Organikus kockák - www.szentendre.hu
2017. április 21., 14:52

Múlt pénteken nyílt meg Bereznai Tamás fiatal szentendrei képzőművész Geometrikus leletek című kiállítása a Vajda Lajos Stúdió pincéjében. Mivel a kiállítás egyben a diplomamunkája, az ide vezető útról és a most látható tárlatról kérdeztük a művészt.

Van példaképed? Miért ő az, miben nézel fel rá a legjobban?

Nehéz egy személyt megnevezni példaképemként, többen is vannak, akik inspiráltak. Életvitel és karrier szempontjából James Hetfield és Bruce Dickinson voltak a nagy példaképek, talán azért, mert mindig is motoszkált bennem a rockstar életmód víziója. Rajongásomat a keményzene iránt nem is próbálom titkolni. Szakmai tekintetben Tony Oursler volt rám nagy hatással. Ő egyszerű eszközökkel tud friss és érdekes műveket létrehozni, én is pontosan így szeretnék dolgozni a jövőben.

 

Ösztöndíjjal Finnországban jártál. Mit tanultál ott, és miben volt a leghasznosabb hogy kint töltöttél fél évet?

Megtanultam angolul, és módszeresen dolgozni. Turkuban töltöttem egy szemesztert a művészeti karon, az Alkalmazott Tudományok Egyetemén (Turun Ammattikorkeakoulu). A legfontosabb tapasztalat az volt számomra, hogy ne akarjam megváltani a világot, az alkotói folyamat magától megteszi majd. Nem kisebb siker továbbá, hogy megtanultam 3d animációt készíteni.

 

Tudom, hogy sok dologgal foglalkozol. Video DJ (VJ)-ként is dolgozol, végigfesztiválozod a nyarat. Videoklipeket készítesz, már rendeztél is. 3D technikával foglalkozol, de zenészként és festőként is kipróbáltad már magad. Melyik részét élvezed legjobban a munkának?

Jelenleg három dologgal foglalkozom aktívan: videógyártás, grafikai tervezés és VJ-zés. Mindhármat egyformán élvezem, pont azért, mert így változatos tud lenni a szakmai életem. Nem merül ki egyik terület iránti érdeklődésem sem, mert kellőképp gyakran váltják egymást a különféle típusú munkák. Nagyon szeretem ezt. Még a szabadidőmben is foglalkozok szakmai tevékenységgel, de ez már inkább a képzőművészeti része a dolognak. Az ecsethez már nagyon rég óta nem nyúltam, de szinte biztosra veszem, hogy a jövőben visszatérek még a festéshez is.

(Presszó Tangó Libidó: Boogie)

 

Van titkos vágyad szakmailag?

Szeretnék rendszeresen kiállítani és minél több olyan művet létrehozni, amit sokan látnak. Ilyen például az épületvetítés, vagy a videóklip. Túlzottan magasba törő vágyaim nincsenek, fő cél, hogy a hazai média design piacon jól el tudjak helyezkedni. Ha nem is titkos vágy, de mindenképp számomra a legkedvesebb történet a hazai metál zenekarok számára való videóklip készítés, amiből eddig csak egy adatott meg, de azt nagyon élveztem.

(Aggregátor: Romok között)

 

A Vajda Lajos Stúdióban pénteken nyílt a kiállításod, amely a diplomamunkád is egyben. Miért a Vajda Pincét választottad helyszínnek?

A VLS rendkívül közel áll hozzám, apám alapító tag, így kisgyerek koromtól rendszeresen járok, és ismerem a tagjait. Lévén, hogy a munkámnak jót tesz a pince autentikus környezete egyértelmű volt, hogy ezt válasszam. És megengedték. Plusz adott volt a lehetőség, hogy utána méltóképpen ünnepeljünk, mert az utóbbi a Vajda Pince underground zenei eseményeknek is otthont ad. A megnyitó után Bernáthy Zsiga live technó szettjét hallgattuk. Segítséget is kaptam, a Vajda második generációs művésze, Margit Szabi gondozta a kiállításomat.

 

A kiállításod témája a kockák boncolása. Miért pont ezt a témát választottad?

Mindig szenvedélyesen rajongtam a science fiction történetekért, illetve az ilyen témájú vizuális alkotásokért. Ennek megfelelően megállás nélkül sci-fi filmeket, animációkat és játékokat bújtam, tehát kikerülhetetlen volt, hogy nyomot hagyjon bennem ez a világ. Ehhez jött még az utóbbi időben kialakult földön kívüli lét témáját feszegető tudományok iránti érdeklődés is. Ebben a műben a kockát, mint élettelen, sarkos, mesterséges objektumot felruházok élő és organikus tulajdonságokkal, több csatornás videóprojekciós módszerrel. A kocka mint idegen létforma, illetve mint tudományos lelet van jelen az installációban.

 

Mi volt a legnehezebben kivitelezhető a kiállítás anyagának elkészítése során? És mi a legélvezetesebb?

A fizikai elemek és a projektorok összehangolása volt a legnagyobb kihívás. Az öt méter magasságban való nehéz tárgyak emelgetése mellett eltörpült a 3d animációk elkészítésének nehézsége. A legjobb része az úgynevezett mapping volt, amikor a felszerelt installációra rátorzítottam a kész animációkat és összeállt a mű a megnyitó előtt pár perccel.

 

Be lesz mutatva máshol is az anyag?

A diploma védésen ki szokták állítani, bár az én esetemben lehet, hogy ez túl körülményes lesz. Deim Balázzsal megindult az ötletelés egy őszi közös kiállításról, ahol a tematika abszolút befogadná ezt a koncepciót. Valószínűleg ott lesz legközelebb látható, és minden bizonnyal Budapesten.

 

Orgoványi Krisztián

Fotók: Deim Balázs