A Szentendrei Lakástárlat szervezésében Ezüst Gy. Zoltánnal beszélgetett Fülöp Zsolt polgármester. A negyedévente megújuló kiállítások izgalmas betekintést adnak a művészek alkotói módszereibe, látásmódjába és Szentendréhez fűződő kapcsolatukba.

A szeptemberben tartott Művésztea során a polgármester vendége Ezüst Gy. Zoltán grafikusművész volt, akinek alkotásai a polgármesteri iroda és a titkárság helyiségének falait díszítik néhány hónapon keresztül.

A Szőnyi István ösztöndíjas, NKA alkotói támogatást nyert és az Art- Export Rembrandt pályázat grafikai díjas művésze huszonöt éve él és alkot Szentendrén. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Grafikus Művészek Szövetségének, a Galéria 12 Egyesületnek és a szentendrei IKON csoportnak.

A sokszorosító grafika területén az aquatintás rézkarc technikájával foglalkozott főként, de a képzőművészet más irányai és technikái is vonzzák érdeklődését. Az 1989-es mexikói és 2008-as, egy éves bécsi tanulmányútjai élményei, grafikai sorozataiban jelennek meg. Az elmúlt pár évben készült festményein tematikájukat tekintve részben reagál korunk digitális, vizuális nyelvezetére, részben érdeklik a fiktív terek és alakok viszonyai, valamint a lehetséges vizuális anomáliák, amik a kvantumelméletet érintik.

A kortárs művész bemutatkozása a Szentendrei Lakástárlat oldalán:

Erőssége a rézkarc, de több irányba vonzzák elképzelései. Munkáit többek között érzelmi benyomások ösztönzik. Munkáiban az inspiráció, sokszor szürreális kapcsolódásokkal társul. Ragaszkodik a figurális közléshez. Rézkarcaiban sokszor nyúlik vissza a tanulmányai alatt igen megkedvelt anatómiai ismeretekhez. A kontraszt Ezüst Gy. Zoltán művészetének egyik alapvető vonása. A valós teret sokszor kerüli munkáiban. Inkább maga szerkeszt ,konstruál közeget ,a figuráinak. Ezzel mintegy ütköztetve a létezőt a fikcióval. A digitális effekteket segítségül hívva egyszerűsíti, sablonizálja alakjait úgy, ahogy sablonizálódnak, egyszerűsödnek, személytelenné válnak, karakterüket vesztik lecsúszott társadalmi helyzetükben mint az utcazenész képein, vagy épp egy árnyék térben. Az egyetemes művészettörténeti korszakok is termékenyítik művészi fantáziáját. Fontosak számára a kontrasztok, a téri áthatások, a rajzolt vonalak, a textúrák és a színek is. A konstruktív és az organikus formák, a statika és a dinamika egyaránt nyomon követhető alkotásaiban. Digitális és fotografikai (például cianotípia) eljárásokkal is kísérletezik, melyek új irányokat nyitnak számára. Munkáiban gyakran a cianotípiát mint alap tekinti, és akrillal, akvarellel fest rá, vagy épp egy már meglévő munkát manipulál tovább a cianotípia segítségével. Ezzel újabb gondolati síkra emelve azt.
Utóbbi években nagy méretű akrillal festett vásznai a szürrealizmus és a pop art jegyében készülnek. (Kivonat Egri Mária művészettörténész elemzéséből)

(Fotó: Bellai László / Szentendre.hu)