Ő akasztotta a nyakamba az első gépet, egy kis filmes Chinont, még mindig megvan, működik. A kezelését megmutatta, és Szentendrén elkezdtünk városfotózási céllal sétálgatni. Tanítgatott a látásmódra. A mai napig beszélgetünk egymás képeiről.
A Minimal című sorozatomat még látta, és nagyon tetszett neki a precizitásuk és a letisztultságuk. Később vettem észre, hogy az általa használt színvilág köszönt vissza azokon a képeimen. A konstruktív látásmódot és a precízséget veszem észre magamon is. És persze, amint hazajöttem megnéztem az emlékkiállítását.
A kiállításról megjelent cikkünket ITT olvashatják.
A képek létrejönnek a fejemben, addig nem tudok aludni, amíg ki nem fotózom magamból. Teszem a dolgomat, készítem a képeimet – sorozataimat, és pályázok, hogy a képek elindulhassanak a saját útjukon.
Jelenleg jól érzem magam így. Teljes életet élek, azt csinálom egész nap, amit szeretek, a kedvenc városomban. Művészetileg ugyanúgy van lehetőségem kiteljesedni, mint a munkámban.
Inverz térfigyelő rendszert akartam létrehozni, amihez megtaláltam a solargráfiát mint technikát. Ezt alkalmazva sörös dobozokból készítettem camera obscurákat (lyukkamerákat), amikbe fekete-fehér fotópapírt tettem, ezeket Zarubay Bence barátommal fölszigszalagoztuk Budapest forgalmasabb tereinek olyan pontjaira, mintha térfigyelő kamerák lennének, és ott hagytam őket 3 hónapon keresztül. Amíg kint voltak, addig folyamatosan exponáltak. A hosszú expozíció miatt a járművek és az élőlények nem láthatók a képen, csak a kiüresedett tér. Valamint láthatóvá válik az égen a Nap Földhöz viszonyított mozgása.
A sorozat Luxemburgba úgy került, hogy a European Month of Photography nemzetközi kurátori gárdája összeült ötletelni, hogy milyen téma legyen a következő. Minden kurátor ajánlhat fotósokat. Azok kerülnek be, akik jobban illenek a koncepcióba, és akinek a munkája több kurátornak is tetszik. Először Bécsben volt egy nagy kiállítás, amin szintén szerepeltem, ezt az anyagot vitték tovább Luxemburgba. Uhl Gabriella volt az a magyar kurátor, aki ismerte és ajánlotta a képeimet, és akinek köszönhetem, hogy kijutottam. Jó érzés volt egyetlen magyarként részt venni ezen a jeles eseményen. A fogadtatás pozitív volt, mindkét megnyitón nagyon sokan voltak, és többen is kiemelték, hogy tetszenek a képeim. A kiállításon én inkább a progresszív vonalat képviseltem, ami számomra fontos, mert mindig a progresszivitásra törekedtem.
A legújabb projektem címe „Space”. Ez a témakör régebb óta érdekel. Általában előre kitalálom, hogy a képek mit fognak ábrázolni, de vannak időközben talált helyszínek, tárgyak is. Ez a téma jó ötletnek bizonyult, ömlöttek belőlem a képek, a végén választom majd ki azt a 20-25-öt, ami a sorozatot fogja képezni. Az elkészült képekből szeretnék egy kiállítást Bereznai Tamással közösen, akinek a diplomamunkája témában passzol.
Bereznai Tamás kiállítása a VLS pincében volt látható, írásunkat róla ITT olvashatják.
Orgoványi Krisztián
