„… magyarul énekelünk, és magyarul táncolunk”, avagy 25 éve testvérvárosunk Kézdivásárhely és Zilah

Április 10-12 között különleges hétvégét ünnepeltünk: 25 éve írták alá a testvérvárosi szerződéseket a címben szereplő két várossal.

Mindkét városból érkezett hozzánk komoly delegáció; polgármestereket, képviselőket köszönthettünk itt, sőt Kézdivásárhelyről egy diákcsapat is érkezett, hogy a gálaműsoron szerepeljen legnagyobb örömünkre.

A vendégek több részletben érkeztek, hisz Kézdivásárhely a legkeletibb magyar lakta település Székelyföldön, nekik nagyon hosszú utat kellett megtenniük azért, hogy velünk lehessenek. Az onnan érkező diákok, a helyi Református Kollégium diákjainak elszállásolásásban a Szentendrei református Gimnázium, az oda járó gyerekek, és szüleik segítettek; ezúton is köszönet ezért.

Péntek reggel a Skanzent látogattuk meg, ahol különleges bánásmódban részesültünk: személyes kísérővel látogattunk meg egy tájegységet, körbevonatoztunk, ebédeltünk, s talán a Kallós Zoltán kiállítás volt a legnagyobb élmény, ahonnan a cikk címét is kölcsönöztem:

„Addig leszünk magyarok,

míg magyarul énekelünk, és magyarul táncolunk,

mert ez a kultúra tartott meg minket” – Kallós Zoltán

Ez a gondolat hatotta át az esti Gálaműsort is, amelyen szó szerint a város apraja-nagyja szerepelt, hisz felléptek az izbégi óvodások, a Musicantus Gyermekkar, és még számos gyermek és felnőtt szereplő. Az est fénypontja kétségtelenül a kézdivásárhelyi fiatalok produkciója volt, magyar költők megzenésített verseit adták elő szívhez szóló, mindenkit igazán megszólító módon: a közönség állva tapsolt!

A pénteki program szerves része volt a 25. évfordulóját ünnepelő Izbégi Baráti Kör kiállításának megnyitója, Pethő Erika által írt ünnepi kiadványuk bemutatása. A Baráti Kör komoly érdemeket szerzett a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában, nekik köszönhetjük – többek között – a Csicserkón állított kopjafákat, amelyeket mindkét delegáció megkoszorúzott még pénteken a nap programjának részeként.

Szombatot már jobbára az egyesületek, az imént említett izbégiek, és a testvérvárosokkal foglalkozó Szentendrei Nemzetközi Kapcsolatok egyesülete szervezte, karöltve a Református Gimnáziummal. Minden vendégünkkel a Parlamentben kezdtük a napot, majd budapesti programok, városnézés után a felnőtteket este a főtéri Vendégházban vártuk magyaros – gulyás leves – citerazene – vacsorán. A gyerekek a „Költészet Napját” nem feledve a Versünnepen vettek részt a Nemzeti Színházban.

Mennyi szín, mennyi program, mennyi érzelem, és mennyi pozitívum fér bele egy hétvégébe, ha igaz összefogás és közös munka van mögötte! Köszönet érte minden kedves résztvevőnek, mert, ahogy a reklámokban szokták mondani: „a műsor nem jöhetett volna létre a SkanzenBarátiKörSZNKEszülőkReformátusGimikollégákszereplőksofőrökszállásadóktanárokzenészekszervezők – Tovább is van, mondjam még?” (Tamkó-Sirató Károly) – nélkül.