Az áprilisi testületi ülésen a képviselő-testület úgy döntött, hogy Szentendre csatlakozik a Dunakanyar Környezetvédelmi Egyesület kezdeményezéséhez, amely a környezetre igen káros kémiai szúnyoggyérítés helyett a biológiai szúnyoggyérítést javasolja, illetve kezdeményezi.
A javaslat támogatásával városunk nem áll egyedül, hiszen a Dunakanyar önkormányzatai szintén hasonló elveket vallanak, így közösen kezdeményezik a Katasztrófavédelemnél a központi kémiai szúnyoggyérítés helyettesítését biológia szúnyoggyérítéssel.
Annál is inkább fontos lenne ez, mert a Dunakanyar legfőbb vonzerejét a Börzsöny és a Visegrádi hegység, valamint a Duna folyó által meghatározott, egyedülálló táji adottságok és természeti kincsek adják.
A kémiai védekezés károsítja a környezetet
Kétségtelen ugyan, hogy a vérszívó szúnyogok egészségügyi kártevőnek minősülnek, amelyek ellen védekezni kell. Magyarország Alaptörvénye szerint ugyanakkor „a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”
A kezdeményezés minderre, illetve arra figyelemmel született, hogy a régióban a Duna folyó mentén az egyik legkárosabb dolog, amit a vizes élőhelyek szűkebb és tágabb környezetével lehet tenni, az a kémiai szúnyoggyérítés használata. Ez ugyanis közvetlen módon negatív hatással van a rovarok, madarak, halak, hüllők, kétéltűek, apróbb emlősök és az itt élő emberek egészségére is.
– A biológiai szúnyoggyérítésre akkor kerülhet sor, ha ismerjük a szúnyoglárvák feltalálási helyét. Ezek felderítésére a katasztrófavédelem hároméves programot indított, illetve ennek segítségével fokozatosan növeli a biológiai gyérítést a kémiai módszer rovására. Miután a száraz idő következtében a Tisza vidékének kivételével csak április végén kezdtek el vízzel megtelni a szúnyogok tenyészőhelyei, április 25-ét követően kezdtük el a biológiai szúnyoggyérítést – nyilatkozta a Szentendre.hunak Mukics Dániel, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője.
A biológiai gyérítés a lárvákat pusztítja el
A tűzoltó alezredes arról is beszélt, hogy a biológiai gyérítés során egy talajlakó baktérium által termelt fehérjetartalmú készítményt juttatnak a szúnyogok tenyészőhelyein a vízbe, ezt a lárvák elfogyasztják, és elpusztulnak tőle. A környezetbarát szer az alkalmazott dózisban kizárólag a szúnyoglárvákat pusztítja el, ártalmatlan minden más élőlényre. Ez a módszer a kifejlett szúnyogok elleni védekezéshez nem alkalmazható, csak az utánpótlásuk csökkenthető a lárvák elpusztításával.
Mukics Dániel hangsúlyozta, biológiai gyérítésre külterületen kerül sor: kisebb vízfelületeknél járműre szerelt nagynyomású permetezővel vagy háti permetezővel juttatják a vízbe a készítményt, a nagy kiterjedésű vízfelületeken – például Tisza tó esetében – pedig légi permetezésre kerül sor. Ártéri erdőknél granulátum formában használják a gyérítőszert, mert permet formájában megragadna a fák levelein, és nem jutna el a vízfelületre, ahol kifejtheti hatását.
A biológiaival szemben a kémiai gyérítést csak a vízfelületektől megfelelő védőtávolságot hagyva, belterületen alkalmazzák, mert az kifejezetten káros a környezetre.
A kertekben is védekezni kell
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a kis vízfelületeken fejlődő szúnyogok terjedése ellen a lakosság is sokat tehet. Érdemes az ember környezetében csapadék vagy locsolás után megmaradó vízfelületeket megszüntetni vagy letakarni, hogy azokon ne fejlődhessenek ki szúnyogok. Így például a kertben lévő mélyedésekben vagy edényekben, vödrökben összegyűlő vizet praktikus letakarni, illetve megfelelően karbantartani az árkokat, hogy ott ne alakuljanak ki megmaradó vízfelületek.
A katasztrófavédelem honlapján külön kapcsolón található meg minden, a szúnyoggyérítéssel kapcsolatos tudnivaló. Aki kíváncsi rá, az heti összesítésben azt is megtalálhatja, mikor, hol és milyen módszerrel terveznek gyérítést.