Határtalanul program, 2017. május.

Izgalommal készültünk az útra. Előttünk a gimisek négy napot töltöttek  Erdélyben, pontosabban Kolozsváron. A tanáraik és ők is jó élményekkel tértek haza, és szívesen meséltek nekünk többek között arról, hogy milyen kedvesen fogadták őket a Báthory István Líceum tanulói, és mekkora örömet szereztek a Hallássérültek Speciális iskolájába járó kisgyerekeknek látogatásukkal. A délelőtti közös játék mellett még arra is jutott idejük, hogy az erdélyi gyerekekkel együtt rendbe tegyék az iskola udvarát.

Mi, 7. évfolyamos diákok az erdélyi útra alaposan felkészültünk a tanórákon: milyen Erdélyben a  kultúra, a természeti adottságok, kik élnek ott. Ida néni külön előadást is tartott a tervezett útról, ahol sikerült felkeltenie a kíváncsiságunkat. Osztályfőnöki órákon különböző témákban kutakodtunk, majd plakátokat készítettünk. Ezekből kis kiállítás tekinthető meg az iskola folyosóján.

Bevallom, először kicsit megijedtem, mert a két hetedik osztály még nem  kirándult együtt  külföldre. Hatalmas tömeg volt a buszparkolóban indulás előtt, az izgalmat érezni lehetett gyereken, szülőn egyaránt. Szentendréről Debrecenen és Nyírábrányon keresztül az első állomásunkra, Érsemjénre érkeztünk, ahol megnéztük a Kazinczy-szobrot.. Ezt követően rövid sétát tettünk Nagyváradon, és felkerestük a központban található nevezetességeket. A Szelek barlangja környékén izgalmas túrát tettünk, függőhídon mentünk át a Sebes-Körös felett. Következő két nap a szállásunk Torockón volt a Székelykő tövében, ahol kétszer kel fel a nap. A levegő olyan tiszta volt, hogy harapni lehetett. A szállásunk melletti hatalmas füves téren tollasozhattunk, focizhattunk, pingpongozhattunk kedvünkre. Métát is játszottunk hagyományaink szerint.

Másnap a Zichy-barlangban kezdtünk, amely egy gyönyörű cseppkőbarlang. Több templomot is megnéztünk, és maradt  egy kis szabadidőnk vásárlásra is. A harmadik napon találkoztunk a kolozsvári hetedikesekkel, akik megmutatták a várost. Valamikor nagyon gazdag város lehetett, rengeteg szép épületet láttunk. A főtéren áll Mátyás király szobra, ennek közelében található a szülőháza. Itt is, mint az egész úton, csoportokban feladatokat oldottunk meg, amit Tamás bácsitól (az idegenvezetőnktől) kaptunk az út elején. Ezután elmentünk a tordai sóbányába, ahol 90 m magas teremben jártunk, ennek közepén óriáskerékről csodálhattuk meg a sófalakat. Délután végigmentünk a csodálatosan szép Tordai-hasadékon. A nap végén ellátogattunk a Szent-Teréz otthonba, ahol szegény sorsú gyermekek és fiatalok élnek. Adományinkkal sikerült örömet szereznünk mindannyiuknak.

A negyedik napon megnéztük Vajdahunyad várát, majd siklóval mentünk fel Déva várába, ahonnan nagyon meredek úton jöttünk le gyalog. Utolsó szállásunk Algyógyon volt. Reggel kicsit fáradtan, de nagy lelkesedéssel indultunk útnak. Meglátogattuk Aradon a vértanúk emlékművét és a Szabadság-szobrot. Mindkét helyen a kegyelet jeléül szalagot kötöttünk, amit rajzórán előre elkészítettünk. Visszafelé Szegeden keresztül érkeztünk haza. A szállásaink mindenhol tiszták voltak és rendezettek. Az étel rendkívül finom és bőséges volt. Az idegenvezetőnk és a sofőrjeink is kedvesek voltak. Nagyon jól éreztem magamat és szinte biztos vagyok benne, ezzel nem vagyok egyedül.

Másnap az iskolába fáradtan mentünk, de egész nap a kirándulás élményeiről beszélgettünk. Vár ránk még munka, mert a Témanap keretében a egész iskolának be kell mutatnunk mit is láttuk. Mindenkinek ajánlom ezt a csodálatos útvonalat és élményeket!

Scheffler Luca 7.A

Kiss-Máté Ágnes osztályfőnök