Barátokkal, pályatársakkal és az írót tisztelő szentendreiekkel zsúfolásig megtelt a Városháza díszterme 2026. szeptember 22-én este. Az eseményen részt vett Németország budapesti nagykövetségének képviseletében dr. Ulrich Ernst nagykövetségi tanácsos, valamint Tóthmajor Balázs országgyűlési képviselő is. Fotókkal és videóval kiegészülő tudósítás az eseményről.

„Az egyetemes és a magyar kultúra kitüntetett jelentőségű eseménye, hogy Krasznahorkai Lászlót a Svéd Királyi Tudományos Akadémia »az apokaliptikus terror közepette a művészet erejét megerősítő, lenyűgöző és látnoki műveiért« 2025-ben irodalmi Nobel-díjjal ismerte el. Büszkeséggel tölthet el minden szentendreit, hogy a világraszóló sikert egy olyan alkotó érte el, aki közel húsz éven át Szentendrén élt, alkotott, és máig kötődik szeretett városunkhoz. A díszpolgári cím adományozásával munkássága iránti tiszteletünket és baráti érzéseinket fejezzük ki.”

A díszoklevél fenti szövegét a díjátadón Fülöp Zsolt polgármester tolmácsolta, majd a város közössége nevében átadta az oklevelet és a Szentirmai Zoltán Munkácsy Mihály-díjas szentendrei szobrász- és éremművész által készített érmet. A polgármester arra is felkérte az ünnepeltet, hogy az ünnepség után jegyezze be nevét Szentendre Városkönyvébe.

Krasznahorkai László szellemes és érzelmeit sem rejtő beszédében felidézte első szentendrei látogatását, amikor gyulai fiúként rácsodálkozott a „felfelé lejtő” girbe-gurba utcákra, majd azt a közel két évtizedet, amelyet Szentendrén töltött, ahol fantasztikus barátokra tett szert. Majd zárásként felolvasott egy részletet a Megy a világ című kötetéből – egyébként pontosan azt a mondatot, amelyet Keresztury Tibor Szentendrén élő irodalomtörténész, író választott, amikor a Nobel-díjátadó napján a MűvészetMalomban együtt ünnepelt Szentendre.

A teljes beszéd látható és hallható a város YouTube-csatonáján.

Az emelkedett hangulathoz hozzájárult Fejérvári Zoltán Liszt Ferenc-díjas zongoraművész ihletett játéka, aki Bartók Béla Éjszaka, Leoš Janáček A frýdeki Madonna című darabját, majd az est végén Sebastian Bach B-dúr partitáját adta elő.

Máté Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész Krasznahorkai A magyar nemzet biztonsága címmel megjelent legújabb kötetéből olvasott fel. Nem is akármilyen kulisszák között. A Szentendrén működő Pest megyei könyvtár együttműködésével a színpadon elhelyezték Hamvas Béla író és filozófus egykori asztalát és foteljét. A bútorok melletti vitrinekben Krasznahorkai művei is helyet kaptak, köztük az a tizenkilenc, különböző nyelvre lefordított kötet, amelyet az író tavaly novemberben személyesen adományozott a könyvtárnak.

Szabó Gábor irodalomtörténész, a szerző monográfusa laudációjában a város és az ünnepelt szerző kapcsolatát elemezve a Sátántangóról szólva elmondta, az első nagyhatású mű keletkezése nem függetleníthető Szentendre, azon belül a Vajda Lajos Stúdió neoavantgárd közösségének „kompromisszummentes, a Kádár-kor nyomasztó kilátástalanságát provokatív esztétikával felforgató szellemiségétől”.

Krasznahorkai több mint negyven nyelven olvasható műveiről szólva a laudáló kiemelte: Krasznahorkai László első írásaitól kezdődően mind a mai napig makacs következetességgel, csak a saját törvényei szerint építi autonóm műveit. „A Man Booker és a Nobel-díj után talán megkockáztatható, hogy ez az alkotói eltökéltség kritikusaival szemben inkább a szerzőt igazolta” – tette hozzá Szabó Gábor, aki nem csak elgondolkodtatta, de a Báró Wenckheim hazatér című regény kisvárosi szatíráját idéző kitérőjével meg is nevettette a közönséget.

Az est egy előre meg nem hirdetett eseménnyel zárult. A közönség Krasznahorkai-könyvvel érkező tagjainak örömére Szentendre Nobel-díjas díszpolgára őszinte érdeklődéssel, nagy türelemmel, közel egy órán át dedikálta köteteit.

(Fotó: Isza Ferenc / Szentendre.hu)