Az ünnepelt 1932 május 11-én született Újfehértón, ahol családja gazdálkodásból élt. 6 hold saját földjük volt, amelyhez még béreltek további földterületeket is. Az egyik bátyja vitte a gazdaságot, és Vera néni kisgyerekkorától kezdve sokat dolgozott a földeken és a ház körül. A család életében szomorú és tragikus fordulatot hozott a II. világháború, valamint az azt követő kollektivizálási időszak. Vera néni fel is idézett egy emléket a háború idejéből, amikor a bombázások alatt próbálták menteni, amijük volt. A szénakazlakat egymástól távolabb kellett vinni, ha esetleg találat érné őket, ne égjen le az összes. A háború után, a TSZ-esítés miatt azonban elvesztették a földjeiket, ez annyira megviselte Vera néni bátyját, hogy bele is halt.

Mivel földjük már nem volt, más megélhetés után kellett nézniük. Egy újságban olvasott egy hirdetést, hogy dolgozókat keresnek a szentendrei Cementgyárba. Úgy döntött, hogy másik bátyjával együtt jelentkezik a munkára és Szentendrére költöztek. Fiatal lányként ez lett Vera néni első munkahelye. A Cementgyárban ismerte meg a férjét is, aki egy igazi ezermester és nagyon jószívű ember volt. Hamarosan be is költözhettek abba a házba, ahol Vera néni most is lakik. Ezen a területen korábban bolgár kertészek éltek, de a kertészeteket felszámolták és helyükre egyen házakat, úgynevezett Kádár-kockákat építettek. Vera néni és férje sokat dolgoztak a házon, az volt a mottójuk, hogy „megy ez, csak csinálni kell!”. Vera néni bátyja később már a rendőrség kötelékében szolgált, férje pedig az új rendelőintézetben dolgozott kazánfűtőként.

Ami a későbbiek során sem változott, az a sok munka és a takarékos élet. Annak ellenére, hogy nem herdálták el a pénzt, nagyon be kellett osztani a keresetüket. Miután nyugdíjba vonult a Cementgyárból 35 nyarat a virágok, zöldségek és gyümölcsök termesztésének szentelt, amelyeket aztán a HÉV-végállomáson árult. Az első 20 évben még a zöldségeket és a gyümölcsöket is kivitte, aztán már csak a virágok maradtak. Az évek során sok visszatérő vásárlóval büszkélkedhetett. A kert még ma is emlékeztet a régi időkre, de sajnos már nincs, aki művelje. Vera néni ásott, kapált, ültetett, amíg bírta, de az egészsége már nem teszi lehetővé, hogy elhagyja a házat.

Az ünnepeltnek a legnagyobb örömöt a családja jelenti. Vera néninek két lánya, öt unokája és tíz dédunokája van, akik rendszeresen látogatják és gondoskodnak róla. A legidősebb dédunoka 15 éves és cukrásznak tanul, a legfiatalabbak érkezése pedig nyárra várható, amikor egy kislánnyal és a kisfiúval bővül majd a család. Vera néni örömére a gazdálkodás is visszatért a családba az egyik unoka révén, aki Lajosmizsén él, de a kertészkedés, a növények és a rovarok-bogarak szeretete is tovább öröklődött a dédunokákban.

Boldog születésnapot kívánunk Vera néninek!