Szentendrétől San Francisco-ig címmel mutatták be dr. S. Nagy János önéletrajzi, magánkiadásban megjelent könyvét a Pest Megyei Könyvtárban február 19-én, a szerzővel Kondor Katalin újságíró beszélgetett.

Kondor Katalin három szempont miatt tartotta érdekesnek a kötetet. Egyrészt, hogy megtudhatjuk belőle, hogyan élt egy vegyészmérnök a szocializmusban, másrészt képet kapunk egy érdekes és sok titkot rejtő szakmáról, a műgyűjtésről, harmadrészt pedig megtudhatjuk, milyen átalakuláson, változásokon ment át az elmúlt évtizedekben a szerző szülővárosa, Szentendre.

Kondor Katalin elsősorban a műgyűjtésről kérdezte a jól ismert, régi szentendrei családból származó S. Nagy Jánost, aki szerint a műgyűjtés genetikailag örökletes, nála például a nagyapjáig visszavezethető. Az sem elhanyagolható persze, hogy családja jól ismerte az alapító festőművészeket, akiknek köszönhetően beszélhetünk ma szentendrei festészetről. Onódi Béla és Bánovszky Miklós grafikáinak vásárlásával kezdődött az életre szóló szenvedély, és koncepció mindig az volt, hogy a művek Szentendrét ábrázolják.

S. Nagy János, akinek Onódi Béla szinte a második apja lett, érdekes történeteket mesélt a festők életkörülményeiről, az akkori életmódról. Mint mondta, olyan szegénység volt, hogy a festők gyakran egy-egy vacsoráért is festménnyel fizettek, ezért sok családhoz kerültek képek.

A beszélgetés során szóba került a műtárgypiac és a műkereskedelem helyzete is, valamint a gyűjtemény több mint 120 darabjának bemutatása 2013-ban a MűvészetMalomban. S. Nagy János ekkor döntött úgy, hogy befejezi a gyarapítását, ugyanis még a múzeum részéről sem tapasztalt érdeklődést a képek iránt.

Szóba került a szerző nem mindennapi szakmai életútja, amiről annyit tudhattunk meg, hogy a hivatását a Gyógyszerkutató Intézetben kezdte, majd az Orvostudományi Egyetemre, a neves Knoll professzor mellé került, akinek köszönhetően jutott el több alkalommal is az Amerikai Egyesült Államokba kutatóként.

A könyv utolsó fejezetének címe: Gondolatok Szentendréről. Kondor Katalin megfogalmazása szerint olyan ember véleményét olvashatjuk itt, aki szerelmes Szentendrébe, szerelmes a szentendrei festészetbe, és ez az érzelem a jó kritikust hozta ki belőle.

A beszélgetést S. Nagy János azzal zárta, hogy a könyv megírásával szerette volna megmutatni – másoknak és saját magának is –, hogy mit is tett az életében, hogyan élte napjait mint „sokáig mellőzött tudós és műgyűjtő”.