Június óta egy szentendrei babát, Borikát ringatja a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom egyik vándorbölcsője. A mozgalom alapításának ötéves évfordulója alkalmából az Ágymester Manufaktúra öt új vándorbölcsőt ajánlott fel közösségi pályázók részére. Az ötletgazdák szándékai szerint, azon túl, hogy a vándorbölcsők újabb és újabb babákat ringathatnak, jelképei annak is, hogy a gyermekvállalás közös ügy. A pályázatra olyan közösségek jelentkezhettek, melynek képviselői vállalták, hogy a bölcsőt saját környezetükben folyamatosan eljuttatják olyan családokhoz, ahol gyermek születik, ezzel erősítve a gyermek- és családbarát szemlélet terjedését.

A pályázaton a szentendrei Szent András Iskola Szülői Egyesülete is nyert. Rajtuk keresztül egy Czotter András asztalosmester készítette gyönyörű vörösfenyő bölcsőt kaphatnak szentendrei családok, mely várhatóan jó néhány helyi babát ringat majd, így idézve vissza a szép régi hagyományt. Most még az első szentendrei kis lakó otthonának dísze.

Hogyan és mikor lett épp az Önöké Szentendrén elsőként a vándorbölcső?

– Római katolikusok vagyunk, a Péter-Pál templom közösségéhez tartozunk. Az egyházközség hírleveléből tudtuk meg, hogy lehet pályázni a bölcsőre. Első gyermekünket vártuk, jelentkeztünk és nem sokkal később értesítettek arról, hogy a bölcső hozzánk kerül. Borika júniusban született, azóta használjuk a bölcsőt.

Korábban hallottak erről a kezdeményezésről?

– Nem. A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomról persze tudtunk, tudtuk, hogy Kopp Mária alapította, megkaptuk az APA-füzetet is, ami a mozgalom kiadványa, de a vándorbölcsőről korábban nem hallottunk.

Június óta viszont ott áll a nappalijukban, benne a kislányukkal. Hogy vált be a bölcső mint bútordarab?

– Nagyon szeretjük, és a baba is szeret benne lenni. Mi nap közben használjuk. Nagyon szép, jól is mutat a nappaliban. Épp, mint a régi bölcsőket, lehet ringatni, de már a gyerek mozgásától is mozog, és ez jó a babának.

Mi a véleményük a kezdeményezésről?

– Nagyon jó ötlet, jópofának tartom. Ráadásul jó maga a bölcső is, masszív, szépen megmunkált fa, kókusz matraccal. Egy gyerek nem tudná kihasználni, pár hónapra sokaknak drága is lenne, tehát jó, hogy vándorol. Ez egyébként régen is így volt. Támadt is egy ötletünk ezzel kapcsolatban. Valaki mesélt egy régi bölcsőről, aminek az aljába sorra bevésték a kis lakók nevét. Valamilyen módon érdemes lenne a vándorbölcsőkön is megörökíteni az azt használó babák nevét.

Valóban, ez jól illeszkedne a vándorbölcső elindításának gondolatához. Tényleg, milyen érzés, hogy részesülnek ebben a közösségi összefogásban? A nyilvánvaló praktikumon túl mit jelent Önöknek a vándorbölcső? 

– Nem akarok nagy szavakat használni, de igazán jó érzés, erősíti a kötődést az egyházközséghez, a szülői közösséghez, és igazából egy nagyobb közösséghez is: a nemzet megújulásából részt vállaló fiatal családok közösségéhez.

Az első szentendrei vándorbölcső a tervek szerint nagyjából októberig marad a családnál, s azután tovább vándorol. De visszatérhet még hozzájuk is, mert – bár Juli, az édesanya szerint erről még korai beszélni –, a szülők szeretnének Borikának testvéreket.