2024. március 3-án vasárnap délután, 91 éves korában családja körében meghalt Vadász György, Ybl-, Kossuth- és Príma Primissima díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Nemzet Művésze. Olyan művek fémjelzik országépítő munkásságát, mint a Mohácsi Nemzeti Sírkert, a Muhi Csata Emlékműve, a Zalaegerszegi „Csipkeházak”, Pásztó és Baja városközpontja, a Gellérthegyi Víztároló, a Hannoveri Expo magyar pavilonja, de ő tervezte a Balassagyarmati templomot, a sényei „Isten Kemencéje” kápolnát, vagy az Esztergomi Grand Hotelt és a Radnóti Miklós Művelődési Házat Budapesten. Vadász György Szentendrén élt családjával, a város közkedvelt polgára volt. Temetését 2024. március 22-én pénteken tartják Budapesten, a Farkasréti temetőben.
Az építészet mellett verset írt, rajzolt, bort ivott és azt is prédikált, zongorázott, tanított és autókázott és szkanderozott. Úgy fogalmazott: „Muzsikusnak készültem, de építésszé választott Istenem.” Szerette az életet, a hivatását, a hazáját, a családját és a barátait. Szeretett és szerették. Az egyik utolsó, szívvel- és lélekkel alkotó polihisztor távozott. De mi nem eresztjük el a kezét – ezekkel a szavakkal jelentette be édesapja elhunytát Vadász Bence építész.
Sokoldalú, integráló, egyensúlyt teremtő munkássága értékteremtő kapocs a magyar építészet időfonalán. A helyhez és a helyzethez igazított, teremtő alázattal áthatott vidám alkotókedvében sokrétű életművet alkotott. Munkássága több száz épülettel, land-art kompozícióval gazdagítja hazánkat, amelyek az integráló művészet és kiteljesedő alkotókedv fényes példái – fogalmaz a Magyar Művészeti Akadémia honlapján. Az MMA Vadász György elhunyta alkalmából részletes írást adott közre az építőművész szakmai életútjáról.
Vadász György 1933. február 18-án született Budapesten. Édesapja, Vadász Mihály a két világháború közötti magyar építészet kiemelkedő alakjaként vált ismertté. Középiskolai tanulmányait a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte, majd 1952 és 1957 között építészmérnöki diplomát szerzett a Műegyetemen. Egyetemi évei alatt meghatározó tanárai Jánossy György, Dávid Károly és Weichinger Károly voltak.
1957-ben a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) munkatársa, majd 1957–1964 között az Ipari Épülettervező Vállalat csoportvezető építésze lett. 1958 és 1961 között elvégezte a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Mesteriskoláját. 1964-től 1985-ig a BUVÁTI osztályvezető építészeként dolgozott, a MÉSZ Mesteriskolájában 1978-tól tanított. 1983–1987 között Baja főépítésze lett, majd 1998-ig Pásztón töltött be hasonló posztot. 1985-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. 1985–1988 között az Artunion Széchenyi Építőművész Stúdió, majd 1989-tól egy éven át a Déldunántúli Tervező Vállalat (Pécsiterv) budapesti irodájának vezetője volt.
1991-ben Vadász és Társai Építőművész Kft. néven létrehozta saját építészirodáját, amelynek 2000-ig volt a vezetője. E műhelyben a mai magyar építészet közép- és fiatal generációjának számos, ismert tagja tett szert meghatározó szakmai tapasztalatokra, mások mellett két gyermeke, György (statikus) és Bence (Ybl-díjas építész, az MMA rendes tagja) is.
Fontos feladatának tartotta mindig is, hogy az építészet és a képzőművészet egykori szerves együttélését újra megteremtse, mégpedig úgy, hogy a képzőművészeti alkotás ne csak applikatív kapcsolatban legyen az épülettel. Szabadkézi tervei, elképzeléseit rögzítő skiccei egyúttal kvalitásos grafikák is, gellérthegyi víztárolója szobrászati alkotásként is szemlélhető.
Munkáinak meghatározó csoportját adják a lakóházak, illetve a városléptékű beépítések, melyek kapcsán nem kevés alkotás a posztmodern jegyében született. (pl. Pásztó és Székesfehérvár polgári házai.) Vadász György a 90-es évek közepétől a korai modernhez nyúlt vissza; ekkori épületei, közülük is elsősorban az 1996-os New Bauhaus lakónegyed hangsúlyos szerepet játszottak abban, hogy a bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben. Saját modern családi házával 1996-ban elnyerte az Év Háza díjat.
A róla szóló portréfilmet 2024. január 24-én az Akadémiai Szalon közönsége láthatta elsőként. Zuhanórepülés – Vadász György stációi című portréfilm egy szárnyaló művész szerteágazó életpályájának érzékeny, meghökkentő és olykor megrázó ábrázolása. Az 50 perces filmet 2023-ban rendezte Szalay Péter, az operatőr Szalay Péter mellett Nagy Ernő volt.
Díjai: Ybl Miklós-díj (1972), Magyar Kultúráért érdemérem, arany fokozat (1976), Pro Urbe díj (1979), Pro Arte díj (1984), Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1993), Pro Architectura díj (1996), Budapest Építészeti Nívódíja (1996), Év Háza díj (1996), Kossuth-díj (1998), Építészeti Nívódíj (2000), Pollack Mihály-díj, arany fokozat (2002), Steindl Imre-díj (2002), Prima Primissima díj (2011), Nemzet Művésze díj (2014), Pro Urbe Budapest díj (2019), Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti díja (2022). 1983-tól a Budapesti Városszépítő Egyesület vezetőségi tagja, 2023-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Vadász Györgyöt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Temetését 2024. március 22-én pénteken, 14:30-kor tartják Budapesten, a Farkasréti temetőben, a Makovecz ravatalozónál.
Forrás: Vadász Bence; Magyar Művészeti Akadémia
Dinasztiák – Bűvös Vadászok
Gottdank Tibor építészeti kutató építészdinasztiákat bemutató cikksorozata részeként megjelent írása, mellyel a 88 éves Vadász Györgyöt köszöntötte 2021-ben
https://epiteszforum.hu/dinasztiak-buvos-vadaszok
Zuhanórepülés – Vadász György stációi (2024)
A portréfilm egy szárnyaló művész szerteágazó életpályájának érzékeny, meghökkentő és olykor megrázó ábrázolása.
rendező: Szalay Péter operatőr: Szalay Péter, Nagy Ernő
https://mediaklikk.hu/video/mma-portre-zuhanorepules-vadasz-gyorgy-stacioi
