Tímár Gergő fiatal kora ellenére a kiforrottabb művészekhez tartozik, akik már megtalálták a „hangjukat”. Szakaszhatárok címmel május 26-án nyílik kiállítása a Vajda Stúdió pincéjében.

A régebbi képeidhez hogyan viszonyulsz? Van olyan képed, amiből kibomlott az utad további része?

Sokféle viszonyulásom van a régebbi képekhez. vannak olyan képek, amiket nem sokan láttak, még a saját utam keresésekor készültek, nem is feltétlenül képvisel olyan művészeti értéket, amit ma már elvárok magamtól, mégis számomra fontosak, szeretem őket. Természetesen sok olyan kép van, amit ma már inkább tartok tanulmánynak, stíluskeresésnek, technikai megoldások kitapasztalásának. Mindegyikre szükségem volt a mostani művek kibontakozásához, néha akár teljesen átfestve, újra értelmezve azokat. És akadnak olyan képek, amelyek sok év távlatából is inspirálnak.

Rendkívül kialakult a stílusod. Miben érzed hogy fejlődni tudsz?

Ha kialakult is, nem biztos, hogy kiteljesedett. Folyamatosan törekszem technikailag fejlődni, precízebbé válni. A stílus is finomodhat, változhat az idők során, ezt én nehezebben ítélem meg, évek kellenek, hogy igazán külső szemmel is tudjam látni a képeim.

Ritkán van önálló kiállításod. Az utolsó évekkel ezelőtt volt a Foltban. Új műveket állítasz ki most?

Ha jól emlékszem, ez lesz a hatodik egyéni kiállításom. Egy önálló kiállítás anyagát összeállítani egyszerre könnyű és nehéz feladat, mivel nem tematikusan festek, inkább amolyan önterápia-szerűen, a hangulataimat, érzéseimet hagyom kivetülni. Egyszerre lehetek így alkotó és megfigyelő. Igyekszem magamból minél többet megmutatni minden kiállítás alkalmával, amihez tágabban merítek, régebbi és újabb képekből egyaránt. A Vajda Pincében való bemutatkozást is olyan lehetőségnek tartom, ahol a régebbi képek közül is szeretnék bemutatni néhányat, erre is utal a Szakaszhatárok kiállítás cím.

A Forgács Társaság tagjaként hogy kerülsz a Vajda Lajos Stúdió pincéjébe?

Leginkább Margit Szabolcs több éves noszogatása és közbenjárása eredményezte ezt a lehetőséget.

A képeid különböző, nem hétköznapi méretben is készülnek, ilyenkor találsz valamit, ami a kezed ügyébe akad, és onnan jön az ötlet, hogy mit lehetne kihozni belőle vagy épp a kabáthoz keresed a gombot?

Mind a két eset jellemző, azt hiszem. (nevet)

A képeidre abszolút jellemző az, hogy a befogadóban jönnek létre. Volt már olyan nézői vélemény, ami telibe találta azt, ami a te fejedben volt, amikor a képet festetted?

Valóban a nézőre van bízva az előhívás, bár a képek többnyire rólam szólnak, a szemlélő lehetősége azok befogadása, a hangulatokkal, érzetekkel való együtt utazás, vagy ha úgy szeretné, az értelmezés. Nem szeretem, és sokszor nem is tudom címkézni a képeket. Mindenkinek legyen a saját élménye, ne egy cím alapján elvárt, vagy elősegített reakció.

Az egyik legérdekesebb élményem ifj. Lois Viktorral volt. Egy alkalommal, mikor az éppen műteremként is használt nappalimban ültünk, kérdések helyett inkább elmesélte, hogyan látja a készülő képeket. Akkor én még annyira az alkotásban voltam, és nem a szemlélődő szakaszban, hogy teljesen megdöbbentett, mennyire pontosan leírja néhány hónap bennem zajló érzelmi folyamatait, történéseit. Hamarabb, és jobban tudta, mi van a képeken, a lelkemben, mint én magam.

Hamarosan megnyitó. A Vajda Stúdiótól már megszokhattuk, hogy ez gyakran egy társadalmi esemény, buli. Mire számíthat most a látogató?

Igen, a Vajda ezen hagyományai hozzám is közel állnak, szeretek én is minden kiállítás alkalmával egy komplexebb eseményben gondolkodni. Herpai András gondolatai és megnyitó szavai után Fatime Songoro és Császár Gergely jóvoltából a Császári Pillanatművek ad koncertet. Őket követi Szentendre talán legújabb zenekara, a Titokzatostelepesek. Az estét a Presszó Tangó Libidó zenekarból is ismert Lajkó Bence, alias AcidBenci live estje teszi majd teljessé.

Orgoványi Krisztián