2015 egyik szép tavaszi délutánján Szentendre Nemzetközi Kapcsolatainak Egyesülete gyűlésén felmerült: tarthatatlan állapot, hogy a szentendreiek alig-alig ismerik a testvérvárosainkat, pedig van belőlük több mint tíz (pontosabban: 2016 áprilisában az olaszországi Gubbióval már a tizenkettedik szerződést írtuk alá)!

A felvetést azonnal tett is követte, melynek eredményeként Bányai Éva tagtársunk még ebben az évben megszervezte a Zilahot és Kézdivásárhelyt is érintő erdélyi körutazást, melyen 20-an vettünk részt.

2016-ra Salon de Provence és környékét tűztük ki úti célnak, a szervezést, a busz- és szállásfoglalásokat idén is Bányai Éva végezte. Erre a kirándulásra már 45 fő jelentkezett, akik közül csak 11-en voltunk az egyesület tagjai. Bányai Éva és Nyitrai Zsuzsa állították össze a programtervet, mely szerint oda és vissza, a szálláshelyekhez kötött megállókat kihasználva Itália szépségeibe is belepillanthattunk.

Első állomásunk Velence volt. A Canal Grande vaporettóról mindig gyönyörű, de az esti órákban, amikor mi odajutottunk, különösen varázslatos. Másnap – már Salon de Provence-hoz közelítve jutott időnk arra, hogy Monaco sziklára épült óvárosában és a Grimaldik hercegi palotájában is tegyünk egy sétát. (Olaszországban a nyelvet kiválóan beszélő segítőnk – mily különös egybeesés – Dr. Grimaldi Zsuzsa szentendrei ügyvéd volt, a palotában az őrök a fejükhöz is kaptak! A társaság kulturális érdeklődésére tekintettel Monte Carlót a kaszinóval és a félkarú rablókkal most kihagytuk…)

Este érkeztünk meg Salonba, ahol némi csalódást okozott a szállásunk (a francia szállodai szobák legtöbbjében csak dupla, igazi „francia” ágyak vannak, s az útitársaknak csupán egy része érkezett élete párjával), de azzal vigasztalódtunk, hogy itt úgyis csak aludni fogunk…). Másnap kora reggel rövid sétát tettünk a belvárosban, s 11-kor már vártak bennünket a Polgármesteri Hivatalban.  Itt a város részéről Bernard Cremona úr, a testvérvárosi ügyekért felelős képviselő és Mauricette Roussel, a saloni partneregyesület vezetője köszöntött bennünket.  A délutáni programban Mauricette megszervezett nekünk egy látogatást Salon de Provence egyik legújabb üzemébe, az 1828 óta fennálló, de a világhírű marseille-i szappanokat hat hónapja vadonatúj, modern körülmények között készítő Rampal-Latour gyárba. Itt persze nem csak a gyártást és szappan titkait ismerhettük meg, de kedvező áron vásárolhattunk is. Délután még látogatást tettünk a Szent Lőrinc templomban Nostradamus sírjánál és a leginkább nehezen megfejthető jóslatai miatt híressé vált tudós hajdani lakóházában berendezett múzeumban is. Este a város gomba-formára alakult, növényekkel benőtt kútja, a Fontaine Moussu mellett egy provanszál vacsorát költöttünk el.

Másnap Avignonba látogattunk el, ahol a fantasztikus gótikus pápai palota után természetesen felsétáltunk a Saint Bénézet fél-hídra is, ami alatt régen a dalból ismert körtáncot járták. A francia hidakra még továbbra is kíváncsiak voltunk ezért módosítottuk úti programunkat és a lubéroni városkák helyett a klasszikus műemlék Pont du Gardot, a közel 2000 éve kötőanyag nélkül fennálló római vízvezetéket látogattuk meg.

Másnap dél-nyugatnak vettük az irányt: Van Gogh városába, Arles-ba utaztunk, ahol az éppen az esti bikaviadalra berendezett, csodálatos épségben fennmaradt római amfiteátrumba mentünk be, de utána még sétálhattunk egy jó nagyot Arles régi városmagjában is. Ezután egy kevésbé ismert középkori műemlékvárost látogattunk meg. A még IX. (Szent) Lajos király által a 13. században, a keresztes háborúk tengeri kiinduló pontjaként építtetett Aigues-Mortes vaskos városfalai és házai – mivel nem érintették háborúk – azóta is, kőről-kőre, érintetlenül úgy maradtak! (Talán emiatt a szerencsés történelem miatt mondják azt, hogy Franciaországban néhol még a disznóólak is gótikus stílusúak…) Itt már árnyékban is legalább 40 fok volt, ezért a csoport nagy része úgy döntött, hogy benevez egy a Rhône-deltában kialakult mocsárvilágban, a Camargue-ban  tett rövid hajóútra, melynek során egy a provence-i viadalokra utánpótlást nevelő bikafarmra is ellátogattunk. Itt igen különösnek találtuk, hogy a bemutatót tartó „gardian”-ok, azaz a lovas kiképzők fiatal lányok voltak!

Arles-ban itt ápolták Van Gogh-ot

Másnap reggel már hazafelé vettük az irányt, de mivel az utolsó éjszakát Milánó mellett töltöttük, késő délután még metróval beszaladtunk a belvárosba. Sajnos a műemlékek már zárva voltak (pedig még a buszban Dr. Bereczky Ibolya minden fontos látnivalóra felhívta a figyelmünket), de néhányan az utolsó pillanatban még jegyet válthattunk a dóm tetejére, a Scala előtt láthattunk egy brutális hangon demonstrált tüntetést a tengerbe fulladt migránsok emlékére, s elmerülhettünk a világváros esti forgatagában is.

Péntek este érkeztünk haza, fáradtan, de gyönyörű élményekkel gazdagodva. S azzal búcsúztunk el egymástól, hogy jövőre angol testvérvárosainkba, Huntingdon-Godmanchesterbe utazunk. Két okból is aktuális lesz ez a 2017-re tervezett kirándulás: Szentendre Nemzetközi Kapcsolatainak Egyesülete jócskán (vendéglátással és programszervezéssel is) kivette a részét az idei, a szerződéskötés 20. évfordulójára rendezett szentendrei találkozó lebonyolításában, s reméljük azt is, hogy a „Brexit” nem fogja befolyásolni a két évtizedes, hagyományos jó viszonyt!

…és ami a cikkből kimaradt – egy geológia csoda, a Fontaine-de-Vaucluse ürege

Lejegyezte: Krizbainé Szabó Éva, aki Jolanda Willemse egyesületi elnök szerint ezúttal is „intravénásan adagolta a kultúrát”