A Bükkös patak partjának a 11-es úttól felfelé eső szakaszát Hazai Attila, a város főkertészének kezdeményezésére évente egyszer, a nyár végén kaszálják. A terület védelem alatt áll, funkciója rekreációs jellegű, tehát nem a klasszikus értelemben vett közpark, ahol évente 6-8 alkalommal nyírja a Városi Szolgáltató a füvet.
A döntés hátterét Dukay Igor természetvédelmi szakértő világítja meg.
A patakparton számos kora tavasszal, tavasz első felében nyíló, szép virágú, alacsony, lágyszárú növény fajjal találkozhatunk. Ilyen például az ujjas keltike, a bogláros szellőrózsa, a saláta boglárka. Az említettek a jobb természetességű szakaszok fajai, ahol a taposás, a mederrel kapcsolatos fenntartási munkák legfeljebb alkalomszerűek.
E fajok a közelmúltban már éppen elvirágoztak, magot, termést hoztak. Helyüket átveszik más fajok, például a jól ismert gyermekláncfű, a vérehulló fecskefű, a podagrafű, a fekete nadálytő, és megjelennek a fűfélék is.
Ez utóbbi növények magasabb termetűek, nagyobb zöld tömeget növelve látványosabbak és a tavaszi csapadék hatására ugrásszerűen nőnek. Köztük „gaz”, allergén növény nincs. A patakpart egyetlen igazán jelentős tájidegen lágyszárú faja az óriás japánkeserűfű, mely hatalmasra nő. Eltávolítása, gyakori kaszálása, fákkal, cserjékkel történő árnyékolása nagyon fontos a visszaszorítása érdekében. De vannak itt jellemző fajok is, mint a széles, nagylevelű podagra fű, mely a patakparti égerligetnek ugyanolyan tipikus faja, mint a kis koratavaszi fajok. Ha ezeket a növényeket rendszeresen, tövig kaszáljuk el fognak tűnni a patakparttól és velük az üde színfoltok, a természetesség is.
Ilyen tekintetben nagy a kontraszt a 11-es út alatti és feletti szakaszok között. Ha a patakon feljebb megyünk, még kevesebb káros hatás éri a növényzetet, ezért védett fajok is jelen vannak, néhol igen nagy számban a patak mentén, például a hóvirág, a pirosló hunyor. Miért ne lehetnének jelen a városi környezetben ezek a fajok? Csak rajtunk múlik!
A kaszálás számának és helyének csökkentése segít abban, hogy természetesebb és szebb legyen a patakpart.A patak helyi védelem alatt áll, feljebb országosan védett is. Az egyik, amit tehetünk érte, hogy élővilágát segítjük kibontakozni. Kárunk nem, csak előnyünk származik belőle.
Ott és akkor, ahol meg már szükséges, vagy a „rendezett városkép” miatt „muszáj” kaszálni, például a belvárosban, utak, hidak, műtárgyak közelében, ott továbbra is sor kerül rá. Ősszel az esetleg meg-megjelenő túl sűrű fiatal cserje és faállomány miatt szükséges kaszálni, ahol szűk a meder.
(Fotó: Bellai László)
