Kollár Pál törzszászlós narrátori köszöntője után Szabó Enikő énekesnő elkezdte énekelni a Himnuszt, majd a jelenlévők is bekapcsolódtak.

„Százkét évvel ezelőtt a térkép fölé hajoltak néhányan és rajzoltak… Mindannyian tudjuk, hogy a hogyan történt a határok kijelölése. De ezek a határok belevésődtek-e szívünkbe… hogyan is gondolunk a többi nemzetre, akikkel együtt élünk a Kárpát-medencében? – kérdezte beszéde elején Fülöp Zsolt polgármester­. – Van-e a szívünkben gyűlölet, fájdalom, bosszúság a többi nemzet iránt, akiknek ez a nap nem a gyász napja, hanem az örömé?”

A nemzeti traumára utalva a lelki gyógyulást keresve arról beszélt, hogy tudunk-e, mi magyarok a sértettségből, fájdalomból erőt kovácsolni, s ha igen akkor hogyan. „Tudunk-e úgy jelen lenni a Kárpát-medencében, hogy abból olyan erő sugározzon, amelyben szeretet van?” A feltett kérdésre válaszolva hangsúlyozta: „Az erő és a szeretet, ez a kettő képes gyógyítani a hibás döntés okozta sebeket, a nemzetek közötti kapcsolatokat.” A térképre nézve nemzetekről, országokról beszélünk – folytatta –, de a határok között emberek élnek, és az emberi kapcsolatok gyógyítják a sebeket, tesznek képessé arra, hogy békében éljünk a Kárpát-medence népeivel.

A közeli pünkösdi ünnepekre emlékeztetve kiemelte: a Szentlélek, a láthatatlan, a jelenvaló Isten eljövetele megváltoztatja az embereket. „Ez a kettősség, ez a láthatatlanság és ez az erő adjon bizalmat, erőt mindannyiunknak! Magyarország nem térképen szerkesztett ország, Magyarország mindannyiunk szívében van, itt van közöttünk, és ezt a kapcsolatot soha el nem lehet szakítani. A közös nemzeti imádságunk sorai legyenek mindannyiunk szívében, s a legfontosabb: „Isten, áldd meg a magyart” – zárta beszédét.

„Két embert sok minden összeköthet… és nincs ez másképp a nemzetekkel sem” – kezdte beszédét Zilah, Szentendre testvérvárosának alpolgármestere, Fazakas Miklós. Beszédében az összetartozás sokféle vonatkozását hangsúlyozta.

„Az összetartozást, az egymásra figyelést nemcsak ezen a napon kell megélni. Mi erdélyi, szilágysági, zilahi magyarok is arra törekszünk, hogy odafigyeljünk egymásra, segítsük és támogassuk egymást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a nagy összefogás, amit a kárpátaljai magyarok felé tanúsítottunk, akár adomány, akár a karitatív segítségnyújtás során” – emlékeztetett az Ukrajnában zajló háborúra.

Az alpolgármester a magyar kulturális és oktatási intézményeik bővítésének fontosságáról, a közös kultúráról szólva hangsúlyozta, hogy ez a megmaradás záloga.  „Hiszen a mi, zilahi Ady Endrénk ugyanannyira a tiétek is, mint a miénk. A zsibói báró Wesselényi Miklós, az árvízi hajós nemcsak értünk, hanem értetek is felemelte hangját a magyar országgyűlésben, a magyar népért”  – fogalmazott Fazakas Miklós, zárásként hozzátéve: „…míg lesznek olyan neves személyek, akik a magyar nemzetért fognak alkotni, dolgozni vagy harcolni, addig fel sem merülhet, hogy határon innen, vagy határon túliak vagyunk. Csak egy a fontos, összetartó, magyar nép vagyunk.”

Zilah alpolgármesterének ünnepi beszéde után Blaskó Tamás és Herédi Zsombor harmonikaművészek előadásában Kárpát-medencei szerb, magyar, szlovák népzenei dallamokból rövid összeállítást hallhattak a jelenlévők. Ezt követően a megemlékezés résztvevői elhelyezték koszorúikat a Trianon-emlékműnél.

A Szózat közös eléneklése után Fülöp Zsolt polgármester kezdeményezésére a jelenlévők körbe állták a Millenniumi emlékművet, és egymás kezét fogva együtt elénekelték a Székely himnuszt. Mihalik Kálmán és Csanády György dala éppen száz évvel ezelőtt hangzott el először a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesületének első budapesti találkozóján.

A megemlékezést a Szentendrei Kulturális Központ szervezte.
Fotó: Isza Ferenc