Pro Urbe-díjat kapott augusztus 20-án Szentendre egyik fontos közössége, a Püspökmajor Lakótelepi Baráti Kör. A 20 éves egyesület elnökével, Szebeni Lajossal beszélgettünk feladataikról, sikereikről, terveikről.
Mikor került kapcsolatba a baráti körrel?
1999-ben költöztem családommal Szentendrére, és 2000-ben energetikai szaktanácsadóként kapcsolódtam be a baráti kör munkájába. 2004-ben, amikor az egyesület legendásan lelkes előző vezetője, Tóth István sajnos meghalt, Horváth Győző, a körzet egyik képviselője keresett meg a feladattal: alakítsuk újjá a baráti kört. Éppen tíz éve választott meg a tagság elnöknek, helyettesem Horváth Győző.

Ezek szerint nem tősgyökeres szentendrei… Miért választotta ezt a várost lakhelyéül? Mivel foglalkozott korábban?
Budapesten születtem, és a Műszaki Egyetem elvégzése után 10 évig a Sarkadi Cukoripari Vállalatnál dolgoztam energetikusként. Ezután huszonnyolc éven át az Almásfüzitói Timföldgyár erőművének üzemvezetője voltam. Ott éltünk családommal, két fiam is ott nőtt fel, feleségem Tatán dolgozott technikusként. Minden szál odakötött bennünket, mígnem 1997-ben a nagyobbik fiam, aki villamosmérnökként végzett, budapesti állást kapott, s Szentendrére költözött családjával. Kisebbik fiam élelmiszeripari mérnökként szintén lakhelyet változtatott. Egy ideig ingáztunk, legyőzve a 80 kilométeres távolságot, hogy láthassuk az unokákat, aztán felötlött bennünk a gondolat: mit is keresünk még
Almásfüzitón? Feleségemmel fogtuk magunkat, és a gyerekek után jöttünk.

A Püspökmajor Lakótelepi Baráti Kör élén eltöltött tíz év alatt mit sikerült megvalósítaniuk?
Úgy érzem, büszkék lehetünk több megvalósított feladatra. Aktívan részt vettünk a lakótelepi fűtőmű gázmotorjának telepítésében, ami kapcsán ugyan számos vita felmerült, mert sokan szkeptikusok voltak a hasznosságát tekintve, de minden szabályosan zajlott. Nem szabad elfelejteni, hogy a beruházó 20 millió forintot fizetett a városnak évente a területért. A géppel kapcsolatos problémák csak később, az újabb adásvétellel keletkeztek. Korábban mindenki ugyanazt az összeget fizette a távfűtésért, függetlenül a tényleges fogyasztástól. Úgy hat éve indult az a törekvés, hogy a távfűtésről a lakosság térjen át gázfűtésre. E törekvést megakadályozandó az önkormányzat lakásonként 150 ezer
forintot adott, részben a leválás megakadályozására, részben az egyedi mérés bevezetésére. Így az 1500 háztartásból 500 áttért erre a megoldásra. A passzív ellenállók nem hittek abban, hogy ez a rendszer jóval igazságosabb: mindenki annyit fizet, amennyi energiát felhasznál. Nyilván azok, akik az éves elszámolásnál a havi fix díjon felül kénytelenek 20-30 ezre forintos többletet kifizetni, kevésbé elégedettek, mint akik ennyit visszakapnak.
A baráti kör érdekvédelmi jellegét mutatja, hogy például nem járultunk hozzá a fűtőműnél az alternatív anyagok felhasználásához, gondolok itt a biomasszára, ami hasznos lehetne, de nem itt, a lakótelep közepén. A fűtőmű mindössze húsz méterre áll a házaktól, az égéstermékek szennyeznék a levegőt, ezért ez itt nem alternatíva, tehát csak a gázfűtés jöhetett szóba.

Melyek a legsürgősebb jelenlegi feladataik?
Az érdekvédelmi napi feladatokon, fűtéssel, szemétszállítással, parkgondozással kapcsolatos véleményezéseken túl jelenleg a házak szigetelésén, energetikai korszerűsítésén dolgozunk. Nagyon fontos a szigetelés, mert ezzel nemcsak hőmegtakarítást érhetünk el, de egyben megoldjuk az épületek külső renoválást is, hiszen erre ezek a házak már „megértek”.

Mekkora az ellenállás? A nagyobb lakóközösségekben mindig akad valaki, aki nem tud, vagy nem akar részt venni a közös beruházásokban.
A lakótelepen 20-25% akik értik ugyan a beruházás előnyeit, hiszen a megtakarítás azonnal jelentkezik, már az első fűtési szezonban, de nem tudnak részt venni a felújításban. Ahol mi élünk, az úgynevezett „angol házakban” például nyolc családból ketten nem tudják vállalni a beruházással járó többletköltségeket – havi 8-10 ezer forint kiadását, nagyjából három éven keresztül –, így a hat családnak kellene kifizetni a teljes költséget. Ez nem megy! Erre keresünk most pénzügyi megoldást, akár banki hitelezés, akár állami támogatás formájában. Korábban állami támogatással lehetett a költségek 50%-át megtakarítani. Januárban kimerült ez az állami keret, jelenleg folynak a tárgyalások új pályázat indításáról.

Van-e egyéb felújítási feladat?
Az 1982-83-ban épült erőművet és a hálózatot korszerűsíteni kell. Az elavult rendszer miatt ugyanis 20% a veszteség a hálózaton. A beruházás biztonságosabbá tenné az ellátást, illetve a korszerűsítéssel az energiatakarékosság is megvalósul. A teljes költség több száz millió forintba kerülne, ehhez kell keresni támogatást.

Milyen távlati célokat tűztek még napirendre?
A közlekedés megoldása egyik fontos feladat. A lakótelep népszerű a fiatal családok körében, de sokan a fővárosban dolgoznak, az utak száma pedig nem növekedik, az autóké azonban igen. Családonként már nem ritka a több gépjármű, a zsúfoltság egyre nő, amit a várost elkerülő utak sem képesek megoldani. Így a tömegközlekedésen kellene javítani. Jó lenne modernizálni a HÉV-et, és a menetidőt 40 percről 30-ra csökkenteni. A buszjáratok sűrítésén sem kellene spórolni.
Vannak nagyobb lélegzetű céljaink: arra törekszünk, hogy a lakótelep szervesen illeszkedjen a városhoz. Miért is létesültek a 60-as években a lakótelepek? Hogy a kriminális lakáshelyzeten javítsanak, illetve a hátsó politikai cél az volt, hogy a lakótelepre beköltöztetettek adják meg a város új arculatát. A szocialista rendszer elképzelése az volt, hogy majd az új városrészhez, mint „kelesztő területhez” a régi polgárság igazodik majd.
Szentendrén szerencsére a város lakosságának sikerült saját képére formálni ezt a városrészt is. Szeretnénk, hogy az itt élők részt vennének minden városi eseményen. A terület szeparáltságát, a város a városban-jelleget mindenképpen el akarjuk kerülni. A lakótelep nem skanzen, ez az élő szövet nem lóghat ki a város rendszeréből. Azt szeretnénk elérni, hogy ugyanaz a gondolkodási mód irányítsa az itt élőket, mint a város többi részén.

Sz. N.