2019. április 30., 12:13

Kucsera Ferenc halálának 100. évfordulóján emlékévvel tiszteleg Szentendre a város mártírja előtt.

Vörösterror Szentendrén

 

A munkásszázad az állomáson marad, s csupán néhány letartóztatást foganatosított, az állig felfegyverzett terroristák azonban bejöttek a főtérre, és a vörösőrség (az egykori szerb iskola) épületében rendezkedtek be. Parancsnokuk Chudy Ferenc 21 éves, polgári foglalkozására nézve pincér volt, aki katonaként harcolt a világháborúban. Vöröskatonaként az előző napon a szentendrei géppuskás tanfolyamhoz vezényelték, de estére visszatért Budapestre.

Chudy helyettese, a 27 éves Darázs István, 1902-től állt fegyveres szolgálatban, végigharcolta a világháborút, törzsőrmesteri rangot szerzett. Hadifogságba esett, 1919 áprilisában tért haza. Június 24-én szintén Szentendrére vezényelték, 30–40 társával egyetemben, de délután neki is vissza kellett mennie Budapestre, mert az okmányaik nem voltak rendben.

Másnap, az ellenforradalom bukásának reggelén, reggeli 8 órakor, Chudyék Budapesten, a Pálffy téren találkoztak. A szentendrei híreket hallva, a Hadügyi Népbiztosság épületébe mentek, további parancsot kérve. A későbbi, némiképp ellentmondásos vallomások szerint Szántó népbiztos vagy Mauss hadügyi megbízott küldte ki őket ismét Szentendrére, Chudy, mint megbízott teljhatalmú városparancsnok vezetésével.

A terroristákat már egy lista várta a vörösőrségen, mely az ellenforradalmi mozgalom szervezőit, résztvevőit sorolta fel. Ezen Kucsera Ferenc neve nem szerepelt.

Megkezdődött az ellenforradalmárok letartóztatása, hamarosan közel 40 embert vittek be a vörösőrség épületébe.

Közben, a hírek hallatán, Szentendrére érkeztek a járási direktórium vezetői is Pomázról, Ozorai József, Navarra Jenő, Schrötter Aladár és a később külföldre szökött Gáspár Vilmos. A Népszava cikke és a szentlászlói eset után nem véletlen, hogy első útjuk a plébániára, a kápláni szobába vezetett. Este fél tíz körül a helyiségbe lépve, azonnal nekitámadtak a már alváshoz készülődő káplánnak, hangos kiabálással számon kérve tőle a „Népszava-affért”, követelve a harangozók és az ellenforradalom szervezőinek nevét. Kucsera azonban semmit sem tudott vagy akart mondani. Erre felszólították, hogy öltözzön fel, de ne reverendát vegyen, hanem polgári ruhát, mert az utcára mennek.

Közben Chudy úgy döntött, hogy a lefogott ellenforradalmárokat átkísérteti a rendőrségi fogdába, mely közvetlenül a plébániaépület szomszédságában volt. Az épülethez közeledett a menet, amikor a terroristák parancsnoka figyelmes lett a plébániáról kiszűrődő kiabálásra. Bement és igazoltatta a jelenlévőket. Ennek megtörténte után a pomáziak győzködni kezdték őt arról, hogy az események szervezője Kucsera káplán volt, felemlítették a szentlászlói esetet, bizonygatták, hogy ő adta ki a templom kulcsait a harangozáshoz, holott az épület egyik lakója már tájékoztatta őket, hogy egyik pap sem vett részt az eseményekben. A statáriumra hivatkozva követelték a káplán kivégzését (Ozorai: „Nem kell sokat vele cicázni, a főtéren fel kell akasztani a keresztre, ha nincs kötél, jó lesz a drót is.”)

Ezután Chudy maga is vallatni kezdte Kucserát, tudatva vele, hogy neki hatalmában áll őt kivégeztetni. A pap azonban továbbra sem mondott semmit. Chudy 10 perc gondolkodási időt adott neki. A káplán ekkor két személyt megnevezett a plébánoshoz érkező küldöttségből, de többet nem mondott.

A pomáziak győzködésére végül Chudy maga is úgy döntött, hogy Kucsera Ferencet ki kell végezni. Felíratta a pomáziakkal egy papírra a nevüket, hogy később, ha számon kérik a tettét, igazolni tudja magát. Ekkor dőlt el a fiatal pap sorsa. (Később a kivégzésről jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet Ozorai, Schrötter, Navarra és Gáspár írtak alá.)

A plébániaépület előtt Chudy felszólította a jelenlévő vörösőröket, katonákat, hogy négy önkéntes jelentkezzen az ítélet végrehajtására. Ez meg is történt. A jelentkezők között két szentendrei is volt, a 18 esztendős vasesztergályos-segéd, Dudás János és Arzenovits István. Utóbbi később, a sötétséget kihasználva megszökött, így nem vett részt a gyilkosságban. Chudy kérdésére kiderült, hogy a fiatal Dudás, aki civil ruhát viselt, még katona sem volt, csak egy gyári munkásőrség tagjaként kapott némi fegyveres kiképzést.

 

A halálba vezető út

 

Miután egy helybeli tanítóval próbálták sikertelenül szembesíteni, Chudy kiadta a parancsot, hogy Kucserát a fegyveresek kísérjék a Weresmarthy-villába (a mai zeneiskola épülete), ahol a Szentendrén állomásozó géppuskás alakulat parancsnoksága volt.

A négy katona közrefogta a káplánt, és a menet megindult a mai Kucsera Ferenc utcán, majd a Jókai Mór utca felé fordulva a hátsó bejáraton bementek a villába, fel az emeletre, a parancsnoki szoba előterébe.

A villa felé menet Kucsera Ferencet elhagyta addigi remegése, továbbra is csak lakonikus, rövid válaszokat adott az őt útközben is faggató Chudynak. Nem könyörgött az életéért, sőt, semmit sem tett, vagy mondott, amivel valamit is könnyíthetett volna a sorsán.

Későbbi nyilatkozatában, a villában jelenlévő Klincsek Iván nyilatkozott úgy, hogy „Összekulcsolt kezekkel állt hóhérai előtt. Ajka csendesen mozgott, látszott, hogy Istennel társalog”.

Megérkezésük után Chudy a géppuskás tanfolyam tisztjeivel beszélgetett a szomszéd szobában, kijelentve, hogy Kucserát ki fogja végeztetni, mert ő volt az ellenforradalom vezetője. Visszatérve az előszobába, teátrális módon ismét 10 percet adott a fogolynak, hogy valljon, Kucsera azonban csak annyit mondott, hogy magáról már mindent elmondott, másokról pedig nem tud. Ekkor Chudy utasítást adott a katonáknak, hogy vigyék le a papot a Duna-partra. Mivel azonban Arzenovits eltűnt, ott helyben parancsot adott a tanfolyam írnokának, Marinovits Miklósnak, hogy vegye a fegyverét és álljon be a kivégzőosztagba. Ezután Kucserát a hátsó kijáraton az udvarra vitték. Itt az egybegyűlt katonáknak Chudy feltette a kérdést: „Mit érdemel az, ki ellenünk van, és nem vall, s aki az ellenforradalom vezetője volt?!” Meg kellett ismételnie a kérdést, mert elsőre csak néhányan válaszoltak. Másodszorra azonban már sokuk száját hagyta el a szó: „Halált!”

A káplánt levezették a Duna-partra, először a villával szemben lévő részre, de azután mégis a sétány végébe, egy szemétdombhoz mentek. Ott Chudy Kucsera Ferencet arccal Leányfalu felé, oldalt a Dunának állíttatta. A katonákat tőle kétlépésnyire, arccal vele szembe rendelte. „Ketten a szívre, ketten a fejre!” – adta ki a parancsot. Ismét felszólította a lelkészt, hogy mondja meg az igazat, de az továbbra is csak hallgatott. Chudy vezényelt: „Cél!”, „Tűz!”. A négy fegyver eldördült, a lőerő Kucsera Ferenc testét hanyatt a földre lökte. Egyik karja azonban reflexszerűen felemelkedett, Darázs István ekkor megtapogatta a pap nyaki ütőerét és megállapította, hogy még él. Erre Dudás János lépett előre és – azzal a kijelentéssel, hogy „A büdösnek megadom a kegyelemlövést!” –, tenyérnyi távolságról az áldozat fejébe lőtt.

A holttest reggeli 7 óráig a helyszínen maradt, már éjszaka szentendrei asszonyok siratták. Reggel Chudy parancsára a városi szemeteskocsi vitte ki a holttestet a temetőbe, hogy koporsó és végtisztesség nélkül a temetőárokban földeljék el. A sírhelyet szinte azonnal elborították a virágok. Csak harmadnap, a városi bába kérésére kapott az egyház engedélyt arra, hogy a testet az óbudai esperes-plébános asszisztenciája mellett egyházi temetésben részesítsék, rendes sírba helyezve, de csak a kerítés mellett.

Ezt követően is bolygatták a testet. Két hónap múlva az igazságügyi orvos szakértők exhumálták. Később a temető központi részén emeltek számára díszes síremléket. A temető 1976-os felszámolása után került jelenlegi helyére, a Kálváriára.

Kivégzésének helyét emlékkereszttel jelölték meg. A kommunista uralom alatt azonban ezt eltávolították. Helyén ma Farkas Ádám 1980-ban felavatott fogadószobra áll. A rendszerváltozás után azután ismét felállítottak egy keresztet, mely a kivégzés helyétől kissé északabbra, a Duna-partra került.

A tanácsköztársaság alatt elkövetett bűnök megtorlásaként egy nagyszabású, 87 vádlott ellen induló perben kérték számon a szentendrei tettesek bűneit. A fő vádpontot képező Kucsera-gyilkosságban, 1921. május 4-én, Kecskeméthy bíró Chudy Ferencet, Ozorai Józsefet és Schrötter Aladárt halálra, Navarra Jenőt életfogytiglani, Dudás Jánost 15 évi, Darázs Istvánt 13 évi, míg Marinovits Miklóst 3 évi fegyházra ítélte. A halálos ítéleteket végül nem hajtották végre, mivel a magyar kormány fogolycserében egyezett meg a Szovjetunióval, így magyar katonatisztekért cserébe átadták őket a szovjet hatóságoknak. Későbbi sorsuk ismeretlen.

Tyekvicska Árpád

 

A sorozat korábbi részei:

SZENTENDRE MÁRTÍRJA – Kucsera Ferenc élete és halála I.

SZENTENDRE MÁRTÍRJA – Kucsera Ferenc élete és halála II.

 

 

Koronavírus tájékoztató