2020. június 11-én elhunyt Pirk Ambrus táj- és kertépítő művész, Szentendre volt főkertésze, a Műemléki Albizottság egykori tagja, akit 2014-ben Pro Urbe Díjjal ismert el a város. Fájó szívvel búcsúznak tőle: szerető családja, barátai és tisztelői.
Pirk Ambrus 1944-ben Gödöllőn született, mely a XX. század elején a magyar szecesszió bölcsője volt. Nagyszülei, Remsey Jenő festőművész és Frey Vilma iparművész, a Gödöllői Művésztelep alkotói voltak. Édesanyjával, Remsey Ágnes iparművésszel és édesapjával, Pirk János festőművésszel néhány évig Gödöllőn élt, ahová a szülői házhoz később is gyakran visszatért.
A művészcsalád légköre, mely a gödöllői szecesszió hagyományaiból táplálkozott, jelentette a gyökeret és az éltető talajt is Pirk Ambrus munkásságának kibontakozásához.
Ez összecsengett a szecesszió összművészetiségre törekvő szellemiségével, ami egyben egy életformát is jelentett, mely áthatotta az élet minden művészeteken kívüli területét is:
PIRK AMBRUS ezeket a hatásokat később saját kertművészetében ötvözte össze és fejlesztette tovább.
Munkásságában – mint ahogy a szecesszióban is – , megtalálható a növényi motívumokból levezetett formarendszer. Ez látható a természetben vagy a képzeletében megszületett terményeket idéző díszkútjai, szökőkútjai és a növényi indák kacskaringóit stilizálva alkalmazó kandeláberei, utcabútorai esetében.
De más párhuzamokat is megfigyelhetünk.
Pirk Ambrus táj- és kertépítészetében, a szecesszióhoz hasonló univerzalitás valósult meg. A létesülő terv minden elemét összhangban álmodta meg, a környezet legapróbb részleteitől a kert, az utca, a tér, a város és a táj nagyobb összefüggésrendszeréig.
Univerzális táj- és kertépítészi terveiben, a növények és sziklák kiválogatásán és csoportosításán túl, iparművészeti szinten, ő maga tervezte meg az összes elemet és berendezést: a csobogókat, a díszkutakat, a szökőkutakat, a vízeséseket és tavakat, a kerti- és utcabútorokat, a kandelábereket, a szeméttárolókat, a csatornafedlapokat épp úgy, mint a térelválasztó elemeket, hirdető oszlopokat, lépcsőket vagy burkolatokat.
Megvalósult tervei ezért idézik művészi színvonalon a természet és az ember alkotta táj harmóniáját.
TÖRTÉNELMI VÁROSOK:
Ez a háttér tette lehetővé, hogy több jelentős városunk (Győr, Székesfehérvár, Pápa, Kőszeg, Sopron, Szeged, stb.) városközpontjának arculatát megtervezze, melyek fokozatosan megvalósulva több évtizedre meghatározták e települések közterületeinek arculatát.
PIRK AMBRUS TERVEZTE PÉLDÁUL:
Kőszegen a Fő teret, az utcabútoroktól a kandeláberekig, a fedlapoktól a szökőkutakig, Székesfehérváron a Városház teret és környezetét, Győrben a fő gyalogos utcát és környezetét.
UTCABÚTORAI, KÚTJAI, SZÖKŐKÚTJAI, KANDELÁBEREI, stb. megtalálhatók pl. Budapesten, Székesfehérváron, Győrben, Pápán, Esztergomban, Szolnokon, Szegeden, Hévízen, Kőszegen és országszerte más városokban.
ORSZÁGOS ÉS HELYI TERVPÁLYÁZATOK DÍJAZOTTJA VOLT.
PRO URBE SZENTENDRE kitüntetést kapott 2014-ben.
Pirk Ambrus és Szentendre:
Szentendre Főkertésze volt, 1968-1970-ig.
Harminc éven keresztül tevékenykedett a Műemléki Albizottság tagjaként.
Ezalatt városáért odaadó szeretettel és szakértelemmel dolgozott.
Szentendrén, közterületen csak néhány kisebb terve valósult meg. Ennek ellenére, mindig szívesen segítette a Várost, szakmai tanácsadással vagy társadalmi munkában végzett tervezéssel.
MEGJELENT SZAKKÖNYVEI:
Ötletek a kert berendezéséhez és a Játékról komolyan c. munkái.
ÖNÁLLÓ ÉS CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOKON SZEREPELT.
ORMOS IMRE EMLÉKÉREMMEL TÜNTETTÉK KI, 2005-ben.
Ezt a díjat azok a hazai és külföldi szakemberek kaphatják meg, akik a táj- és kertrendezés terén kimagasló tevékenységet fejtettek ki, illetve akik a szakterület fejlesztéséhez nagymértékben hozzájárultak.
A BUDAPESTEN MEGRENDEZETT EURÓPAI KERT KONFERENCIÁN A NÉGY LEGSZEBB MAGYARORSZÁGI KERT KÖZÖTT HÁROM KERTJÉT MUTATTÁK BE.
EGY ÉVTIZEDIG KÜZDÖTT A PIRK JÁNOS MÚZEUM MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT.
PIRK AMBRUS 1949. óta Szentendrén élt és alkotott.
2020. július 15-én töltötte volna be 76. életévét.
De édenkertjeit itt a Földön, már nem tudja tovább tervezni, mert 2020. június 11. óta már nincs többé közöttünk!
Így sokak által kedvelt, derűt sugárzó alakját a szentendrei utcák, terek nem láthatják többé, és örökre hiányolni fogják forrón szeretett Dunájának kavicspartjai és fehér homokzátonyai.
Fájó szívvel búcsúznak tőle szerető családja, barátai és tisztelői.
