2019. szeptember 17., 12:52
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 5 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Eseménydús nyár után, jazz- és bornapok előtt. Közösségi terek, közösségi alkalmak – Szentendre, én így szeretlek! címmel jelent meg interjú Verseghi-Nagy Miklós polgármesterrel a Szentendre és Vidéke legújabb, szeptember 16-ai számában.

Mintha idén a szokásosnál is pezsgőbb, eseménydúsabb és színesebb nyarat búcsúztatott volna Szentendre, mint általában. A dús programkínálat mellett sok kisebb, egy-egy városrész számára fontos közösségi tér is megújult.

Nálunk mindig történik valami, vagy ha épp nem, akkor készülünk valami izgalmasra, nincsenek üresjáratok, álmos hétköznapok. De a kétségtelenül sok vendéget vonzó programoknak a turizmus élénkítésén, Szentendre hírnevének emelésén túl van egy még fontosabb célja: közösségi alkalmakat teremtünk velük, mondhatni: találkozási pontokat adunk meg az időben, ahogy a városrészi kis zöldterületek felújításával is találkozási pontokat teremtünk a térben. Kapaszkodókat adunk, hogy a mindennapok ne sodorjanak magukkal, legyenek alkalmak és helyek megállni, beszélgetni, megélni a közösséghez tartozást és megcsodálni ezt a várost, ami másoknak egy turisztikai célpont, bakancslistás hely, nekünk, szerencséseknek az otthonunk. Legyünk büszkék rá, és tudassuk is a világgal, hogy mennyire szeretjük!

Hogy mennyire szeretik ezt a várost a lakói, arra nem is kell jobb példa, mint a nemrég zárult Szeretem Szentendrét fotópályázat.

A felhívás úgy szólt, hogy mondd el képben és egy mondattal, miért szereted Szentendrét. Csodás fotók érkeztek szívmelengető mondatokkal, amelyekben mindenki, aki ébredt valaha Szentendrén, járta az utcáit és csodálta épületeit, a saját érzéseit találhatta megfogalmazva. Nagyon sokan reagáltak a felhívásra, olyan nívós anyag gyűlt össze, amit érdemes volt kiállításon megmutatni, és gondolkozunk azon, hogy milyen további lehetőségek vannak a képek közkinccsé tételére. Az emberek gyakran hajlamosak csak a hibákat, hiányokat listázni, és természetesnek venni, vagy inkább észre se venni a birtokukban lévő kincseket. Fontos tudatosítani, milyen értékeink vannak, és azokat megőrizni, gyarapítani, megbecsülni és felmutatni. Egy Simone Weilnek tulajdonított idézettel szólva: Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. A Szeretem Szentendrét fotópályázat azt bizonyította, hogy a szentendreiek ebben nagyon jók, tudatában vannak, hogy kivételes helyen élnek, és büszkék az otthonukra.

Ha már itt tartunk, a város polgármestere mit szeret leginkább Szentendrében?

Jó a kérdésben a leginkább kifejezés, mert Szentendrét alapvetően mindenestül lehet szeretni. Ha a számomra legkedvesebb jellegzetességét kell megragadni, talán az az örök kisvárosiasság, ami úgy tud minden szegletében otthonosságot sugallni, hogy közben szélesre tárt ablakot nyit a világra. Épp a pezsgő kulturális életével, a nyitottságával, a sokszínű nemzetiségi gyökereivel és ezek ma is élő, virágzó kulturális hatásaival, az itt élt és alkotott és a ma itt élő, alkotó művészeivel. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, mi a legfontosabb célom a munkámban, az is valahogy így szólna: megőrizni Szentendre kisvárosi létét ezzel a nyitott, sokfélét befogadó, sokfélét kínáló jellegével együtt. Ehhez élő, valódi közösségek és találkozási pontok, alkalmak kellenek.

A találkozási pontokról és alkalmakról beszéltünk már, beszéljünk most arról, hol találkozik a polgármester a helyiekkel? Akadály-e a párbeszédben a pulpitus, az íróasztal, az ügyfélpult?

A pulpitus és íróasztal szükségszerű kellékei a munkámnak, de nem hagyom, hogy gátként működjenek. Az ügyfélpultról már nem is beszélve, egyik fontos újításunk volt az ügyfélszolgálat megreformálása, aminek nagyon jók a visszajelzései. Apropó visszajelzés, a város az otthonom, és egyrészt gyalog járok, másrészt sokat futok, tehát minden nap találkozom azokkal, akiknek szintén Szentendre az otthonuk. Gyakran megszólítanak, és én is gyakran keresem a szentendreiek társaságát. Naponta beszélünk kisebb-nagyobb körben, s hogy ne legyenek véletlenszerűek ezek a találkozások, sok ilyen alkalmat is szerveztünk utcafórumok formájában. Tehát a párbeszéd a mindennapjaim része, a visszajelzések természetesen épülnek be a munkámba. Az utcafórumok pedig a párbeszéden túl szintén építik a közösségeket, hiszen ott nem csak a város vezetőivel beszélhetik meg a megoldandó feladatokat az emberek, hanem egymással is.

Nagy kérdőjel minden közösség életében a tovább éltetés, a folytatás. Közhely, hogy a fiatalokat beszippantja a közösségi média, a virtuális valóság. Hogyan éri el őket ebben a környezetben?

Ez a város a fiataljaira is hat a szépségeivel, a kultúrájával, a közösségeivel, a rendkívül erős kötőerejével és a kisvárosi otthonosságával. Kamaszaink, fiataljaink virtuálisan és a való életben kirándulnak erre-arra, majd hazatérnek, ez a tapasztalatunk. Mert, ha életük egy-egy szakaszában nem is feltétlenül adnak ennek hangot, ők is büszkék Szentendrére. Persze fontos, hogy segítsük őket ebben a nem könnyű életkorban, amikor mindenki újrafogalmazza önmagát, hogy a szülei gyermekéből a felnőtt önmagává váljon. Olyan programokat, olyan alkalmakat és helyek kínálunk nekik, hogy érdemes legyen itthon maradniuk. Életkoruknak megfelelő, de Szentendre értékeit hordozó és tovább éltető projektekben gondolkodunk, mint a Kucsera Ferenc mártír emlékére elindított Nagy Szentendrei Számháború vagy a Kucsera-díj. Minden fesztiválon minden korosztály számára kínálunk programokat, a gyerekek, ahogy Dunaparti Művelődési Házban, úgy az Offline Centerben is második otthonukra lelhetnek, a kicsiknek játszótereket újítunk fel és létesítünk, a nagyobbaknak a fitneszparkok biztosítanak szabad mozgási lehetőséget. Nekik a legnagyobb öröm a nemrég elkészül extrém sportpálya és számukra is fontos lehetőség a futókör létesítése.

A szabadidő minőségi eltöltése persze minden korosztálynak egyaránt fontos.

Nagyon nem mindegy, mivel töltjük a mindig kevésnek tűnő szabadidőnket, és Szentendrén ehhez jó alkalmakat talál idős, fiatal, középkorú. Ötven éves lett a Teátrum, ez önmagáért beszél, fél évszázada nyújt minőségi programokat a szentendreieknek és az ide látogatóknak. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy egy ilyen kisváros meg tudta tartani és működtetni tudta ezt a térségi hatású nyári színházat. S ha térségi hatás: most rendeztük meg tizenegyedik alkalommal a Pilisi Tekerőt, amely az egész Dunakanyarból, sőt távolabbról is vonz résztvevőket, akiket az eső sem riasztott el. A sport a másik terület a kultúra mellett, amit nagyon fontosnak tartunk, hiszen az egészség megőrzésének, a betegségek megelőzésének egyik legfontosabb eszköze. Szabadtéri sportpályáink ezt és a közösségek erősítését egyaránt szolgálják.

Óriási siker volt a nyárzáró Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva fesztivál. Mi lesz a legközelebbi alkalom, amit szentendreieknek, ide látogatóknak egyaránt ajánlana?

Következő közösségi alkalmunk a mindennapi találkozásokon túl a Szentendrei Jazz- és Bornapok a szeptember 27-29-ei hétvégén, amellyel Szentendre egykor virágzó és most újra éledni látszó szőlő- és borkultúráját erősítjük. Ott folytathatjuk a megkezdett beszélgetéseket.