A kőhegyi turistaház ezekben az őszi napokban sok-sok szentendrei számára újra a hétvégi kirándulások célpontja, vagy első pihenője. Schramkó Péterrel, a ház vezetőjével beszélgettünk a kirándulószezonról kezdetén. Elmondta, hogy a turistaház életében a nyár idén is nagyon csendes volt, a családok távolabbi célpontokat választottak a vakációban. Mintha feledésbe merült volna a régi ismeret, hogy az erdőben a kánikula is kellemesebb, a szél szinte mindig fúj, ráadásul az UV-sugárzás is szűrten érkezik. Nem kedvezett a forgalomnak az országos média keltette riasztás-, kullancs- illetve darázspánik sem, ami hazánkban messze meghaladja a józan tájékoztatás mértékét. Ellentétben a környező országokkal, a hírközlés mifelénk nem bátorítja, hanem elriasztja az embereket a természetjárástól. Szerencsére azonban a ragyogó őszi napok meghozták a szentendreieket pomáziakat, budapestieket. A Kinizsi SE megrendezte a 2. Kőhegy-futást, így új hagyománynak lettünk részesei: hála a rendezők ügyességének, a szentendreiek családostul jöttek, gyerekek, szülők együtt hódították meg szeretett hegyünket. Schramkó Péter személyesen is nagyon nagy jelentőséget tulajdonít a Kőhegy-futásnak, mert – ahogy fogalmazott – fontos, hogy legyenek magaslatok az életünkben. Feljutva a konkrét erőfeszítés szimbolikusan is erőt ad, a konkrét sportteljesítményben testet öltő energia átjárja hétköznapjainkat is. Büszke rá, hogy a szentendreiek rengeteg elismeréssel, baráti szóval adják tudtára: milyen nagyra becsülik, hogy fenntartja most már hetedik éve a turistaházi szolgálatot. Mosolyogva hozzátette: de közben a szentendrei, belvárosi identitását sem veszítette el. A városlakók tápláló bátorítása és gyakran kifejezett hálája nélkül nem is tudná csinálni – mondta. Szerinte az életformája a fizetése, mert itt a hegyen másra nemigen számíthat. A ház felújításával kapcsolatos kérdésünkre gondterhelten sorolta: a tulajdonos Pilisi Parkerdő Zrt kb 40 év szünet után, kommunikációja szerint ötvenmilliós költséggel renoválta a házat. Kicserélte a tetőt, átalakította a homlokzatot, hőszigetelte a falakat, részben felújította az elektromos hálózatot, kifestett, és befejezte a gondnoki lakást. Sajnos azok a tartalmak, amelyek növelnék a fenntarthatóságot és egyenletes forgalmat biztosítanának, és eredetileg benne voltak az 50 milliós költségvetésben – így pl. a pajta, mint közösségi tér téliesítése, az állatsimogató istállója – a szennyvíztisztító kivételével mind-mind elmaradtak, az 50 millió azonban nem változott. Most megemelt bérleti díjban kérik vissza az 50 millióból számított ún. éves amortizációt, valamint elesünk az eddigi, a terület karbantartásáért kapott térítéstől. Tehát hiába a pénzköltés, a ház most kevésbé van fenntartható helyzetben, mint a felújítás előtt, Pedig a turistaház a Pilisi Parkerdő Zrt. egyik alapfeladatának ellátásában vesz részt, a ún. erdei közjóléti létesítmények között egyelőre az egyik legeredményesebb. Schramkó Péter némi gondolkodás után hozzátette: két évvel ezelőtt, amikor ihletet kaptam és a turistaház előtti zászlórúd talapzatára vésettem: „Ahogyan egymással bánunk, az a Hazánk”, még nem éreztem, hogy milyen erős is ez mondat.