Molnár Bertalan 1933. május 13-án született Kabán. Mindenki Berci bácsiját Szentendre festőművészeként, rajz-és énektanáraként ismerték legtöbben. A Pest megyei AKT-ban és a Pest Megyei Képzőművészeti Szakbizottságban elnökként tevékenykedett, a szentendrei festőket, Szentendre művészetét bemutató rovatot vezetett a Szentendrei Kurírban.

1950-től 54-ig a Juhász Gyula Pedagógiai Főiskolán folytatott tanulmányokat. Mesterének a Rudnay-tanítvány Nádasdy Jánost tartotta. Nyugdíjazásáig gyakorló pedagógusként dolgozott, amatőr képzőművészköröket vezetett. Huszonöt évig tagja volt a Nagy István Képzőművészeti Csoportnak.

Festészetében azonos hangsúllyal jelennek meg a városképi elemek, a zenei motívumok, a bensőséges portrék. Tájfestészete az „intim táj” szellemiségében fogant. Mintegy hatvan csoportos kiállításon szerepelt: pedagógus képzőművészekkel, a Nagy István Csoport tagjaival, szentendrei művészekkel, a Móricz Zsigmond Társaság képzőművészeivel közösen. Erdélyi művészekkel együtt 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben Kolozsváron és a Stockholmi Magyar Házban mutatta be képeit. A csoportos kiállítások közül a legjelentősebbnek a Ráckevei Múzeumban (1987) rendezett tárlatot tartja, ahol a Szentendrei Régi Művésztelep tagjaival állított ki. Egyéni tárlata 1996-ban Szentendrén, a Kossuth Galériában, 1998-ban Budapesten, a Nemzeti Szállóban, 2000-ben Budapesten, az McArt’s Galériában, 2000-2001-ben a budapesti Benczúr Galériában volt. Jubileumi kiállításán 1993-ban a szentendrei Aktív Art Galériában és 2003-ban a szentendrei Városháza épületében köszöntötték tanítványai, tisztelői.

Molnár Bertalan egykori kiállításának apropóján így írt művészetéről Bárdosi József festőművész (részlet): „Elsőként azt mondom, hogy Szentendrét látjuk a képeken. Másodszor azt, hogy lakóhelyünket. Harmadszor pedig azt, hogy még a lakóhely kifejezés is rideg a képek szeretetteljes világához képest. (…) És, ha lexikoni tömörséggel kell megfogalmazni, hogy miként élteti a hagyományt Molnár Bertalan, akkor azt mondom, festményei kényes egyensúlyt teremtenek a stilizáló, síkszerű formafelfogása és a lazább festői ecsetvonások között. (…) Molnár Bertalan nagy találmánya, hogy újra felfedezi a különböző formák közti azonosságot, de mondhatnék harmóniát is. (…) Ha megnézzük egy Händel oratórium korabeli előadását, akkor látjuk, hogy a tér és hang összefügg, a zenészek nem egy színpadon, hanem a templom különböző pontjain helyezkednek el, mint a sok-sok ismerős szentendrei homlokzat Molnár Bertalan képein.”

Molnár Bertalant 2023. április 5-én, 13 órai kezdettel kísérik utolsó útjára a Sztaravodai úti köztemetőben.

Segítőkészségét, kedvességét, művészetét nem feledjük.

„Itt marad velünk, itt marad az alkotásaival és itt marad mosolyával, csillogó szemeivel!” – búcsúzott tőle Facebook-oldalán Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere.

Nyugodjon békében!

(Molnár Bertalan életrajzának forrása a Virtuális szentendrei tárlat – Artendre,  Borítókép)