„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” A csillaghegyi református gyülekezet fennállásának 90. évfordulóján Máté evangéliumából idézve hirdetett igét a 90 éves Deák Zoltán, aki harminc éven át szolgált itt, egyben az első megkeresztelt gyermek volt a gyülekezetben. A Szentendrén élő nyugalmazott lelkészt születésnapja alkalmából otthonában köszöntötte Fülöp Zsolt polgármester.

Az ünnepelt sok évet letagadhatna a megélt kilencvenből, de ez nem célja. Szeretettel teli büszkeséggel mesél szolgálatáról, családjáról, egy teljes élet alkonyán visszatekintve az elmúlt évtizedekre. Terített asztal, házisütemények, és a világ legjobb töpörtyűs pogácsája fogadta a születésnapi köszöntésre érkező polgármestert a nyugalmazott református lelkész és feleségének szentendrei otthonában.

Zoli bácsi 1932. január 5-én kedden született egy Erdélyből Budapestre települt család harmadik gyermekeként. Szülei példás házasságának az édesapa korai halála vetett végett, édesanyja 1938-tól egyedül nevelte a négy fiát.

Zoltán az Árpád Gimnáziumban érettségizett 1950-ben, és a Statisztikai Hivatalban helyezkedett el. A következő év tavaszán nagy változás történt életében. Megtért. Ezért, azon ősszel a munkavégzés mellett, beiratkozott a Teológiára.

Élete első prédikációját első éves teológusként 1951. december 2-án tartotta. Gyermekistentiszteletre készült, de a hirtelen megbetegedett lelkészét Tóth Ernőt kellett helyettesíteni. Kapott volna egy prédikációs könyvet, hogy olvasson fel egy igehirdetést, de ezt nem érezte volna magáénak. Ezért a gyermekeknek szánt beszédét mondta el kicsit átalakítva. A téma az adventi várakozás volt. A Bethesda tavi betegről beszélt, aki 38 év szenvedés után gyógyulhatott meg. Az istentisztelet végén a Nőszövetség elnöke azt mondta: „Zolikám, téged a Jóisten tényleg papnak teremtett.” (Kisgyermek korában sokszor mondta: Ha nagy leszek, pap leszek!)

1952 nyarán, amikor a Statisztikai Hivatalban megtudták, hogy teológus, azonnali hatállyal elbocsátották. A Csillaghegyi Lenárúgyárban segédmunkásnak vették fel. Itt is képezte magát, és amikor teológiai tanulmányát 1956-ban befejezte, a gyárban is megszerezte a szövőmesteri oklevelet. Szakmájában azonban ezután nem dolgozott, mert egészen Isten szolgálatába helyezte életét.

Csillaghegyen kezdte segédlelkészi munkáját. Egy év után 1957-ben Kiskunhalasra helyezték. Két év után a Bács-Kiskun megyei Ordason lett helyettes lelkész, majd meg is választották ott, és 12 évig ott hirdette Isten igéjét. Nagy Zsuzsával, Kecskemétről származó leánnyal rövid ismeretség után házasságot kötöttek 1960. novemberében. Három év alatt három gyermeket kaptak Istentől. Legidősebb leányuk most 60 éves, egyetlen fiuk 58 lesz, és középső leányunk 57 éves. Később, Csillaghegyen 1978-ban egy újabb leány örvendeztette meg életüket, aki most, közel 44 évesen várja első gyermekét, a családban a nyolcadik unokát.

1971-ben kerültek haza Ordasról Csillaghegyre, amikor a lelkész elhunyt. Zoli bácsi és Zsuzsa néni 30 évig éltek, szolgáltak Csillaghegyen – vitték együtt a közös terhet, amiben, mint mondták, az Úristen sokszor segítette őket. Adódtak nehézségek is, azokat alázattal viselték, de annál több örömet és szeretetet kaptak és adtak.

Zoli bácsi majdnem 70 évesen, 2001-ben ment nyugdíjba, de a szolgálat ezzel nem ért véget. Számos helyen prédikált azóta is Visegrádtól Óbudáig. Nagy öröme a Csillaghegyi gyülekezetből „született” békásmegyeri gyülekezet, amely a nyugdíjazása idején szerveződött 2001-ben. Ez volt a nyugdíjazási ajándéka  –  mondta. A III. Kerületben munkája elismeréseként Pro Óbuda díjat kapott.

A nyugdíjba vonulás után legidősebb  –  tanítónő  –  lányuk közelébe költöztek, aki akkor már Szentendrén élt. A lányuk és unokájuk sokat segítik őket, ügyintézésben, utazásban, a kapcsolattartásban a szeretett csillaghegyi gyülekezettel, barátokkal.

Húsz éve élnek már Szentendrén, de Csillaghegyhez azóta is ezer szállal kötődnek. Ahogy  –  bár Battyányi Géza lelkész kíméli őt  –  a szolgálat is tart Zoli bácsi számára továbbra is.

Az új évben, 2022. január 2-án kettős jubileumot ünnepeltek: A Csillaghegyi Református Gyülekezet 90 éves születésnapját a 90 éves nyugalmazott lelkésszel, aki egykor az első megkeresztelt gyermek volt a gyülekezetben  –  az ő neve áll elsőként a keresztelőkönyvben. S aki harminc éven át 1971-től 2001-ig teljesített szolgálatot ugyanitt.

Az istentiszteleten a boldog mondások közül a nap igéje Máté evangéliumának 5. részéből az első 12 vers volt, amelynek fő üzenete: „Boldogok a lelki szegények, boldogok az irgalmasok, boldogok, akiknek szívük tiszta.”

Zoli bácsi 90. születésnapi köszöntése különleges volt, nemcsak azért, mert együtt ünnepelt szeretett gyülekezetével. Azzá tette a 450 évvel ezelőtt Tordán kimondott vallásszabadság jelképeként kapott kopjafa, és a gyönyörű ezüstözött kehely.

Zoli bácsi életének fő pillére a szolgálat, e mellett pedig a legfontosabb a nagy, összetartó család. A karácsonyfán a fő dísz egy mézeskalácsfüzér a családtagok neveivel, a lakásban mindenütt családi képek. A 61 közös év mérlege négy gyermek, hét megszületett unoka és egy születendő unoka, és három dédunoka.

Hogy mi a titok? A házaspár szerint ez elsősorban nem földi dolgokban keresendő. Zoli bácsi kávézott, dohányzott sokáig, míg a fülébe nem jutott, hogy a hívek imádkoznak azért, hogy tegye le mindkettőt  –  ezt az egyik presbiter árulta el neki. Akkor úgy gondolta, ha a híveknek ő olyan fontos, felhagy káros szenvedélyeivel, és egyik napról a másikra leszokott mindkettőről.

Elmondásuk szerint tényező a habitus is: Zoli bácsi barátkozós típus, Zsuzsa néni „mozgós”  –  igazi lelkipásztor feleség. Ő szervező munkával segítette férjét, nevéhez fűződik például a szeretetvendégségek áldott emléke.

A nyugalmazott lelkész a COVID- 19 járvány idején is megtalálta, hogyan segíthet: Másfél éven át tartott szerda reggeli bibliaórákat  –  kétoldalas leveleket írt a napi ige alapján. Először húsz, majd ötven, azután százötven helyre küldte a leveleket, végül 258 gyülekezeti tag, vagy barát, ismerős kapta meg szerdánként az írást. Akinek nem volt internetkapcsolata, annak egyik presbiter, de mások is, kinyomtatva vitték a „bibliaórát.” Mikor az online bibliaóráknak vége szakadt, Zoli bácsi is abbahagyta a levélírást, amit azóta is hiányolnak és emlegetnek az emberek. Ahogy azt is hiányolják a gyülekezeti tagok, ha nincsenek minden vasárnap körükben. Rengeteg szeretetet kaptak és kapnak a környezetüktől.

Összetartó családban, teljes életet élnek.

Zoli bácsi azt vallja: Az a jó, ha az idő nem múlik, hanem telik  –  minden jó, még a nehézség is, a próbatétel is, ami benne van, minden, amit az Úristen ad. A mennyei Jeruzsálembe készül az ember, és jó, ha arra készen van. Mindenkinek azt mondja: „Állj meg, és gondold meg az Úr csodáit!” Feleségével együtt mottójuk: „Előre és felfelé kell nézni!”  De a fő titok az Úristen kegyelme  –  az örökös öröm, a „keresztyén derű.”

Csillaghegyen, amikor együtt ünnepelt a gyülekezettel, sokan mondták neki, hogy „ Sokáig élj  –  örökké élj!” Utalva az örökkévalóságra. Jó érezni ennyi szeretetet  –  mondja búcsúzóul.

(Borítókép forrása: Csillaghegyi Református Gyülekezet)