Ezen a csütörtökön a közlekedésről szólt a leégett Spar áruház helyén tervezendő fejlesztésről szóló Közösségi Kávéház. A résztvevők ezúttal is sok ötletet vetettek fel, amelyeket a város vezetése figyelembe vesz majd a terület fejlesztéséről szóló tervek kialakításánál. A jövő héten ugyancsak csütörtökön kerül sor a rendezvénysorozat záró eseményére. 

Második alkalommal is a megszokottól gyökeresen eltérő, új köntösbe öltöztetett díszterem várta azokat, akik úgy gondolták, érdemes elmondani gondolataikat a leégett Spar-áruház környékének átalakításával kapcsolatosan. Vagyis csütörtök este ismét öt, fehér papírral leterített asztal várta a résztvevőket, hogy akár az asztalra is feljegyezhessék, amit a téma kapcsán eszükbe jutott. Ugyanúgy ott voltak az íróeszközök, post-it cédulák, a területet ábrázáló térkép. És persze az öt kérdés valamelyike, amellyel kapcsolatosan kíváncsi a város vezetése a szentendreiek véleményére. 

Középpontban a közlekedés

Ezúttal a közlekedés állt a középpontban. Hogy ki, mikor és miért érkezik a területre, honnan és hová igyekszik, milyen közlekedési eszközt használ. Netán gyalogol? Ezúttal a következő öt kérdésre várt választ az önkormányzat:

• Milyen céllal és milyen gyakorisággal érkezik a kereskedelmi és szolgáltató központhoz? /vásárolni jön/ügyintézni jön/másért jön/HÉV-re vagy buszra vált/stb.
• Hol szeretne parkolni? Mennyit hajlandó sétálni a parkolótól a céljához?
• Milyen szolgáltatások legyenek a bringásoknak a kereskedelmi és szolgáltató központnál?
• Miképp kapcsolódjon a városi kerékpár hálózatba a kereskedelmi és szolgáltató központ?
• Miképp szeretném és miképp lehetséges a gyalogos forgalom biztonságos kialakítása?

Ezúttal az esemény ötletgazdája, Karas László kabinetfőnök – hogy ne rabolja az időt az érdemi munka elől – valóban csak néhány szóban köszönte meg mindenkinek, hogy fontosnak tartja elmondani véleményét. Amikor már majdnem elkezdődtek az asztaloknál a beszélgetések, Strenner Szilárd – akinek feladata az elhangzottak képes ábrázolása volt – kért egy kis figyelmet, hogy elmondja, miként is működik a World Café, mi a célja a hazánkban sajnálatosan kevéssé ismert technikának, amelyet Szentendrén Közösségi Kávéháznak fordítunk.

Eszmecsere, szabályok nélkül

A grafikus elmondta, az eszmecsere ezen formája nem véletlen olyan, amilyennek kitalálták, vagyis előre lefektetett szabályok nélküli, tökéletesen szabad véleménycserélési módszer. A lényege, hogy a résztvevők mindegyike bátran, korlátozások nélkül mondja el az adott kérdésben a véleményét, amelyet olyan formában jegyeznek le, ami éppen tetszik. A beszélgetések kötetlensége éppen azt célozza, hogy senki ne érezze kötelességének, hogy hozzászóljon, ha éppen nincs mondanivalója, ugyanakkor nyitott legyen minden vélemény meghallgatására. Éppen ilyenkor születnek a nagy felismerések, a Selye János-i „Aha!” élmények, amikor az emberben a befogadott információk szintézise új szintre emelkedik, rácsodálkozva arra, amire korábban nem gondolt. Ha idáig eljut a folyamat, akkor már biztosan elérte célját a rendezvény.

 A változó asztaltársaság körében  – melyeket az asztalgazdák irányították, ha kellett ösztönözték a diskurzust, bár ezekre jellemzően nem nagyon volt szükség – többek között felvetődött, hogy nagy számú parkolóhelyet kellene kialakítani a területen, mert a helyi tömegközlekedés fejletlensége miatt nagyon sokan autóval érkeznek ide, hogy aztán HÉV-vel utazzanak tovább. Hangsúlyos észrevétel volt, hogy a területen nemcsak, hogy alig van parkolóhely a mozgáskorlátozottak számára, de általában is megoldhatatlan a mozgásukban korlátozottak közlekedése, mert egyáltalán nem akadálymentesített a környék. Ugyanakkor határozott igénynek mutatkozott, hogy a felszíni parkolás helyett mélygarázsokat kellene építeni: ha lehet, ne betonozzuk le a szükségesnél nagyobb mértékben a zöld területeket, inkább újakat alakítsunk ki.

Gyalogosoké az elsőbbség

Visszatérő észrevétel volt továbbá, hogy a gyalogos és kerékpáros forgalmat a lehető legjobban el kell szeparálni egymástól a konfliktusok elkerülése érdekében. Ha pedig elkerülhetetlen a gyalogosok és kerékpárosok találkozása, akkor a gyalog közlekedőké legyen az elsőbbség.  Felmerült, hogy további kerékpárutak létesítésére lenne szükség, amelyek az ide érkező turisták és a helybéliek közlekedési szokásainak is megfelelnek. Vagyis kerékpárral minden irányból könnyen megközelíthető legyen a terület. Felvetődött, hogy a kerékpárok rövidebb és hosszabb idejű – egész napos – tárolására is alkalmas megőrzőket kellene létesíteni, esetleg elektromoskerékpár-töltő állomást kialakítani. De szóba került zuhanyozási lehetőség megteremtése, kerékpár bérlésének és szerviz létrehozásának lehetősége is.

A gyalogos forgalom szervezésénél fontos szempont lehetne, hogy minden irányban jó minőségű és kellően széles járdákat alakítsanak ki a területen épülő összes épülethez, illetve az oda vezető utakon, hogy a haladási irányhoz igazítsák a zebrákat, illetve hogy az aluljárót alkalmassá tegyék a mozgáskorlátozottak könnyű áthaladására. Arról is szó esett, hogy akár korlátokkal is akadályozni kellene azt a jelenleg is élő szokást, hogy a zebrákat elkerülve rohanjanak át a siető emberek a nagy forgalmú utakon. Persze ennél jóval több ötlet, javaslat hangzott el, amelyek felsorolása meghaladja egy összefoglaló cikk kereteit.

A külső szemlélő számára meglepő volt, hogy a résztvevők mindegyike nagyon jól tájékozott, hogy határozott elképzeléseik voltak arról, mire is lenne szükség, hogyan lehetne emberközpontú közlekedési csomópontot kialakítani. Ugyanakkor ha kiderült, elképzelésük nem a legjobb, gond nélkül elengedték azt.

(Fotó: Bellai László)

A Közösségi Kávéház második estjének benyomásait összegző táblák: