2016. szeptember 27., 14:58
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 8 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Laszky György (1953-2016) halálával pótolhatatlan veszteség érte Szentendre sportját. Sokak „Gyuri bácsija” egyszerre volt jó barát, kiváló csapattárs, jó cimbora, édesapa. Szükség esetén pedig olyan bölcs döntéshozó, aki képes volt arra, amire csak kevesek. Gyuri mindössze néhány szóval helyes mederbe terelte a folyamatokat. Már az 1978-as kezdetektől mindenben segítette a helyi pingpongosokat, tagja volt az egykori városi sportegyesület, a Szentendrei Petőfi csapatainak, a csapat első NBIII-as feljutása neki is köszönhető, a Petőfi megszűnését követően pedig alapítója volt az Eurokapu SE-nek is.

Harmincnyolc éve dolgozott azért, hogy mindig legyen hol és mivel játszani. Nem egy felnőtt játékosunk még a mai edzésen is azzal az ütővel játszik majd, amit Gyuri „ragasztott” neki. Nem volt gond a repedt vagy a törött fa sem, Gyuri az értékes 30-40 éves „Stigát” is úgy javította, hogy az jobb volt, mint újkorában. Ahogy minden mást is megreparált, amire szükségünk volt. Az Izbégi tornacsarnok felújításai, eszközeink jó része, ma már megannyi szép emlék. 2014-ben, amikor Szentendre kitüntette, összeszámoltuk, hogy Gyuri már minimum egy kisebb ház árát áldozta már a helyi sportközösség építésébe.

Szelíd, jókedvű játékos volt, finom humorral. Minden csapattagunk őriz tőle néhány aranyköpést, anekdotát. Laszky György egyetlen szóval: Példakép. A múlt héten még ígérte, hogy jön edzésre. Ezen a héten bajban van a csapat, mert a népszavazás miatt egyik sporttársunkat váratlanul berendelték a munkahelyére, és így nem tudunk kiállni NBII-ben. Gyuri az első hívásra vállalta, hogy viszi is a csapatot, és lejátssza azt az öt meccset akkor is, ha nem nyer. Mert tudta, hogy ezzel is segít. Hogy ne maradjunk szégyenben, mert teljes létszámmal kell kiállni, Mert úgy a sportszerű. Persze még ma is fontos, hogy mi lesz vasárnap, de tegnap hajnal óta minden egyben lényegtelenné is vált.

Utoljára a város támogatásával megvalósuló asztalitenisz oktatás kapcsán beszéltünk vele. A téma örökös, hogyan lehetne több helyet, több időt, több játéklehetőséget biztosítani a városi utánpótlás képzésére? Amikor megszületett a megállapodás, a nagy kérdés az volt, hogy lehet-e az évek óta tagdíjfizető hobbi, versenyző és nyugdíjas felnőttek játékidejét hátrányosan átszervezni, későbbre tolni, hogy így a gyerekek nagyobb fókuszt kapjanak? Rövid, de szokás szerint tűéles válasza volt: Kell, mert ez a helyes!

Nyugodj békében, őszinte részvétünk!

A részvétnyilvánításokat ide várjuk: info@eurokapuse.hu

Információk, részvétnyilvánítások: www.eurokapuse.hu/blog/164-laszky-gyorgy

(N. R.)