatnyi helyre szükség van, ahol élőhelyet biztosíthatunk számukra – elősegítve a biológiai sokféleség fennmaradását.

Szentendrén négy éve határozta meg az önkormányzat azokat a közterületi zöldfelületeket, amelyeken évente csak egyszer, nyár végén kaszálnak. Ilyen területek a Hold utcai zöldfelületek, a Bükkös part 11-es főúttól kifelé eső szakasza, a Püspökmajor lakótelepen a kutyafuttató rézsűje. E zöldterületek a város közel 500 ezer négyzetméternyi rendszeresen kaszált közterületének csak egy nagyon kis része, mindössze 1,5 százaléka, mégis többen visszatérően kifogásolják az új kaszálási gyakorlatot.

A kaszálatlan területen nyolcszor több virág nőtt

Hernádi Krisztina Nóra képviselő, természetvédelmi szakértő  vizsgálatokat végzett a csak egyszer kaszált területen. Megállapította, hogy a mintaterületen tavasszal 24 virágos faj volt – például orvosi atracél, búzavirág, pipacs, cickafark, kányazsombor, kígyószisz, réti margitvirág –, míg a tőle pár méterre lévő vágott gyepen csak három. Megjelent egy védett faj is, a konkoly – amely egyébként hasznos vetési gyomnövény, a búza 20-50%-kal nagyobbra nő a közelében.

Hazai Attila főkertész a Bükkös partot természetvédelmi mérnökökkel mérte fel. A szelektív kaszálás bevezetése óta a patakparton újra látni siklót, békakuruttyolást hallani, és több szitakötő faj is megjelent. Az eddigi kopár, többször kaszált parton most egy ökológiai dzsungel alakult ki, amit a gyerekek és családok nagy élvezettel fürkésznek, lesik, hogy éppen mikor ugrik egy béka, szalad el egy gyík. Azt tapasztaltuk, hogy a korábban gyér élővilágú területen megnövekedett a fajok és fajták – növények és rovarok – száma e néhány év alatt. A cél az, hogy az ökológiai folyosó, és annak florája, faunája, természetes állapota minél jobb és harmonikusabb állapotban legyen.

A kaszálatlan területek akkor igazán életképesek, ha egymás közelségével erősítik a hatásokat – magyarázta Hernádi Krisztina Nóra. – A természetes élőhelyeket összekötő úgynevezett ökológiai folyosó a különféle növények, élőlények számára másképpen „járható”: a magokat a szél továbbítja, sok rovar nem röpképes, így csak kis területet tud bejárni, a madarak számára több méter is biztonságosan átrepülhető. Összefüggő ökológiai folyosó a városban nem alakítható ki, bár Szentendrének – a kertvárosias jellege, a nagy zöldfelületekkel rendelkező lakótelepei miatt – jó adottságai vannak a város ökológiai állapotának javítására.

A biológiai sokféleség az emberiség jövője

De ilyen élőhelyeket a saját kertünkben is kialakíthatunk – magyarázza tovább Hernádi Krisztina. – Néhány négyzetméter vágatlan gyepfelület már elegendő lehet a virágos növények megjelenéséhez, a magas fűben az ízeltlábúak hamar otthon érzik magukat. Több gyík, madár jelenik meg a kertben, sok hasznos faj gyorsan elszaporodik, ami a haszonnövények terméshozamát is elősegíti.

Két éve Hazai Attila a Szentlászlói útnál, a 11-es főút mellett mintegy 1000 m2-es területet fűfélékbe kevert vadvirágmagokkal vetett be és leállította a terület kaszálását. Két év alatt, a levegő szennyezettsége miatt e nem túl kedvező területen is jelentősen megszaporodott a vadvirágfajták száma, és megjelentek a beporzó rovarok is. Ezzel is bizonyítva, hogy még a 11-es mellett is lehet élőhelyet teremteni az egyre csak csökkenő számú állat- és növényvilág számára. A tét óriási: a biológiai sokféleség az emberiség jövője – hangsúlyozta Hernádi Krisztina.