2022. december 8-án, 40 éves korában meghalt Sergő Z. András filmes szakember, újságíró – adta hírül az általa alapított filmes portál, a Filmtekercs.hu. A portál néhány év alatt vált az egyik legolvasottabb magyar nyelvű, független online filmes újsággá. 2006-os alapítása óta kiadója és főszerkesztő-helyettese volt Sergő Z. András. Kollégái így emlékeznek rá:

„Micsoda egyetemista gondolat: indítsunk online filmes újságot 2006-ban, amikor virágoztak a nagy papíralapú filmes lapok és virágzásnak indult az internetes sajtó, amikor a versenytársak mind a fizikai, mind az online világban életerősen duzzadtak – saját szerkesztői tapasztalat nélkül, pénz nélkül, kezdő egyetemista újságírókkal! Bejegyezve, szerkesztőséggel, megjelenési tervvel. Rögös utunk legbiztosabb szereplője végig ő volt: örök főszerkesztő-helyettesként, majd az Egyesületünk elnökeként rendületlenül, kitartóan segítette a lap működését és önmagát nem kímélve bármit megtett a jobbá tételéért.”

A Filmtekercs.hu nekrológja aszerint „Andris nagyon aktív életet élt. Annak ellenére, hogy kerekesszékhez volt kötve, mindent csinált: cikkeket írt, eseményeket szervezett, kommunikált, interjúzott, podcastot készített, filmklubot vezetett, pályázott, sőt, még beugrós informatikusként is tüzet oltott. Az utolsó pillanatig dolgozott, kézben tartotta az ügyeinket és tervezgette a jövőnket. Soha nem mondta, hogy valamire képtelen, így mindannyian természetesnek vettük a munkáját és jelenlétét, pedig korántsem volt az” – írják kollégái, hozzátéve: „Köré szerveződött az a közösség, amely 16 éve bővül, formálódik, él”.

Sergő Z. András sportújságíróként az EuroSportnál is dolgozott, ahol az év végi szerkesztőségi díjak egyikére éppen a halála előtti napon az alábbi ajánlással jelölték: „Sergő Z. Andris, a töménytelen mennyiségű melójáért és rugalmasságáért, a megvalósításaiért (ötletek, cikkek, podcastek, tippjátékok), és azért, mert példakép lehet mindannyiunknak :))”. A jelölésről már nem értesülhetett, a méltatás a szerkesztőségi búcsú részévé vált. Így emlékeznek rá:

„Andris kerekesszékhez volt kötve, szemén kívül talán ha két ujját tudta mozgatni, mégis teljes életet élt. Jött-ment a városban, cikkeket írt, interjúkat készített, podcastokat szervezett, moderált, és úgy általában: ott volt mindenütt. Nem volt értekezlet, amiről hiányzott volna, nem volt film, amit ne látott volna, nem volt sportesemény, ahol ne lett volna ott.

Mellette tanultuk meg mindannyian, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy mekkora érték, hogy szabadságunkban áll akár csak főzni egy kávét.

De mellette tanultuk meg azt is, sőt, talán leginkább azt, hogy lehetetlen tényleg nincs, és hogy nevetni mindig, minden körülmények között lehet.

Csak most nem.”