A március 15-ei megemlékezésen a Vasvári lakótelepen a Teátrum Lakóközösség hagyományőrző ünnepségén hallhattuk Szarvas Rita, a Ferences Gimnázium mesterpedagógusának gondolatait Vasvári Pál személyéről, szónoki erényeiről, hazafias példamutatásáról és hősies szerepvállalásáról. Az alábbiakban a beszéd teljes szövegét olvashatják.

„Negyedszerre tisztelnek meg azzal, hogy osszam meg a gondolataimat Önökkel, 1848. március 15-e és Vasvári Pál ünnepe kapcsán. Mindig örömmel jövök, számomra ez a lakóközösség egy összeforrt baráti társaság – noha kissé korosabbak, mint a márciusi ifjak –, mindig kell valami újat, valami szépet mondanom.

A felkérés után nyomban a könyvtárba mentem és ismét kivettem Vasvári Pál mindkét kötetét, és újra belemélyedtem. Évek óta én vagyok az egyetlen olvasója ezeknek a tanulmányköteteknek, pedig pátosztól fűtött prózája igazán olvasmányos. Megint elkápráztatott, és most tudatosan vizsgáltam, hogy mi ragad meg engem a személyében és írásaiban.

Elsősorban a történelem iránti rajongó lelkesedése. Történelemszemlélete nagyon is mai. Nem tartotta elegendőnek a tények, adatok felsorakoztatását, hanem azok összerendezésére törekedett. Azt írja: „Erős hitem szerint a történetírónak erkölcsi kötelessége a világ tudtára adni nemcsak a történt dolgokat, hanem a szellemi eredményt is. A történelem látcső, melyen át meg lehet pillantani a jövőt, és iránytű, amellyel el lehet igazodni az események sodrában.”

A másik fontos elem a tanítás iránti elkötelezettsége. A történelmet a hazafias nevelés egyik legfontosabb eszközének tartotta. Előttem és a kollégáim előtt is példakép lehet, mert igyekezett életszerűen és személetesen fogalmazni. Figyeljék csak a sorait!

„Lehet hazug történelemkönyveket úgy is írni, hogy minden egyes évszám, adat igaz, csak éppen az egész hibádzik. Az eredmények folyama lezúg a magas bércekről és tekervényesen andalog a sziklák völgyeiben. Ha mi nem tudunk felülemelkedni a tényhullámokon, úgy soha meg nem ismerhetjük az egész folyam főirányát. Csak a völgyek fognók úgy látni, ennek szűk látókörén túl tekintenünk nem lehetne. Egy magasabb sziklatetőre kell tehát felállnunk, mert csak így láthatandjuk az alattunk viharzó folyam egész menetét, és iránya fölött csak akkor ítélhetünk.”

Tudósnak készült, elméleti szakembernek, ám igazi forradalmár lett belőle.

A harmadik, talán legmegejtőbb vonása a fiatalsága, az energiája, a világra való rácsodálkozása. A nagykárolyi piarista gimnazista 17 évesen került Pest-Budára. A pesti egyetemen természetismeretet és történelmet tanult. Rendkívül felkészült volt, latinul, németül és franciául írt és olvasott, tanított és társasági, kávéházi életet élt. Zrínyi-tanulmánya 1847-ben elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Abban az évben az irodalmi díjazott Arany János lett a Toldival. Tehát nem akármilyen tehetségek gyülekeztek abban az időben!

Fiatalsága, tenni akarása, értelme forradalmárrá tette. Ennek a szónak, hogy forradalmár ma gyanús csengése van. A szocializmus évtizedei gondoskodtak róla, hogy ellenkezőjére forduljon a jelentése. A forradalmár ismérve az aktivitás, hogy mindig megtalálja a maga feladatát. A forradalmár egyik megtestesülése Vasvári Pál. A nagy nap után – egyik vezérszónok éppen ő volt. (Petőfi nagyszerű verseket írt, de kellemetlen hangszíne és monotón beszédstílusa nem emelte szónokká.) Vasvári szónoklatai lelkesítették az egyetemi ifjúságot. Ez a 22 éves fiatalember a forradalom kezdetén a Közcsendi Bizottmány megszervezésével foglalkozott, majd Kossuth mellett pénzügyminisztériumi fogalmazó, néhány hét múlva a titkára lett. Tagja volt az országgyűlési radikális ellenzékének – ők voltak a flamingók, a kalapjuk mellé tűzött vörös tollról elnevezve. És futár a pákozdi csatában szeptember végén, amikor a fegyveres összecsapások elkezdődnek.

1848 karácsonya után Kossuth a keleti végekre rendeli, megszervezi a Rákóczi-szabadcsapatot. 1849. július 6-án egy hadvezetői hiba miatt – a román népfölkelők lemészárolják az egység nagy részét. Horrorisztikus a halála: lelőtték, fejszével agyonverték és lándzsával átszúrták. Teleki Blanka grófnő – békeidőben az általa alapított lánynevelő intézetben tanított – hiába kerestette a holtestét. Ebben a sorsban is osztozik Petőfivel, egyiknek sem tudjuk a hála virágait sírjára tenni.

Ezért fontos évről érvre megemlékezni róla – ezért vagyunk mi is itt hazafias kötelességünket teljesíteni. Minden évben összehoz minket Vasvári Pál emlékezete. Emlékezzünk arra a fiatalemberre, aki fájóan fiatalon áldozta életét a magyar polgári fejlődésért. Élen járt abban, hogy megvalósuljon a szólásszabadság, a tömegtájékoztatás korabeli eszközeinek – újságcikkek és szónoklatok – segítségével.

Március 15-e a márciusi ifjúságé, a mindenkori fiataloké. 1990-től társították hozzá a sajtószabadság megvalósulásának ünnepét. Szavaival: „Magunk között pedig teremtsünk egyetértést, összetartozást, testvériséget, mert az ember csak addig kicsiny, amíg egyedül van.”