Régi hagyományt élesztettek fel a Szentendrén élő horvát nemzetségiűek, amikor múlt pénteken a Szamárhegyen, illetve a Dunaparton emlékeztek eleik életére, szokásaira. Az ünnepségen elhangzott, a sikeres városi programok mellett szükség lenne a mostanihoz hasonló, a múltban gyökerező rendezvényekre, amelyek közelebb hozzák egymáshoz a kisközösségekben élőket.

Ha van egy szabadtéri rendezvénynek átka, az az eső, amely a pénteki Nepomuki ünnepi rendezvényt is fenyegette. A hét eleji nyári idő után péntekre, az ünnepi program idejére a meteorológiai előrejelzés lehűlést, záporokat, zivatart ígért. S bár a fenyegető felhők ott keringtek az ünneplők feje felett, a délután háromkor kezdődött szamárhegyi Nepomuki ünnep befejezését mégis csak megvárta az a néhány csepp eső, amely végül leesett.

A dalmát közösség fele eljött

2019-ben, amikor a Szentendrei Horvát Nemzetiségi Önkormányzat  megalakult, elhatározták hogy az Ivandan mellett néhány régi kedvelt kisebb ünnepet is újjáélesztenek. Köztük Nepomuki Szent János ünnepét is felújítják, hogy ezzel is segítsék a nyelvét és tradícióit veszített szentendrei dalmát-horvát közösség megerősödését. Mivel még nincs elég erejük és forrásuk egy múltbélihez hasonló méretű program megszervezésére, ezért a Temető utca és Bartók Béla utca sarkán lévő Nepomuki szobornál tartottak kisebb emlékezést, amelyre a Szentendrén magukat horvát nemzetiségűnek regisztráltak közel fele eljött.

Benkovits György elnök arról beszélt, hogy Nepomuki Szent Jánost a gyónási titok mártírjaként tartja számon a katolikus egyház. A szentet – akit IV. Vencel cseh király börtönbe vetett, mert az uralkodó parancsára sem volt hajlandó megszegni a gyónási titoktartást, majd a Moldva folyóba dobatott – régen hatalmas fiestával ünnepeltek a szentendrei dalmátok. A védszent szobrával a Pap-sziget alsó végétől a Postás strandig ünnepi fáklyás, csónakos vonulást tartottak a vízi molnárok és halászok.

Fontosak az ünnepek

A szobor ünnepi megáldását megelőző rövid ünnepi elmélkedésében Lakatos Bence káplán a közösségek kis ünnepeinek fontosságáról és erejéről beszélt. Mire a csoport a Riverside pontonhídjára lépett, az időközben elkezdődött szemerkélő eső is elállt.

Itt átadták az ünnepi lepényt a vízen járók mai utódjának, Pásztor Dominiknak. A lepény Nepomuki vagyis cseh pita, egy túrós sütemény, amelyre mákos szilvalekvárral rajzolnak ábrákat. Régen arra is használták, hogy a vízbe fúlt testét megtalálják. Ilyenkor a száraz süteményre gyertyát állítottak, és az elmerülés helyén a vízre tették. Ahol a gyertya lángja kialudt, vagy a kis süteménytutaj megállt, esetleg elsüllyedt, ott keresték a testet.

A szlovák önkormányzattal együtt ünnepeltek

A lepény átadását követően Benkovits György a legifjabb ünneplővel, Mile Attila harmadikos tanulóval és Vanyák Gáborrral, a Szentendre Város Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnökévek együtt dobta a Dunába a szentendrei dalmátok koszorúját.

Ekkorra már a nap is előbújt a felhők mögül, a társaság – amely jószerivel elfoglalta a ponton egész földszintjét –, kellemes napsütésben hallgathatta a Vigad Együttes alkalmi duójának zenéjét. Sok minden szóba került, többek között, hogy mennyire összetartó közösség volt a valamikori szegények által lakott, mára végletesen átalakult Szamárhegy.

De arról is beszéltek a jelenlévők, hogy a sikeres városi közösségi programok, például a „Szentendre éjjel-nappal” mellett szükség lenne a város múltjában gyökerező, a közösség építésére alkalmas olyan rendezvényekre, mint a Nepomuki ünnep. Így talán elősegíthető, hogy a szamárhegyiek ismét közösséggé erősödjenek anélkül, hogy egymás fazekának fedőjét emelgetnék. Olyan közösséggé, melynek tagjait nem csak a közlekedési, parkolási és szemétszállítási vagy egyéb ezekhez hasonló panaszok kötnek össze.

Szöveg forrása: Benkovits György
Fotó: Isza Ferenc