Babuczay Istvánné, Ilonka néni 1926. január másodikán, Budapesten született, de évtizedek óta Szentendrén él. 90. születésnapja alkalmából Petricskó Zoltán alpolgármester köszöntötte a Gondozási Központban, ahol Ilonka néni hétköznapokon „bejárósként” napjait tölti.

„Mindenkihez csak jó szavai vannak, ő az, aki csitítja a kedélyeket, ha bármi feszültség támad” – így mutatták be a Gondozási Központ munkatársai Ilonka nénit Petricskó Zoltán alpolgármesternek.

„Nem szeretem a veszekedést,  minden embert szeretek” – mondta erre az ünnepelt, aki kiváló egészségnek örvend és teljes szellemi frissességgel fogadta a köszöntést. „Egyformán szeret bennünket a Jóisten is, becsüljük hát meg egymást” –  tette hozzá a mindig mosolygó, mindenkihez kedves Ilonka néni, aki már tíz éve tekinti második otthonának a Gondozási Központot. Szerető család veszi körül, akikhez estére minden nap hazatér, de így a napközben dolgozó családnak is, neki is könnyebb.

„Hát nem jobb itt, hogy együtt vagyunk? Nem kell otthon egyedül csücsülni! Nagyon jól érzem itt magam, kedvesek, szeretettel vesznek körül bennünket. Nagyon nagy szó ez öregségünkre! – utal Ilonka néni a Gondozási Központ dolgozóira. Ők azok, akik reggel házhoz mennek a bejáró idősekért, napközben ellátják őket, figyelnek arra, hogy egyenek, igyanak, bevegyék a gyógyszereiket és programokról is gondoskodnak. Fodrász, pedikűr, társaság – elérhető minden egy helyen, kényelmesen, biztonságban.

Ahogy a jelenről is, Ilonka néni a múltra visszatekintve is elégedetten számol be.

„Nekem a Pityukám volt az egyetlen szerelmem, ő töltötte ki az egész életem! Virágos családba kerültem, amikor férjhez mentem, apósom kertész volt. Jó anyósom, jó apósom volt, igen jók voltak hozzám, szerettek.” Ilonka néni a családi kertészetben kezdett dolgozni, és munkás éveit nagyrészt virágok közt töltötte. Két lányuk született, négy unokája és egy dédunokája van. Lányai ma is virágokkal foglalkoznak.

„Két arany gyerekem van, akik úgy gondoskodnak rólam, hogy jobban már nem is lehetne. És a vejeim is! Sokat számít ám, hogy így összetart a család! Kati lányom férje úgy bánik velem, mint a saját édesanyjával. Azt mondhatom, az életem szép simán zajlott. Csak a háború, az volt csúnya. Az ne legyen többé!”