Hagyományteremtő ünnepségen emlékeztek szombaton a szentendreiek a város első, és máig legnagyobb hatású polgármesterére, Dumtsa Jenőre, akit 150 évvel ezelőtt, 1872. április 9-én választottak meg. Három évtizedes városvezetői munkájával, nem utolsósorban a nemzetiségek közötti ellentétek elsimításával a modern, polgári Szentendre alapjait tette le. Modernizációs tevékenysége előtt tisztelegve a képviselő-testület az idén Szentendre Város Napjává nyilvánította április 9-ét.
Az esős, szeles idő miatt – Szentendre Dumtsa Jenőről elnevezett főutcája helyett – a Tourinform iroda fedett udvarán tartott ünnepségen Fülöp Zsolt polgármester meghívására egy kivétellel az 1989 utáni időszak minden polgármestere részt vett. Mindannyian arról beszéltek, miért volt kiemelkedő jelentőségű Dumtsa Jenő, illetve hogy mit jelent e kivételes személyiség késői utódjaként vezetni a várost.
A város élén 2019 októbere óta álló Fülöp Zsolt hangsúlyozta, nagy öröm számára, hogy a korábbi polgármesterek elfogadták a meghívást. Megemlítette, hogy a várost 2014 és 2019 között vezető Verseghi-Nagy Miklós más elfoglaltsága miatt nem tudott részese lenni a mostani ünnepségnek.
– Az ünneplő polgármesterek közös tanúságot tettek arról, hogy mindig is a város állt a központban, hogy a város egy valódi közösség, hogy a város a legfontosabb mindannyiunk számára, hogy sokkal több van, ami összeköt bennünket, mint ami szétválaszt. Ez Dumtsa Jenő üzenete. Öröm, hogy polgármester társaim elfogadták a meghívást, mert ez is azt bizonyítja, hogy amit a múltban tettünk, az kihat a jelenünkre. Ezért is vagyunk mindig a jelenben. A jelent pedig úgy kell megélnünk, hogy abban a gyermekeink jövője is benne van – mondta a polgármester.
Kállay Péter – aki 1994 és 1998 között vezette a várost – elmondta, néhány percben nagyon nehéz összefoglalni mindazt, amit a téma kapcsán fontosnak tartana megemlíteni, ezért agrármérnöki végzettségének megfelelően a város mezőgazdaságának fejlesztésére emlékezett. Dumtsa Jenő első intézkedései közé tartozott a környékbeli erdők felvásárlása, amellyel fűtőanyaghoz jutott a város. Később a Pannónia telep helyén, a tófenék mocsaras területeit lecsapolta, termővé tette, majd szétosztotta a rászorulók között, akik aztán megtermelték a város kenyerét. Kállay Péter felhívta a figyelmet, hogy a bor mindig is fontos terméke volt Szentendrének, Dumtsa maga is borkereskedő volt. Sikeres szőlőtermelők éltek a városban, később azonban a filoxéra ennek jelentős részét elpusztította. A 2207 holdból mindössze nyolcvan maradt meg, a kipusztult szőlőket takarmánynövényekkel vetették be, így megerősödött az állattartás. Ez azonban nem volt elegendő, így a polgármester 25 ezer gyümölcsfát vásároltatott, fejlesztve a gyümölcstermelést. Stabilizáló hatása volt az iparosok növekvő számának, majd jelentős lépést jelentett a gőzvasút elindulása1897-ben, amely a fővárosba igyekvők dolgát segítette, illetve a kereskedőkét, akiknek szintén komoly szerepük volt a város gazdaságában.
Boldog békeidők… Visszatérhetnek-e?
– Nem véletlenül hívták ezt az időszakot boldog békeidőknek. Én abban reménykedem, hogy ezek a boldog békeidők valamikor térnek vissza, amikor a város polgármesterét ismét harminc évre választják meg, és amikor mindenki megtalálja a helyét a városban – zárta szavait Kállay Péter.
– Aki a múltját nem ismeri, Dumtsára gondolva nem tiszteli, jelenét nem érti, a jövőjét nem érdemli – kezdte rövid beszédét a várost 1998 és 2005 között vezető Miakich Gábor. Ezzel Hamvas Béla gondolatára utalt, amely szerint, aki nem gondozza a kertjét, az nem lesz képes sikereket elérni. Dumtsa Jenő olyan ember volt, aki ápolta városát, ezért lehetett sikeres. Felidézte, hogy a legendás polgármester egykori házának falán 2001-ben állított emléktábla az összefogás jelképe is, a szerb kisebbségi önkormányzat, a pap, a kőfaragó műhely, a rotary klub összefogásával készülhetett el.
– Ez is azt jelzi, hogy a város mindig is befogadó volt, egységes volt, remélem a jövőben is így lesz. Legyen így! – fogalmazott Miakich Gábor.
– A pandémia rettenetes hullámai, a szomszédunkban zajló szörnyűségek közepette vajon szabad-e a múltba, a feladatokkal terhes aranykorba menekülni? – tette fel a kérdést Dietz Ferenc. A város 2006 és 2014 közötti polgármestere azonnal megadta a választ is: Nem, nem szabad lehajtott fejjel koszorúzni. Ünnepelni csak akkor érdemes, ha zsigereinkben érezzük a nagy előd életművének a tanulságait, ha azt a mai korban is tudjuk hasznosítani. Dumtsa Jenőt ne a múltban keressük, hanem a jelenben aktualizáljuk.
– Amikor 2006-ban az emléktábla mellé felhelyeztük Pál János Ervin felajánlásából Dumtsa Jenő domborművét, akkor az ő szemléletét akartuk feléleszteni. Aztán amikor lezártuk az autók elől az utcát, akkor helyet teremtettünk a szentendreieknek, hogy legyen hol beszélgetni, egymást megismerni, akkor is Dumtsa örökségét képviseltük – lépett vissza jó másfél évtizedet a múltba Dietz Ferenc, aki egyetlen, de annál fontosabb mozzanatot emelt ki Dumtsa Jenő polgármesterségéből. Amikor átvette a nagyon nehéz pénzügyi helyzetben lévő város vezetését, tudatos városfejlesztésbe fogott, és néhány évtizeddel később Európából is csodájára jártak a településnek. Az utcák lekövezése, a közvilágítás megteremtése, a HÉV kiépítésének támogatása mind anyagi beruházás, de mögötte ott az a szellemiség, amelynek a siker köszönhető. Ahogy az is, hogy a szentendrei képeslapok szerteküldésével megteremtette a modern városmarketinget, vagy hogy Dumtsa a szegényekre és a nemzetiségekre külön figyelt.
Dietz Ferenc beszédét követően Fülöp Zsolt polgármester megemlékezett a rendszerváltást követő első polgármester, Németh Gábor tevékenységéről is – aki sajnos már nem lehet köztünk és –, aki hasonló helyzetben vette át a város vezetését, mint a 19. században Dumtsa Jenő. A nulláról kellett felépíteni az új önkormányzati rendszert, tapasztalatok nélkül. Akkor, amikor éppen elindult az ország újrapolgárosodása, a kis közösségek kialakulása. Azon kisközösségeké, amelyek nagyon sok pozitívumot hoztak az ország életébe. Fülöp Zsolt Verseghi-Nagy Miklós polgármesterségéről is beszélt. Az eredmények közül kitért a várostörténeti kiállítás megrendezésére, amely megmutatta, hogyan éltek, hogyan ünnepeltek a szentendreiek egykoron.
Fülöp Zsolt kiemelte Blázsits Petronella, Dumtsa Jenő feleségének szerepét is. Megemlítve, hogy nélküle nem lehetett volna Dumtsa az, aki volt, hogy bár gyermekük nem lehetett, mégis állandó gyermekzsivaj vette körül őket. Nem véletlen, hogy még életében utcát neveztek el Dumtsa Jenőről. Olyan ember volt ugyanis, aki senkiben nem a hibát kereste, hanem a jót, amiért szeretni lehet.
Dumtsa példája: a jót kihozni magunkból és másokból
– Ezt a példát, Dumtsa példáját kell követnünk, magunkból is a jót kihozni, ahogyan arra is törekedni kell, hogy azokból is a jót hozzuk ki, akik nem barátian néznek ránk – mondta a polgármester.
A polgármester arról is beszélt, hogy most olyan helyzetben vagyunk, mint a filoxéra idején: nagyon gyorsan változik a város, néhány ezres településből 29 ezres várossá nőtte ki magát Szentendre.
– Több olyan döntésre van szükség, amely kiemelt fontosságú a város szempontjából – emelte ki Fülöp Zsolt. – Nagyon fontos, hogy a jövőben várható döntések ugyanúgy teljes egyetértéssel szülessenek, ahogy egykor Dietz Ferenc idején a Dumtsa Jenőről elnevezett városfejlesztési stratégia megszavazásakor, amikor hosszas egyeztetéseket követően ugyan, de egyöntetű döntést hoztunk, miként erre törekedtünk később az Ábrányi Emil Program esetében is.
Egyúttal azt is bejelentette, hogy a már meglévő, a Kárpát-medencei épített környezetet bemutató skanzen mellett egy újat is létrehoznak. A képviselő-testület döntése értelmében a Püspökmajor lakótelep végénél található, sport és rekreációs célra szánt, több hektáros önkormányzati területet átminősítik, és ott a Kárpát-medencei faunát és flórát bemutató újabb „skanzent” hoz létre a város. Ahogy Dumtsa Jenő a filoxéra járványt követően gyümölcsösöket telepített, úgy a példát követve, az önkormányzat gyümölcsöskertet, gyógynövényeket telepít a területre, és ehhez együttműködő társként hívja meg a szentendreieket.
– Bízunk benne, hogy az első fákat már idén ősszel közösen ültethetjük el a szentendreiekkel – zárta szavait Fülöp Zsolt.
Egy vagyont osztott szét
Vukovits Koszta, a Szentendrei Szerb Egyháztörténeti Múzeum igazgatója Dumtsa Jenőt, mint a szerb ortodox egyházközség elnökét méltatta. Harmincéves tevékenységének egyik legnehezebb feladata volt, hogy a jelentős szőlőbirtokkal rendelkező egyházközséget talán még a városnál is súlyosabban érintő filoxéra járvány okozta károkat helyreállítsa. Legalább ilyen fontos feladata volt a székesegyház vihar miatt összeomló tornyának újjáépítése, amelyre az ország minden szegletéből érkező adományok felhasználásával került sor. De bankárként is sikeres volt Dumtsa, aki a Zágrábban 1895-ben létrehozott Szerb Bank igazgatótanácsának tagja volt, illetve a budapesti fiók egyik vezetője. A Privrednik Alapon keresztül pedig pénzbeli támogatással segítette a kétkezi szakmákat tanuló szerb fiatalok tevékenységét.
Lásztity Péró, a Szerb Intézet Igazgatója Dumtsa tevékenységének jelentőségét méltatva felidézte, hogy megválasztásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségen több, mint 20 egyesület méltatta munkásságát, utcát neveztek el róla, és alkalmi indulót is komponáltak tiszteletére, illetve portrét is festettek róla. Életútját ismertetve kiemelte, hogy az 1850-es évek második felében telepedett le Szentendrén, illetve hogy takarékpénztárt alapított, árvízvédelmi töltést építtetett. Polgármestersége idején nyílt meg a járási bíróság és adóhivatal, a távíróállomás, de telefonhálózat is létesült. Álmos mezővárosból modern településsé fejlesztette a várost. Lásztity Péró a városvezetéshez elengedhetetlen számos tulajdonsága mellett Dumtsa szociális érzékenységét emelte ki. Számos alkalommal segített bajbajutottakon, ötvenedik házassági évfordulójukon pedig egy vagyont, 41 ezer koronát osztott szét jótékonysági és kulturális célokra, a helyi önkéntes tűzoltóktól a szerb olvasókörön át az izraelita iskolát is támogatva.
Dumtsa és Gozsdu
Magyar Máriusz, a Magyarországi Románok Kulturális Szövetségének elnöke Dumtsa Jenőnek a magyarországi románsággal való kapcsolatát ismertette. Budapestet elhagyva Dumtsa nemcsak a fővárosból távozott, hanem rokonaitól is távol került.
Magyar Márius azt is kiemelte, hogy amit Dumtsa jelentett a magyarországi szerbségnek, ugyanazt jelentette Gozsdu Manó a román közösségnek. Gozsdu közép-európai jelentőségű kulturális és oktatási alapítványt hozott létre a román ortodox közösség fiataljai számára. Közös a sorsukban, hogy Gozsdunak szintén nem volt gyermeke. Tovább erősíti a két személyiség életútjának hasonlóságát, és kapcsolatot jelent történetükben, hogy Gozsdu második felesége Dumtsa Melánia, a gazdag pesti bankár, a Dumtsa Jenővel rokonságban álló Dumtsa Ignác lánya volt.
– Dumtsa Jenőben és Gozsdu Manóban tiszteljük azokat a nem magyar származású, de magyar hazafiakat, akik mindig készek voltak cselekedni szülőföldjük haladásáért és jólétéért – foglalta össze a két egyéniség jelentőséget Magyar Máriusz.
A megemlékezés végén Fülöp Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy az európaiság, az európai gondolat Szentendrén nem gyökértelen. Az Európai Örökség elismerés táblája, ami ennek a háznak a falán van, nem az épített környezetről, a barokk belvárosi környezetről szól, hanem Dumtsa Jenő szellemi örökségének, illetve az azóta itt élők szellemiségének elismerése. Szentendre a békés együttélés európai példája, amit két éve már az Európai Örökség elismerése is jól mutat.
– A mostani koszorúzással a város ünnepével erre is emlékezünk és ezt is erősítjük. Ezekkel a szavakkal zárta beszédét Fülöp Zsolt, majd a jelenlévő polgármesterek, nemzetiségi és vallási vezetők az emlékezés koszorúit helyezték el az emléktáblán.
Helytörténeti séta, gasztronómia, könyv, konferencia, kiállítás
A koszorúzó ünnepség mellett számos egyéb programmal gondoskodott az önkormányzat arról, hogy a szentendreiek és az ide látogató turisták számára 2022. április 9-én felvillantsa azt a gazdag szellemi örökséget, amit Dumtsa Jenő hagyott az utódaira. A mostoha időjárás ellenére nagy érdeklődés kísérte a monarchiabeli hangulatot idéző várostörténeti sétát a HÉV-állomástól a Városházáig. A Barcsay Múzeumban a nemzetiségek kulturális műsoraival telt a délután, a Városi Vendégházban a balkáni és a kelet-közép-európai gasztronómia ízeivel, konyhai mesterfogásaival ismerkedhettek a résztvevők. A P’Art Mozi a Magyarországon élő szerb művész, Milorad Krstić nemzetközi sikert aratott szürreális animációs filmjét, a Ruben Brandt, a gyűjtőt vetítette. A programsorozat zárópontja a Barlangban, a hagyományos Görög Táncház volt.
A Szentendrére autóval érkezőket és a Városháza téren sétálókat a kerek évforduló apropóján egész évben Dumtsa Jenő – Mai Manó és társainak műtermében készült – korabeli fotójával illusztrált molinó köszönti. Lesz konferencia, kiállítás és a 150 éves jubileumra időzítve a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár gondozásában megjelenik a 2001-ben kiadott „Dumtsa Jenő emlékezete” című könyv átdolgozott, bővített kiadása, amelyet valamennyi érettségiző szentendrei diák megkap.
FOTÓ: Bellai László
