A szentendrei Házasság hetén Papp Miklós görögkatolikus pap volt a rendezvénysorozat egyik előadója, akinek gondolatait az alábbiakban közöljük.

Örömmel és izgalommal készültem Szentendrére, „a művészien érzékeny szívűek” városába, hogy a Házasság hete keretében együtt töprengjünk a házasság misztériumáról és okos vezetéséről. A Városháza dísztermében meglepetésemre igen sokan gyűltek össze, hála a közösségszervező civileknek és az egyházaknak. Jómagam piros pontot adtam a szervezőknek és a résztvevőknek, ugyanis azt gondolom: ez a jövő. Az olyan minőségi eseteké, ahol otthagyjuk a képernyőt és személyesen találkozunk egymással, ahol közepes méretű közösségek szerveződnek túl a saját családi-baráti körünkön, s ahol azt a közös életstílust keressük, ami összekötheti a felekezeteket és a nem vallásosokat is. Az igényes közös gondolkodásból lesz igényes közös élet!
Az előadás elején a szerelem összetettségéről gondolkodtunk: bár magyarul egyetlen kifejezésünk van rá, de a görög ismeri az erósz, a filia és az agapé kifejezéseit. Az erósz a teljes testi kapcsolat gyöngédségét, az erotikus vonzalmat, a szexualitás művészetét jelenti. A filia a baráti szerelem fontosságára utal, ha a párom fejben is társ, azaz az értékrendszerünk, hitünk, világnézetünk a legfontosabb dolgokban megegyezik. Az agapé az isteni szeretetet jelenti, ahogy azt Jézus Krisztus feltárta: feltétlen, ajándékszerű, áldozatkész, dinamikus, szentségre emelő, irgalmas. Csak ha mindhárom jelen van, akkor nevezhető szerelemnek a kapcsolat, egyébként csak vonzalom vagy barátság. A stabil és gyümölcsöző házasságban mindhárom szerelem halálig jelen van, jóllehet alakul a formájuk és az arányuk, de végig jelen van.
A szerelem csodáját azonban tudatosan művelni kell. Ahogy a művésznek nem elég az ihlet csodája, de értenie kell a formába öntés technikáját is, úgy a szerelem csodáját is tudni kell művészien formába önteni. Ezt úgy hívjuk: ki kell alakítani a „házas életstílust”, azaz olyan életvitelt, menetrendet, ami termékennyé,
boldoggá teheti a házasságot.
Öt olyan sarokpontot fogalmaztunk meg, melyek elengedhetetlenek a házasság számára. Először is tudni kell a gondolatvilágot „házassá” tenni: őrizni a másik iránti csodálatot, az esküvőkor kimondott „igen” örömét, érdemes építően emlékezni és tervezni, s meg kell küzdeni a bomlasztó gondolatokkal. „Ki mint gondolkodik, úgy is él” – vallja Klaus Demmer, egy világhírű etikus. Aki szeretne jól házas lenni, kezdje ezt a gondolatvilága ápolásával. Igénytelen, kaotikus, bűnös gondolatokkal nem lehet boldognak lenni. Aztán górcső alá helyeztük a kommunikáció fontosságát. A jó kommúnióhoz nélkülözhetetlen a jó kommunikáció. Persze ebben az a jó, hogy tanulható: házasságunk minden szakaszában kicsit újra kell tanulni az önkifejezést, a konfliktuskezelést, a humort, a társadalommal való párbeszédet, de a magány határait is. Aztán kiemeltük az élmények jelentőségét: a jó élmény egy komplex történés, messze gazdagabb, mint amit ésszel fel tudunk fogni, vagy szóval ki tudunk mondani. A jó élmény csapatépítő, bizalmat ajándékoz, sok szinten összeköt, s valahol istenélmény is. Ezért a házasságban az összekovácsoló jó élményeket érdemes tudatosan tervezni, s „pénzt, paripát” bevetni az érdekében! Aztán töprengtünk a házasság úton-levéséről: minden házasságban már jelen van a megérkezettség öröme, de az útonlevés feszültsége is. A jó házasság egyik végletbe sem ragad bele, hanem tud egyensúlyozni. Végül beszéltünk annak fontosságáról, hogy érdemes ajtót-ablakot nyitni annak a Jézusnak, aki meglátogatta a kánai ifjú párt. Minket is ezerszer megsegíthet, ha ötletesen ajtót-ablakot nyitunk neki, hogy teremtően jelen lehessen a házasságunkban.
Örömmel mentem haza az aznap esti gyenge hóesésben, ismét rácsodálkozva: milyen jó, ha igényesek az emberek, s nem az olcsó, hanem az igényes boldogságot keresik. Köszönöm Szentendre!
Papp Miklós

Képek: Szentendre Barátai Egyesület