Néphagyományőrző Mester Óvoda
Megtanulni, elsajátítani… a két szinonima jelentése más. A tanulás mérhető, visszakérdezhető, az elsajátítást viszont sokkal nehezebb ellenőrizni. Az elsajátításhoz olyan anyagot kell kapniuk a gyerekeknek, ami tiszta forrásból fakad. A Bimbó utcai Tagóvodában immáron két évtizede a hangsúly a tiszta forrásra tevődik, melynek alapja a néphagyomány ismerete, ápolása és az e köré épülő óvodai tevékenységek.
Az elsajátítás nemcsak dalokról, mondókákról, ügyességi játékokról szól; mindezekhez olyan környezetet is teremtünk, amelyben a dalok, mondókák és játékok életteret kapnak. Olyan együttjátszást teremtve így, amelyben a gyerekek önkéntesen, lelkesen, magukat adva vesznek részt, szinte öntudatlanul ízlelve néphagyományainkat.
Az óvodákban folyó nevelést olyan szemléletmód szabályozhatja, amely tekintettel van a gyermek egyéni fejlettségére, és alkalmas arra is, hogy kialakítsa az együttéléshez szükséges szokásokat. Ennek kereteit a néphagyományok ápolása is szabályozhatja, a mi óvodánk ezt a módszert választotta a nevelése céljául.
Mi, óvónők közel érezzük magunkhoz a népi kultúrát, hiszen mindannyian a Kárpát-medence valamely falujából jöttünk Szentendrére, rendelkezve valamilyen ismerettel szülőfalunk hagyományaiból.
Feladatunk, hogy ismereteink rendszerezése után beépítsük azokat az Óvodai Nevelés Alapprogramjába. Célunk, hogy a népi kultúra ne csak részeiben jelenjen meg, hanem egészében hassa át a tanévet, mintegy alapjául szolgálva annak.
Három vegyes életkorú csoportot alakítottunk ki elsősorban azért, hogy a testvérek, barátok ne legyenek elkülönítve egymástól, ezzel is reprezentálva a hagyományos családmodellt. A nagyobbak segítenek a kicsiknek, példát mutatnak nekik, a kicsik pedig „elleshetik”, utánzással elsajátíthatják a nagyobbaktól a szokásokat, tevékenységeket. Mi ebben a vegyes életkorú csoportban tudjuk elképzelni a differenciálást, mint pedagógiai szemléletet. Differenciálásra pedig azért van szükség, mert minden gyermek más és más, joga van az őt megillető nevelésre, hogy ez által elérje teljesítőképessége maximumát.
Belső környezetünk kialakításánál törekedtünk arra, hogy óvodánk minden helységét az esztétikus környezet és a harmónia jellemezze. Az udvaron lévő mozgásfejlesztő játékok mellett megtalálhatóak a népi sportjátékok eszközei is, pl. rongylabda, teke, gólyalábak. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek megismerjék a szövés-fonás, körmöcskézés, agyagozás, nemezelés, gyertyamártás, gyöngyfűzés technikáját. Megteremtettük az ehhez szükséges feltételeket, kialakítottunk egy műhelyszobát a szükséges eszközökkel.
Külső, belső átalakulás a környezetünkben, szemléletváltás óvónői munkákban, ez volt a következő lépés. Ezután következett az egyéni kutatás a falu, a vidék múltjáról, ismeretünk bővítése, tapasztalatszerzés a néphagyományőrzésben. A helyi program alapján kellett szervezni, tervezni mindenkor a tanévet. Figyelembe vettük a csoportba járó gyermekek életkorát, nemenkénti összetételét, mert csak így tudtuk meghatározni, hogyan csoportosíthatjuk a tervezett tevékenységeket. Folyamatos tanulásra, megújulásra van szükség azóta is.
2010 szeptemberétől helyi programunk a kompetencia alapú programcsomaggal bővült, melyben a nevelés középpontjában a képesség fejlesztése áll.
Hagyományőrző tevékenységünket a négy őselem köré csoportosítjuk, ami része a programcsomagnak, de mi Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd című könyvében megfogalmazottak szerint végezzük. „A természet szüntelen körforgásában, az évszakok változásaiban: tavaszi újulásban és őszi érettségben, nyári gazdagságban és téli álomban a napok mellett, az esztendő a legkerekebb időbeli egység. Ezt a ritmikus váltakozást és nyomában a vegetáció bontakozását a Nap járása idézi elő, amely az ember napi életét és munkáját, a gazdasági élet alapvető feltételeit megszabja.” Ez a rendszer nem csak az éves munkának, tevékenységnek, és az abba illeszkedő jeles napoknak, ünnepi szokásoknak ad teret, hanem segíthet kialakítani a gyerekeknek a rend, az otthonosság érzését. Az évkörhöz, a természet munkájához való igazodás segíti közel hozni a gyermekekhez a tanult ismereteket, hiszen ezek tökéletesen összeegyeztethetőek a természettel. Megismernek egy-egy munkához, jeles naphoz, ünnephez fűződő szokást, a hozzákapcsolódó hiedelmekkel, tevékenységformákkal, ételekkel konkrét tapasztalat útján. Az ünnep alkalmával viseletbe öltöznek gyerekeink, amely tartást, viselkedéskultúrát jelent. A gyerekek az óvodában eltöltött három-négy év során részesei a folyamatnak, és ezzel az alappal léphetnek egy új közösségi formába.
2008 óta óvodánk Néphagyományőrző Mesteróvoda. A név kötelez bennünket fokozatos megújulásra, tapasztalatszerzésre, átadásra, minél több fórumon való beszélgetésre. Minden tanév, minden gyerek más és más, és mindenkinek joga van a számára megfelelő neveléshez. Egymásra figyelni, irodalmi, zenei, matematikai műveltségre szert tenni, fejleszteni mozgásukat az óvodában csak játékon keresztül lehet. Mi, a néphagyományőrzés módszerével így dolgozunk.
