Idén is határon innen és túlról érkeztek óvodapedagógusok a Néphagyomány-éltető Óvodapedagógusok Egyesülete (NÓE) és a Szentendrei Óvónők Néphagyományt Éltető Közössége (SZÓNÉK) szervezésében megvalósuló Teréz-napi találkozóra, amelyet október 10-én tartottak a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. A rendezvényen mintegy 250 óvodapedagógus vett részt.
A Brunszvik Teréz emlékét őrző Teréz-nap 21. alkalommal adott ünnepi keretet a szakmai tapasztalatcserének és a bemutatókban gazdag eseménynek. Brunszvik Teréz, a magyar óvodapedagógia úttörője, az első – Angyalkertnek nevezett – kisdedóvó alapítója, születésének 250. évfordulója alkalmából az UNESCO 2025-öt nemzetközi emlékévvé nyilvánította. Pedagógiai örökségében központi szerepet kapott a gyermekközpontú nevelés, a szépérzék, a zene és a mozgás – ezek a hagyományőrző óvodapedagógusok munkájában ma is meghatározó alapelvek.
A NÓE országos hálózatához tartozó kilenc „néphagyományőrző mester óvoda” közül kettő Szentendrén működik: a Bimbó utcai és a Püspökmajori Óvoda. A szentendrei pedagógusok kiemelkedő szerepet töltenek be a néphagyományt éltető óvodai nevelés formálásában. A Magyar Művészeti Akadémia Elismerő Oklevelének átadásakor elhangzott laudáció így jellemzi a SZÓNÉK közösségét: „Hiszik, hogy akkor válik a kisgyermek életében megtartó erővé a hagyomány, ha a népszokásokat játékosan szívja magába, és biztos pontként jelenik meg az életében. Tanfolyamokat, népdalköröket, táborokat, konferenciákat és más rendezvényeket szerveznek, ezzel gazdagítva az óvodapedagógusok szakmai fejlődési lehetőségeit.”
A találkozó résztvevőit Gulyás József alpolgármester is köszöntötte, aki beszédében felidézte Brunszvik Teréz kivételes életútját és pedagógiai örökségét. Elismeréssel szólt a szentendrei óvodapedagógusok tevékenységéről: „A néphagyományt ápoló óvodapedagógusok közösségének éltető lelke itt van Szentendrén – a mozgalom genezise ehhez a városhoz kötődik.” Majd a közösség nevére utalva így folytatta: „A Szentendrei Óvónők Néphagyományt Éltető Közössége elnevezés azt üzeni, hogy a néphagyományt nem elég ápolni – éltetni, továbbvinni, örökíteni kell. Ez a valódi misszió.” Majd azzal zárta köszöntőjét, hogy ebben a teremben jelen van az az elhivatottság, amit Brunszvik Teréz így fogalmazott meg: „Mint a nép nevelője, a hazának akarom szentelni életemet.”
