2018. április 17., 13:36
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 6 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.
Gosztola Gábor festőművész, grafikus, költő, a Vajda Lajos Stúdió alkotóközösségének a kezdetektől meghatározó személyisége életének 73. évében, 2018. április 16-án, méltósággal viselt betegsége következtében elhunyt.

Különböző kiadványokban jelentek meg írásai, versei. 1965–1975 között, amíg Nagy László volt az Élet és Irodalom képszerkesztője, heti rendszerességgel közölték rajzait. Neve és virtuóz rajztudása így vált országosan ismertté. Később Kanadába utazott, hogy új életet kezdjen, majd 1989-ben visszatért Budapestre. 2009 óta Szentendrén élt és alkotott. Hivatalos szervezetekbe soha nem kérte felvételét, inkább a perifériára szorult művészekkel tartott. A szentendrei Vajda Lajos Stúdió autodidakta művészei hívták maguk közé, így lett a VLS rendes tagja 1981-ig, majd 2000-től ismét visszatért az 1994 óta egyesületként működő VLS alkotóközösségébe. Munkássága elidegeníthetetlen részévé vált a Vajda Stúdió évtizedeket átfogó történetének. 
Legutóbbi kiállítása nemrég volt Szentendrén, a Városház Galérián.
GOSZTOLA GÁBOR
képzőművész, költő
Pápa, 1945. február 9.GOSZTOLA GÁBOR tizenhét éves koráig Ozorán él a nagyszüleinél, azután Budapestre költözik. Itt különböző kiadványokban jelennek meg írásai, versei. 1965–1975 között, amíg Nagy László volt az Élet és Irodalom képszerkesztője, heti rendszerességgel közlik rajzait. Neve és virtuóz rajztudása így vált országosan ismertté. 1988-ban egy rövid időre Kanadába utazik, hogy új életet kezdjen, majd 1989-ben visszajön Budapestre. 2009 óta Szentendrén alkot és lakik. Hivatalos szervezetekbe soha nem kérte felvételét, inkább a perifériára szorult művészekkel tartott. A szentendrei Vajda Lajos Stúdió autodidakta művészei hívták maguk közé, így lett a VLS rendes tagja 1981-ig, majd 2000-től ismét visszatért az 1994 óta egyesületként működő VLS alkotóközösségébe. Az 1960-as évek óta rendszeresen fotózik, így jelentős mennyiségű fotóművészeti és dokumentációs munkát halmozott fel. Az 1970-es évek eleje óta tervezőgrafikusi tevékenységből él. 2007-től tagja a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesületnek.

„A reneszánsz mesterek technikai igényessége és sokoldalúsága inspirálták a művészt. 1962-67 között még többnyire tradicionális grafikákat, később olaj, majd akril festményeket, [kollázsokat], ugyanakkor ceruza, tus, [tinta], golyóstoll rajzokat [és vegyes technikás műveket] készít. Nagyformátumú festményein és miniatűr grafikáin organikus formákat teremt. Újabb műveiben az organikus formákat fejlesztette tovább digitális technikákkal.” – írja róla szócikkében Wehner Tibor művészettörténész, amely a Saur-féle Allgemeines Künstler-Lexikon 59. kötetében jelent meg.