A múzeum célja a vidéken lezajlott események bemutatása: a nemzeti ünnephez kapcsolódva autentikus környezetben szemléltetik a forradalom időszakának vidéki történéseit. Három fő helyszínen, három különböző portán, Remény, Ellátmány és Áldozat címmel, korhűen elevenedik meg az osztrák-magyar államhatár megrohamozása, az élelmiszer- és ruhagyűjtés illetve a mosonmagyaróvári vérengzés.

REMÉNY – Jánossomorjai porta, október 23. és 24., 13 és 16 óra
1956. október 28-án Jánossomorja lakossága rokonlátogatás és cserekereskedelem reményében rohanta meg az osztrák–magyar államhatárt.
Az Andaut és Jánossomorját összekötő kis lápos mocsári híd sokak számára a reményt jelentette az 1956-os események idején. Megközelíthetetlensége miatt a legtovább nyitva maradt menekülési lehetőség volt a forradalom végnapjaiban, így sokan indultak erre. Az osztrák határ lezárásáig (1957 eleje) közel hetvenezer magyar menekült át itt Ausztriába, jó részük a hídon, vagy annak romjain. Azonban többen eltévedtek, megfagytak a mocsárban. Az osztrák fél mindent megtett a magyar menekülőkért, Andauban az osztrák Vöröskereszt menekültállomást rendezett be. A történelmi tragédia emlékét a hídtól Andauba vezető út mentén felállított szobrok őrzik.

ELLÁTMÁNY – Faddi lakóház, október 23. és 24., 11 és 14 óra
Élelmiszer-és ruhagyűjtés zajlik a faluban, a gyűjtött javakat teherautóra pakolva viszik fel a budapesti forradalmároknak.
Az emberek a házaikból hozzák a felajánlott csomagokat kosarakban, zsákokban, batyukban. Megszólítják a járókelőket, hogy hallottak-e a gyűjtésről, hozzá tudnak-e járulni valamivel. Közben arról mesélnek, hogy fent Pesten nagy dolgok történnek, végre felkelt a nép az elnyomás ellen, ők pedig azzal tudnak mindehhez hozzájárulni a faluból, ha segítik az ellátásukat, támogatják őket a háttérből.

ÁLDOZAT – Ásványrárói porta, október 23. és 24., 12 és 15 óra
Gyász és döbbenet: a faluból Mátyus Erzsébet esik áldozatul a mosonmagyaróvári vérengzésnek október 26-án.
A határőrlaktanyánál gyilkos sortűz fogadta a forradalmat éltető békés tömeget. A laktanya elé érkező fegyvertelen emberek nemzeti színű zászlókat lengettek, egyesek a Himnuszt, a Szózatot, a Kossuth-nótát énekelték és a néphez való csatlakozásra hívták a bent lévőket. Létszámukat 1000–2000 főre becsülték. A folyamatosan érkező tömeg az elől állókat még előrébb nyomta. Egy tiszt a felvonulók elé ment, de a folyamatosan érkezők miatt hátrálásra kényszerült, majd a géppuskafészektől kb. 25–30 méterre kézfeltartással megállította a tüntetőket. Látszólagos barátkozás kezdődött, de amikor a tömeg eleje úgy 15 méterre megközelítette a kaput, eldördült az első lövés. Két vagy három sorozatot adtak le, amelynek számos halálos, súlyosabb és könnyebb sebesült áldozata volt. Számukat az is növelte, hogy a laktanyaépület ablakaiból a sebesültek és a menekülők közé kézigránátokat hajigáltak.

Az október 23-i programok ingyenesek, az október 24-25-i programokra a normál múzeumi belépők érvényesek.

Szöveg és kép forrása: skanzen.hu