Lang András zenészként, kulturális és médiaszemélyiségként is jelentős pályát futott be. Közel harminc éve élt Szentendrén. Méltósággal viselt, hosszú betegség után, életének 56. évében 2025. augusztus 24-én elhunyt. 2019 és 2024 között városunk önkormányzati képviselőjeként, a Kulturális, Oktatási és Civil Bizottság elnökeként dolgozott.
1997 szeptemberében költözött Szentendrére, majd néhány év múlva már a Társaság az Élhető Szentendréért (TESZ) civil szervezet tagjaként, meghatározó személyiségeként a civil közösségek építésében is kiemelkedő szerepet vállalt. 2019-ben Felső-Pismány és Szarvashegy önkormányzati képviselőjévé választották. Kezdeményező és meghatározó szerepe volt abban, hogy Szentendrén elindult a város kulturális arculatának, brand stratégiájának újragondolása (részletek: itt vagy itt.)
1992-ben alapítója volt a Pesti Est programújságnak, amelyből később az Est Média-csoport született. Nevéhez számos kulturális kezdeményezés kötődik – a Pesti Est Café, az Egri Est Café, az Est FM rádió és az Est Taxi is. Nemcsak vállalkozóként, hanem művészként és közösségszervezőként is maradandót alkotott: zenekarokban játszott, alternatív színházban szerepelt, Waldorf-óvodát és -iskolát alapított. Aktívan részt vett civil kezdeményezésekben, és egyebek mellett a MagNet Magyar Közösségi Bank kereskedelmi vezetőjeként is dolgozott.
A Drums zenekar billentyűseként a Sziget nagyszínpadán is fellépett. Szentendre egyik legismertebb vendéglátóhelye, a Kacsakő Bisztró megalapításában és működtetésében jelentős szerepe volt. A pilisszentlászlói Kékvölgy Waldorf iskolában zenét tanított.
Temetése 2025. augusztus 26-án lesz a Szentendrei Izraelita Temetőben. A család aznap 16:00 órától közös megemlékezést tart a Kacsakőben, ahová mindenkit szeretettel várnak, aki ismerte és szerette Andrást.
„A városért, a szentendreiekért végzett munkája elkötelezettsége, embersége példamutató. Távozása pótolhatatlan veszteség mindannyiunk számára” – méltatta Lang András kreativitásról, elkötelezettségről és közösségépítésről szóló életútját közösségi oldalán Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere.
Fülöp Zsolt beszéde, elhangzott 2025. augusztus 26-án a Kacsakő Bisztróban:
Alkotó ember, közösségi ember Lang András!
Létrehozott újságot, rádiót, plakátcéget. Saját együttese volt, tanított gyerekeket zenélni, örömet hozott a Polgármesteri Hivatalba, mert a díszteremben lévő zongorán bizottsági ülés előtt játszott maga és mások épülésére.
Segített létrehozni a Waldorf óvodát és iskolát, emellett amatőr színész is volt.
Volt közösségi bank kereskedelmi igazgatója, de a mára már fogalommá vált Kacsakő Bisztrót és közösségi helyszínt is neki köszönhetjük.
Aktív közéleti szerepet vállalt országosan is, hiszen a Védegylet tagjaként támogatta Sólyom László Köztársasági Elnökké választását, de Szentendre életében is meghatározó volt, neki köszönhetjük azt a mondatot, ami meghatározza a mindennapjainkat:
„A szentendreiek bízzanak abban, hogy van beleszólásuk mi történik az utcájukban, a városrészükben, a városunkban!
Hogyan is látta önmagát András?
Hogyan látta az embereket, az emberi kapcsolatokat?
Így fogalmazta meg:
” Sokszor kerültem az ötletet, az ideát megvalósító, földre hozó vállalkozó szerepébe.
A közös célért dolgozó emberek kapcsolatai, munkájuk, itt szerzett élményeik hatása saját sorsukra, életükre, mindig nagyon érdekelt.
Az alapkérdés, hogyan valósítsuk meg álmainkat?”
András így látta önmagát.
Mi hogyan láttuk őt?
– Lang András, egy ember aki szerette embertársait, azokat is , akiket nagyon nehéz szeretni, mert figyelt a másikra, azt kereste mi az amihez tud kapcsolódni, ami közös pont!
– András egy ember, aki szeretetre vágyott, egy ember, aki nem volt tökéletes, de tudott bocsánatot kérni, tudott másokat előre engedni.
– András körül szerettek lenni az emberek, mert a harmóniát kereste.
– András egy ember, akit annyiféle tehetséggel ajándékozott meg a Teremtőnk és aki nem tékozolta el ezeket, mert megosztotta másokkal azt amit kapott, megértette mi a felelőssége, ezért alkotott, ez okozott neki örömöt, derűt.
-András egy ember, akinek a teste megtört, akitől most búcsúzunk.
Mert nem jön be már a szobába, nem ül le a zongora mellé, már nem készít új terveket, nem old meg feladatokat, nem hoz össze ismeretlenek és ismerősöket, de az új világban ahol már otthon van a Teremtőnkkel, ott biztosan elhangzott ez a mondat: jól van András, jól gazdálkodtál azzal amit rád bíztam, a neved bele van írva az élet könyvébe.
Dániel próféta látomásában Isten ruháját hóferhérnek írja le.
A fehér nem csak a tisztaságot jelképezi, hanem a teljességet is, a fehérben benne van az összes szín, Adonáj jelenlétének mindent átfogó, mindent betöltő lényének szépségét mutatja meg, ami a fehér színben tükröződik, ami az élet jelképe, az élet színe.
Virágok helyett egy kövecskét helyezünk el a sírra, így emlékezünk Andrásra.
Legyen ez az élet győzelmének jele, mert: aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az aki kapja.
Teremtőnk szeretete enyhítse mindannyiunk fájdalmát és adjunk hálát Andrásért, életéért!
(Borítóképünk Lang András egyik pismámyi lakossági fórumán készült. Fotó: Bellai László)
