Megint örülhetünk egy szép épületnek a Belvárosban: befejeződött a Kossuth Lajos utca 15. számú ház homlokzati felújítása. A műemléki átadás-átvétel szemlét 2017. március 30-án tartották, melyen részt vett Klaniczay Péter műemlékvédelmi szakmérnök, Dremmel Gábor, a kivitelezés helyszíni iránytója, Várszegi Oktávián a TÉR Kivitelező Kft. részéről, Aba Lehel főépítész és Szöllősy-Meggyes Ildikó pályázati koordinátor a polgármesteri hivatalból. Az épület homlokzata bruttó 19 millió Ft-ból újult meg, ebből hárommilliót nyert az önkormányzat NKA-pályázaton. Az építész terveket a JASSÓ Építészműhely Kft. készítette.

A műemléképület homlokzatának felújítása tavaly novemberben kezdődött. Aba Lehel elmondta, hogy a felújítás első lépéseként meg kellett vizsgálni, hogy mitől károsodik a falszerkezet. Az épületek első számú ellensége a víz, ami jöhet alulról, a pincefal vagy a lábazat irányából, vagy felülről a rossz állapotú tető, a vízelvezető rendszer hiányosságai miatt. Ennél az épületnél a lábazatot és a tetőt is javították, valamint új csatorna készült. A ház az utóbbi években több színre volt színezve. A festő-restaurátori kutatások során előkerült az a különleges korábbi megjelenés, miszerint az ablakkeretezések és a fal színe ugyanolyan halványsárga színű volt. Jassó Sándor építész koncepciója alapján ez az egységes szín került újra megjelenítésre. A főépítész szerint a világos pasztellszín szépen hangsúlyozza a homlokzat plasztikusságát, a finoman profilozott ablakkeretezések árnyékhatását, és a  tradicionális  zöld nyílászárók harmonikus homlokzatba illeszkedését. Összhatásában így kiemeli az épület komolyságát, s megfelelő rangra tudja emelni az érdekes sarokpozícióban álló házat.

Klaniczay Péter megyénkben már számos műemlék helyreállítását felügyelte, három évtizedes tevékenységéhez tartozik városunk több templomának és történelmi épületének, illetve a belváros-rehabilitációnak a felügyelete. Mint mondta, már tíz éve várja ezt a pillanatot.

„A műemléképületek felújításánál nagyon fontos a tervező folyamatos részvétele, mert építkezés közben mindig előjönnek olyan kérdések, amelyekről menet közben kell dönteni. A gondot sokszor az jelenti, hogy a szoros határidők miatt a kivitelezők nem várnak a művészettörténészre, nincs idő az alapos, mondhatni piszmogós munkára, dokumentálásra.”

Kérdésünkre, hogy mi a véleménye a most felújított épületről, elmondta, hogy restaurátori szemmel az ajtó színe sötétebb és fényesebb, mint a többi nyílászáróé. Egységesen még szebb lenne, de kiegészítések, pótlások, tagozatok teljesen korrektek lettek.

„A műemlékházak felújításánál a jogszabályok szerint nem sérülhet az eredeti megjelenés művészeti értéke. Bizonytalansági tényező, hogy a különféle elemek rendbe hozhatóak-e ipari módszerrel, vagy restaurálni kell. Ennél az épületnél megosztott volt helyzet: a kőelemeket, a kiegészítéseket, a könyöklőt, a lábazatot restaurátori felügyelettel hozták helyre, a famunkáknál pedig a díszkapu helyrehozatala volt restaurálási feladat. Az ablakoknál a külső szárny rendbetétele volt a beruházási előirányzat. Az ablakok és vakzsaluk restaurálási kezelése túllépte volna az önkormányzat kereteit, ezért a pótlások, felületkezelések minőségi asztalosipari munkával újultak meg.

A végleges szín kiválasztását rengeteg próba előzte meg. A restaurálási vizsgálat során feltárták az egyes rétegek színeit, a beavatkozások lehetséges idejét, hogy a lehető leghitelesebben adják vissza az épület eredeti megjelenését. Nem volt indokolt a sötét tónus, mert a korábbi vöröses szín csak a legutóbbi évtizedekre volt jellemző” – mondta lapunknak a műemléki felügyelő.