A zöldterületek kaszálását közbeszerzési pályázaton, a legkedvezőbb ajánlatot adó alvállalkozó végzi, a közel 500 ezer négyzetméter egyszeri kaszálásának költsége mintegy 6 millió forint.  A szerződés szerint áprilistól szeptemberig hat alkalommal történik kaszálás, a járvány előtti években nyolc kaszálásra is futotta.  A kertesház-tulajdonosok jól tudják, hogy a tavaszi hónapokban az esőzéseket követő napsütésnek köszönhetően hetente lehet füvet nyírni, mert a fűfélék ilyen időszakokban egy hét alatt 10-15 centimétert is nőhetnek. A város heti–kétheti kaszálása azonban kivitelezhetetlen. Az alvállalkozó a nagyobb összefüggő területeket kaszálja, a belvárostól kifelé haladva. A Városi Szolgáltató NZrt. a belvárosi, kisebb zöldterületeken nyírja a gyepet. A városi házirend szerint az ingatlanhatárai és a közút közötti terület – a kiépített vagy kiépítetlen járda, területsáv –, valamint az e területsávban található vízelvezető árok tisztán tartásáról, a gyomtalanításról, a bokrok nyeséséről, a gyep nyírásáról az ingatlantulajdonosok gondoskodnak.

Egynyári helyett évelőt!

– Egy város zöldterületeit a klímaváltozás, az ökológiai, vízgazdálkodási szempontok miatt nem csak városképi látványelemként kellene megítélni. Kétségkívül az egynyári növények színpompás virágzása emeli a városlakók hangulatát, szépíti a városképet – mondja Hazai Attila főkertész. – A közterületek tarka virágágyásaiban gyönyörködve az azonban senkinek nem jut eszébe, hogy egy palánta előállítása mennyi energiát emészt fel, az energiaelőállítás mennyi szén-dioxid kibocsátással jár, gondozásuk során mennyi vízre van szükség. A városban idén közel négyezer egynyári palánta kiültetésére kerül sor, de a korszerű szemléletmódnak megfelelően egyre csökkentjük az egynyári növények arányát. A város 4800 négyzetméternyi virágágyásaiban korábban 600 m2-t ültettek be egynyári növényekkel, idén már csak 100 négyzetméternyi ilyen terület van. A virágágyások mellett 73 virágláda is díszíti a várost, ezek beültetéséről, frissítéséről, gondozásáról is gondoskodnunk kell. Szentendrén a virágágyások ökológiai szempontú beültetésének a szárazságtűrő növények felelnek meg a leginkább, ilyenek például a mediterrán örökzöld évelők, vagy a sziklakerti növények.

Ahogy más településeken, így Szentendrén is a zöldfelület-gazdálkodásban egyre több jó gyakorlat – pl. Vadvirágos Szentendre Program – kezd meghonosodni, amely a fenntarthatóságot, kiemelten a biodiverzitást, a biológiai változatosságot növeli.

Vadvirágos program, három helyen a városban

– Egyelőre három ilyen területet jelöltünk ki a városban, amelyeken a természetes állapotot szeretnénk visszaállítani és e szerint gondozni a területet – mondja Hazai Attila. – Ilyen a Bükkös-part belvároson kívül eső szakasza, a Pomázi út mellett a kutyafuttató és az út közötti rézsű, és a Hold utcai elágazásnál lévő 50–60 négyzetméteres terület. Ezeknek alapvető célja a talaj vízmegtartó-képességének növelése, mert a magasabbra engedett gyepek több harmatot, vizet kötnek meg. A kevesebb kaszálás miatt a területen a vadvirágok (pl. zsályák, boglárkák, ibolyák, habszegfűk, lednekek és más pillangósvirágúak, kutyatejek, veronikák) is meg tudnak erősödni A vadvirágok pedig vonzzák a rovarokat – lepkéket, méheket, katicákat, szöcskéket stb. –, melyek az énekesmadarak – füzikék, poszáták, cinegék, rigók, csuszkák, pintyek – számára jelentenek táplálékot.