Csömör Gáborné Sógor Máriát 90. születésnapján, otthonában köszöntötte Fülöp Zsolt polgármester. A koránál jóval fiatalabbnak tűnő, fitt, mosolygós házigazda házi készítésű süteményekkel várta a vendégeket, és egy virtuális ajándékcsomaggal is: megmutatta, hogyan lehet egy hosszú élet örömeit és viszontagságait derűs, bölcs életszemléletté, életigenléssé sűríteni.
Marika néni tősgyökeres szentendrei, itt született és mindig is itt élt, minden a városhoz köti. 1953-ban érettségizett a Ferences Gimnáziumban. Előbb egy könyvterjesztőnél helyezkedett el Budapesten, majd gyógyszertári asszisztens képzésre jelentkezett, ahol a tanulás mellett dolgozott is. Később csoportvezető lett a járási gyógyszertárban, ahol 35-en dolgoztak. 1959-ben került egy szentendrei gyógyszertárba, innen ment nyugdíjba 1996-ban, de nyugdíjasként is évekig tovább dolgozott.
Egy lánya és egy fia van, valamint négy unokája, akik közül hárman külföldön élnek.
Férjével első munkahelyén, egy budaörsi könyvesboltban ismerkedett meg. Őt 17 éve veszítette el, azóta a lányáékkal él, egykori nagyszülei házában. Az unokák nevelésébe is besegített, várta őket otthon, amíg a gyerekei dolgoztak.
Marika néni rendkívüli szellemi frissességnek örvend, életét végigkísérte a könyvek szeretete, napjainkban is folyamatosan olvas. Mint elmondta, pontos napirend szerint él, reggel 6-kor kel, este 11-kor olt lámpát. Bámulatos memóriával percre pontosan emlékszik élete számos eseményére.
Gyermekként átélte a második világháborút, 10 éves körüli korából vannak emlékei róla. A házuk azon kevés szentendrei ház egyike volt, amit német bombatalálat ért 1944. szeptember 14-én, mint mondta, pontosan este 8 után 5 perccel. A házban bérlőik is voltak, akik aznap épp nem voltak otthon. Édesanyja a szennyest mosta este, amikor valamilyen előérzet miatt riasztotta a családot, hogy azonnal menjenek át a szomszédok pincéjébe. Néhány perccel ezután érte a házukat a bombatalálat. Egy szoba maradt épen (épp az, ahol most a vendégeit fogadta Marika), a többi romba dőlt. A házba visszatérve először szalmazsákokon aludtak szüleivel és két testvérével. 1953-ra tudták újra felépíteni a házat. Édesapja 1954. március 8-án halt meg 54 évesen, balesetben. Édesanyja 49 évesen lett özvegy, egyedül nevelte fel három gyermekét. Nehéz, dolgos életük volt, voltak földjeik is, sokat gyalogoltak, dolgoztak.
Mária fiatalként átélte az 1956-os forradalmat is, az események kezdetekor éppen Budaörsről biciklizett vissza Szentendrére, mint mondta, kalandos útja volt hazafelé.
Marika néni 1984 óta rákbetegséggel él, volt műtétje, kezeléseket is kap, de nincs betegségtudata. Nagyon erős, nem adja fel, amiben szeretetteljes, összetartó családjára mindenkor támaszkodhat.
Gyógyszerészként ért a gyógyszerekhez, de azokat csak mértékkel szedi, kedveli és használja a gyógynövényeket, gyógyteákat fogyaszt.
Köszönjük a sok nevetéssel fűszerezett, emlékeket idéző, meghitt hangulatú beszélgetést, a kedves vendéglátást, az útravaló életbölcsességeket, és további derűs éveket kívánunk Marika néninek szerető családja körében! Isten éltesse sokáig!
Fotó: Harmath Beáta
